Seprűtánc

XI. Fejezet

"Ó, hogy az a....nekem már csak ez hiányzott." futott át az agyamon számtalan gondolat a hang hallatán. Riadtan fordultam meg, hogy megnézhessem kivel állok szemben. Mr. Wood volt az személyesen, összehúzott szemöldökkel. 

- Jó estét Mr. Wood. 

- Ms. Deveraux mit keres kint ilyenkor? Régen a hálókörletében lenne a helye. 

- Én Piton professzornál voltam, most engedett el.

- Büntetésen?-lépett közelebb hozzám

- Nem, hanem segítenem kellett neki egy fontos ügyben.

- Úgy érzem nem illene tovább kérdezősködnöm. Jöjjön, visszakísérem a hálókörletébe.

- Köszönöm.

Beszélgetésünk végére mindketten mosolyogtunk. Elindultunk hát kettesben a kihalt iskolában a hálókörletem felé. Sokáig csendesen lépkedtünk egymás mellett. 

- És, hogy érzi magát? Bocsánat, hogy folyton ezzel a kérdéssel nyaggatom.-kuncogta el magát

- Jól, köszönöm.-mosolyogtam rá

- Milyennek találja az itteni oktatást?

- Sokkal diák központúbb, mint ahonnan jöttem, de kérem ne mondja el senkinek se.-néztem rá félénken

- Lakat a számon Ms. Deveraux.-nézett rám mosollyal az arcán

- Köszönöm.

- És, jönni fog a hétvégi Roxmorts-i kirándulásra?

- Hová?-álltunk meg a lépcsőn, várva, hogy a megfelelő irányba mozduljon el

- Roxmortsba. Tudja, akik aláíratták a szüleivel az engedélyt, azok eltölthetnek egy szombati napot a közeli faluban. Csodás helyek vannak ott.

- Nem hallottam róla még. Meddig kell leadni a kérvényt?

- Szombat reggelig. Még van ideje, hisz csak kedd van. 

- Köszönöm, hogy szólt tanár úr. Holnap küldök haza egy baglyot.

- Örülök, hogy segíthettem.

Ebben a pillanatban váratlanul megmozdult a lépcsősor, én pedig elfelejtettem kapaszkodni. Mr. Wood kapott el a karomnál fogva. Pironkodva köszöntem meg a segítségét. Nélküle biztosan hasra estem volna, az pedig nem lett volna valami kellemes.

- Ha Roxmortsba megy, akkor mindenképpen térjen be a Három Seprű sörözőbe. Isteni a vajsörük. Valamint az elvarázsolt kastély is remek program. 

- Köszönöm, észben fogom tartani.-kapaszkodtam a korlátba

Válaszom után elindultunk felfelé az idő közben megállt lépcsőn. A hálókörletem 2 folyosónyira volt mindössze, én viszont már most sajnáltam, hogy véget ér a mi kis csevejünk. 

- Régóta tanít itt?

- Tavaly érkeztem, viszont ide jártam én is. Nagyon sok boldog emlék köt ide, ezért is örültem, mikor Dumbledore professzor felkeresett az állással kapcsolatban. Viszont tanárként másként nézem a dolgokat. Nem tehetek meg olyan dolgokat, amiket diákként már réges rég megléptem volna.

Ahogy rám nézett mondandója alatt, egy furcsa gondolat futott át az agyamon. Vajon arra gondol, amire én asszociálok szavai hallatán? Vagy csak totálisan félreértem? Mindenesetre érdekes volt a közlendője. 

- Nos, jó éjszakát kívánok Ms. Deveraux. 

- Köszönöm, hogy elkísért Mr. Wood.-álltunk meg a Kövér Dáma előtt, aki hangosan horkolt

- Egy valami sohasem volt változni.-csóválta a fejét mosolyogva, ahogy az alvó festményre nézett- Még mindig ugyanúgy horkol. 

Felkacagtam, mire a portré felébredt és bosszús tekintettel méregetett minket.

- Muszáj volt felébreszteni? Pont a legszebb álmomat álmodtam.-duzzogott

- Elnézést Kövér Dáma, de Ms. Deveraux besegített Piton Professzornak és elhúzódott a munka. Beengedné?

- Jelszó?-nézett rám fölényesen

- Fehér Hölgy.-válaszoltam magabiztosan

- Helyes válasz.-motyogta

Mihelyst kinyílt az ajtó, elköszöntem Mr. Woodtól, majd a hálókörletem felé vettem az irányt. Igyekeztem nagyon halk lenni, nehogy felébresszem az alvó lányokat. 

Gyors tusolás és átöltözés után bebújtam a pihe puha ágyamba. Sokáig a plafont néztem, miközben Mr. Wood szavai jártak a fejemben "Viszont tanárként másként nézem a dolgokat. Nem tehetek meg olyan dolgokat, amiket diákként már réges rég megléptem volna."

Remélem nem értettem félre szavait és nem arra célzott...ostobaság erre gondolnom. 

Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásokat, igyekszem minden kérdésetekre a történetemben választ adni. 

Ha tetszett, írj kommentet és szavazz! Köszönöm. 

Lily