Seprűtánc

XVII. Fejezet

- Mesélj már merre jártál!-követett egésznap Elizabeth töretlenül

- Nem mondhatok semmit El.-fűztem be a csizmámat az ágyamon ülve

- Hát jó.-sóhajtott színpadiasan- De azért hiányoztál.

Miután bekötöttem a csizmámat, felegyenesedve a barátnőmmé avanzsált boszorkány még mindig kíváncsi szemekkel méregetett. Tudtam, hogy legalább neki el kell mondanom mi történt velem a hétvégén. 

- Órák után elmondom, rendben?

- Szupiiii!-visongott- Ígérem lakat a számon.-emelte fel bal kezét az égbe, míg jobb kezét a szívére helyezte

- Eskü?

- Eskü.-bólogatott hevesen- Menjünk reggelizzünk valamit, mert éhen halok.-vigyorgott rám

A Nagy Teremben még alig voltak diákok, sikerült időben leérnünk, még a nagy roham előtt. Elfoglaltuk a lassan már megszokott helyünket. Csendes reggelinket a baglyok jövetele zavarta meg. 

- Ez is a tiéd.-tolt az orrom elé két levelet

Az egyik a nagynéném írása volt, a másik pedig egy ismeretlen kézírás.  Csizmámból előhúztam a pálcámat és egy suhintással magamra varázsoltam a szemüvegemet. 

- Te szemüveges vagy?-könyökölt az asztalra El, hogy láthassa az arcomat

- Olvasáshoz szoktam használni, meg hát szeretem a dizájnos darabokat.-vontam vállat

- Valóban jól áll.-dicsérte meg fekete keretes hipszter szemüvegemet

- Köszi.-mosolyogtam rá.

A nénikém levelét bontottam ki először, kíváncsian vettem kezembe a hófehér, kézzel írt lapot. 

" Drága Lily!

Köszönöm leveledet, szívből örülök, hogy jól mennek dolgaid. Nagyon hiányzol nekem, nélküled olyan üres a ház. 

Édesapád pedig...."

Ennél a pontnál átugrottam a levelet, nem vagyok kíváncsi apámra, akinek mindig a Minisztérium az első. 

" Kérlek öltözz fel mindig melegen, remélem eleget eszel, igyál sok folyadékot..."

- Jó, akkor mára ennyi elég.-morogtam az orrom alatt

A levelet összehajtogattam és eltettem a talárom zsebébe. 

- Hm?-nézett rám El a reggeli újság mögül

- Semmi.-legyintettem- Család. Uncsi.-vontam vállat- Mik a hírek?

- Semmi extra, odaadom, ha gondolod.-tolta elém a Reggeli Próféta legújabb számát

Szerettem reggelente újságot böngészni, lekötött, kikapcsolt. A kávémat kortyolgatva olvasgattam a híreket. Valóban nem sok minden szerepelt benne. Épület átadás, kviddics győzelmek listája, hétvégi programokról képek, néhány politikai aktuál, rendezvény lista...blablabla. 

- Szép jó reggelt, a szép hölgyeknek.-ült le velünk szemben Fred

- Jó reggelt.-köszöntünk neki kórusban

- Te szemüveges vagy? 

- Olvasáshoz néha használom, miért kérdezed?-toltam fel a hajamba a szemüvegemet

- Cs...csak érdekelt, de jól áll.-pirult el

- Köszi.-kacsintottam rá, majd visszatértem a másik levélhez

"Kedves Ms. Deveraux!

Remélem kipihente magát a mozgalmas hétvége után, szívesen látnám egy délutáni teára az irodámban. 

Üdvözlettel: 

Oliver Wood"

Majd kiejtettem a levelet a kezemből. Mr. Wood látni akar. Ez legális? Együtt teázni a professzoroddal kettesben. Ez csak egy meghívás, semmi több.

- Naaa ki írt?-vigyorgott rám a barátnőm

- Senki fontos.-ráztam meg a fejemet

- Hát jó.-vont vállat

McGalagony óráit nagyon szerettem, szinte vártam őket, na meg Mr. Wood óráit is. Most az egyszer alig tudtam odafigyelni, folyton Mr. Wood felé kanyarodtak a gondolataim. Olyannyira sikerült elbambulnom, El lökött meg a könyökével, mire felnéztem a pergamenemből és McGalagony dühös tekintetébe futottam. 

- Ms. Deveraux, kérem, maradjon itt óra után.-hangja vészjóslóan csengett

"Nekem annyi." futott végig az agyamon. Igyekeztem az óra hátralevő részében odafigyelni, amennyire csak tudtam. 

11 órát ütött az óra, mindenki pakolni kezdett, én pedig nyeltem egy nagyot. El együtt érzően rám mosolygott.

- A klubházban várlak.-simított végig a karomon

- Oké.-bólintottam

Megvártam míg mindenki elhagyja a termet, ez egy örökkévalóságnak tűnt. Odalépkedtem a professzor asszony asztalához, ami mögött ült és a pergameneket tanulmányozta. 

- Hallottam mi történt Ms. Deveraux.-emelte rám zöld szemeit szemüvege mögül- Pihenésre van szüksége?

- N....nem Ms. McGalagony.-ráztam meg a fejemet- Csak elfáradtam egy kicsit azt hiszem. Elnézést az órai viselkedésemért. 

- Több ilyen ne legyen Ms. Deveraux. Elmehet.

- Igen.-bólintottam- Viszlát!-szorítottam mellkasomhoz még jobban a könyveimet

Elindultam kifelé a teremből, már az ajtónál álltam, mikor újra megszólalt. 

- Örülök, hogy egyben visszatért közénk Ms. Deveraux!

Visszafordultam és egy mosolyt láttam megjelenni gondterhelt arcán. Visszamosolyogtam rá, egy köszönömöt elmormoltam az orrom alatt és elhagytam a termet. Jól esett a dicséret, még ha nem is az volt teljesen. 

Ebéd után El társaságában elindultam a kastély kertjébe sétálni, hogy elmeséljem neki a történteket fültanuk nélkül. 

- Lily, Elizabeth!- kiáltott utánunk Fred- Hová mentek? Várjatok meg!

- Merlin szakállára, hát ezt már komolyan nem hiszem el!-toporzékolt dühösen El

Ilyenkor úgy nézett ki, mint egy duzzogó maci. Vissza kellett fojtanom a nevetésemet. 

- A kastély kertben akarunk sétálni egyet. 

- Veletek megyek.

- Senki sem hívott téged Weasley.

Fred, mintha meg sem hallotta volna a boszorkány megjegyzését felvette velünk a tempót és elindultunk a kertbe. Engem nem zavart a társasága, feltűnő lett volna a hirtelen lekoptatás, még több kérdést tett volna fel, így inkább hagytam magamat sodorni az árral.