A kabinok nagy része már tele volt. Fogalmam sincs, hogy fognak a lentiek felférni. A régi iskolámban ilyen probléma nem volt, hiszen több hajóval mentünk az iskolába.
- Lily! Hé, Lily!-integetett nem messze tőlem Fred
- Szia!-mosolyogtam rá
- Emlékszel rám? Ó persze, hiszen most mondtad a nevemet.-vörösödött el
Olyan aranyos volt, ahogy zavarba jött tőlem. Pedig a nyakláncom is a nyakamban volt, mégis ilyen hatással voltam rá.
- Van már ülőhelyed? Mert, ha nincs és, persze, ha van kedved akár csatlakozhatsz is hozzánk.
- Nincs. Köszönöm, elfogadom.
- Zsír.-vigyorgott
Elmosolyodtam mosolyán, majd követtem őt a folyosón. Odabent még két fiú és egy lány ücsörgött. Az egyikük kiköpött mása volt a mellettem álló Frednek. Mindhárman felénk kapták a fejüket, mikor beléptünk.
- Srácok, ő itt Lily. Ő itt a bátyám George, Paul és Elizabeth.
- Sziasztok.-intettem nekik bátortalanul
- De csak két perccel vagy idősebb.-állt fel az ikre- Szóval te lennél az a híres Lily. Fred már...
Be sem tudta fejezni, a testvére a hóna alá kapta és erős barackot nyomott a fejére. George pedig fájdalmasan felnyüszített ikre szorításában.
- Azt ajánlom ülj le, mert ez eltart egy darabig.-kínált hellyel Elizabeth
- Köszönöm.-mosolyodtam el
Az ablak mellé ültem le, mellém pedig Fred, mellé pedig George. Pár perc várakozás után elindult a vonat.
- Te elsős vagy?
- Nem.-ráztam a fejemet- 3. éves.
- Még sosem láttunk. Pedig hidd el, aki a Weasley-ken kívül vörös, az rögtön feltűnt volna. Hacsak nem vagy te is Weasley.
- Nem!-kacagtam fel- Franciaországban jártam eddig. De költözés miatt ott kellett hagynom az iskolát.
- Hála az égnek.-sóhajtott fel megkönnyebbülten Fred
Kérdő tekintettel néztem rá, mire zavarba jött.
- Ne..nem azért. Csak..csak kevés a szép Weasley lány.
- Ha ezt Ginny hallaná.-szólalt meg ezúttal Paul
- Ő a húgom. Ő nem lehet szép. -felelte Fred
A vonat út fele csevegéssel, másik fele pedig alvással és nézelődéssel telt. Gyönyörű hegyvidéki tájakon át vezetett utunk. Mennyivel izgalmasabb látvány, mint a tenger.
- Lassan vegyük fel a talárokat.-szólalt meg Elizabeth
Két pálcasuhintással már fel is öltöttük magunkra. Mindenki engem nézett egy emberként.
- Én ezt nem vágom.-csóválta a fejét George
- Mit?- estem kétségbe- Nem jó a talár? A boltban az eladó azt mondta ezt hordjátok itt.
- Nem, nem azt.-felelte Paul
- Hanem, hogy, hogy tud ilyen rohadt jól állni neked még ez is. Nekem ez egy zsák ruha.-húzta szét magát az anyagot Elizabeth
- Ó, hát...izé köszönöm.-motyogtam az orrom alatt
Az évek során igazán megszokhattam volna a rengeteg bókot, de tőlük mégis zavarba jöttem.
A vonat lassan befutott az állomásra. Az ikrek között haladva mentünk a kitaposott ösvényen, ami egy tó partjára vezetett. Ott csónakokba szállva indultunk meg a hatalmas kastély felé. Sok szépet hallottam a Roxfortról, de álmomban sem hittem volna, hogy ennyire gyönyörű. A csónakok végén lévő lámpások világították meg utunkat.
- Köszönöm Fred.-fogadtam el a vörös hajú srác segélynyújtó kezét
- Hogy lehet, hogy nem kevertél össze minket?-pattant ki velem párhuzamosan a csónakból George
- Neked az arcod bal oldala a szeplősebb, míg Frednek a jobb oldali arca.
- Eszem megáll. Te zseniális vagy.-kuncogott Elizabeth- Mi nagyon jóban leszünk.-vigyorgott- Remélem hozzánk osztanak be.
Úgy érzem nem lesz baj a beilleszkedéssel. A kastély belülről még szebb volt, mint kívülről. Hatalmas lebegő gyertyákkal világították meg az előteret. Barna, csillogó márványpadlón sétáltunk. A falak hófehérre voltak festve, rajtuk mozgó portrékkal. Egy középkorú boszorkány felügyelte a bevonuló diáksereget. Szigorú tekintete szinte égetett.
- Ms. Deveraux!-szólított meg
Felé fordultam, míg Fred bátorítóan megsimította a hátamat, én pedig még egy utolsó biztató mosolyt küldtem feléjük, majd a boszorkányhoz mentem.
- Üdvözlöm Önt a Roxfortban. A nevem Minerva McGalagony. Dumbledore professzor engem bízott meg, hogy kísérjem be az első évesekkel egyetemben a Teszlek Süveghez, hogy beoszthassa Önt a megfelelő házban.
- Rendben.-bólintottam
Az elsősök a vállamig értek, így még jobban kilógtam közülük. Remek. Mindenki engem fog méregetni, bár ehhez az évek során hozzászokhattam volna.
ESTÁS LEYENDO
Seprűtánc
FanficBoszorkány vagyok. Ez az egy szó jellemez engem a legjobban. De nem az amolyan bibircsókos, rusnya, szakadt ruhás banya, aki seprűn repked és repedt fazék hangon kacag az éjszakában. Én és a mai boszorkányok teljesen mások vagyunk. Olyanok vagyunk...