Seprűtánc

VI. Fejezet

Másnap reggel többi társammal együtt vonultam le a Nagy Terembe reggelizni. Az ikrek már javában reggeliztek. 

- Jó reggelt!

- Fred, ne beszélj már teli szájjal!-szólt rá El (Elizabeth becézése)

- Bocs.-folytatta a dumáját továbbra is teli szájjal 

Reggeli után megérkeztek a baglyok, karmaikban egy-egy levéllel mindenkinek. Samu is elreppent felettem, kiejtve a papírt a karmai közül. Az órarendem volt az. 

- Ez az!-sikított fel mellettem Elizabeth- Ugyanazokra az órákra fogunk járni.-ölelt meg hevesen

Köpni-nyelni nem tudtam hevességére. Idétlenül viszonoztam ölelését. 

- Ne örülj ennyire El.-szólalt meg Fred

- Már miért ne?-kapta oda a fejét idegesen

A fiú önelégült vigyorral az arcán tolta elénk Elizabeth órarendjét. A mutatóujjával az utolsó előtti rubrikára bökött, amin hatalmas fekete betűkkel Piton neve éktelenkedett. A mellettem ülő lány szája egy néma o alakot formált. Felvontam bal szemöldökömet, nem értettem mi a probléma.

- A francba...-kezdett el fuldokolni El

A csizmám szárából előkaptam pálcámat és egy barna papír zacskót varázsoltam El elé. 

- Lélegezz mélyeket.-simogattam a hátát egyenletesen

Ő csak szaporán bólintott és igyekezett úgy tenni, ahogy mondtam. Eközben Fred majdnem megpukkadt a nevetéstől.

-Ezen mi olyan vicces? Pánik rohama van.-zsörtölődtem

- Az, hogy 3. éve tanítja őt Piton és még mindig fél tőle. 

- Nem téged akart megbuktatni.-vette el egy pillanatra a szájától a zacskót El

- Te csak nyugtasd magad.-engedtem el a hátát- Mi baj vele?-dugtam a pálcámat vissza csizmám szárába

- Csak gonosz. Semmi extra.

- Ja, meg a Mardekár házvezetője.-ült le fivére mellé George- Óvakodj tőle.

Nem akartam elmondani nekik, hogy Perselussal jöttem el otthonról. Nem volt kedvem magyarázkodni. Ráérek én még ezzel, ráadásul ha kiderül, hogy én még bírom is valamilyen szinten a proffot, tuti odavannak az új barátaim. 

Pitonnal minden kedden és csütörtökön lesz órám, ráadásul az ebéd előtti órám. Tuti beindul a koncert a hasamban, ahogy ismerem magamat. 

Egész jó az órarendem, a tanárok is teljesen jó fejek. Nem faggatnak, nem hívnak ki bemutatkozni. Sikerült teljesen elvegyülnöm a tömegben. Az utolsó órám Legendás lények gondozása. A Hollóhátasokkal voltunk együtt kivételesen. Legtöbbször a Mardekárosokat nyertük meg, vagy ők minket. A Hollóhátas lányok valamilyen oknál fogva az első két padot befoglalták. Eddig a hátsó sorokért kellett ölre menni, erre most az első két pad tele van lányokkal. El fintorogva foglalt mellettem helyet.

- Tipikus-fintorgott

- Mi?-néztem rá értetlenül, miközben kikészítettem a könyvemet a padra

- Figyeld meg. 3...2...1...és Show time.-sóhajtott fel drámaian és hátradőlt a székében

A terembe egy fiatal, jó kiállású, helyes férfi lépett be. Miket beszélek itt. Egy két lábon járó Adonisz. Honnan szalajtották ide? Közel 2 méter magas, barna rövidre nyírt haja és igéző barna szemekkel áldották meg. Szintén fekete talárt viselt. A tesztoszteron végig söpört a termen. Több lány felsóhajtott. Most már értettem miért ültek az első két sorba. Ezért én is odaülnék szívesen. Az asztalhoz lépett, ahonnan tökéletesen belátott minket. A szeme megakadt rajtam.

- Látom, új tanulónk van. Bemutatkoznál kérlek?-kukucskált rám kíváncsian

Végig tartotta velem a szemkontaktust. Össze kell szednem magamat. Nem szabad se dadognom, se elvörösödnöm. 

- Lily Deveraux vagyok. Most érkeztem. 

- Honnan érkeztél hozzánk?

- A Beauxbatonsból.

- Köszönöm.-biccentett- A nevem Oliver Wood. Én fogom Önnek tanítani a Legendás lények gondozása tárgyat. Ha bármi kérdése van, csak szóljon.-villantotta rám 100 wattos mosolyát 

- Köszönöm.-feleltem magamat is meglepő higgadtsággal 

Az órán mily meglepő egy Alpokban élő apró tündefajról, a Cluricaunokról.

- Ms. Deveraux esetleg tudna róluk néhány információt?

Minden szem rám szegeződött. Remek, kinézett magának, mint cseszegetési pontot. Miért kell elrontania az első napomat? Nagy levegőt vettem.

- Dolgos tündérek hírében állnak, ám  amikor befejezte a munkáját, leprechaunná változik. Borospincéket fosztogat és birkákat, juhokat kínoz azzal, hogy rajtuk lovagol fel és alá a holdfényben.

- Nagyon jó. És mi az a Leprechnaunn? 

Ó te magasságos! Sosem lesz vége ennek az órának?

- Olyan manók, akik mindig egyedül láthatók, egyik kezükben kis kalapáccsal, a másikban kulccsal. Fejükön háromszögletű kalapot viselnek és általában zöld ruhában járnak. Ők a francia tündérek cipészei. Amikor a tündérek a fizikai világban járják a táncot, mindig elkoptatják a cipőiket. A leprechaunok egy levél alatt üldögélve foltozzák meg ezeket a lábbeliket. Nagyon ravaszak, nehezen lehet őket nyakoncsípni. Egy kútba rejtve őrizgetik arannyal teli edénykéjüket. Ahhoz, hogy ezt megszerezzük, muszáj előbb meglátnunk őt, mint ahogy ő látna meg minket.

- Remek válasz Ms. Deveraux. 5 pont a Griffendélnek.-mosolygott rám

Jó néhány gonosz pillantást kaptam az első sorokban ülőktől. Nem én tehetek róla. 

Sziasztok!

Remélem tetszik nektek az irományom, köszönöm a kommentet! 

Ha tetszett és szeretnétek, hogy folytassam kérlek írjatok és szavazzatok, hogy tudjam van-e értelme hozni a részeket. Bár én szeretek írni ebben témában. 

Lily