Seprűtánc

IV. Fejezet

- Ezt meg lehet valaha szokni?-támaszkodtam a térdemre, miközben forgott körülöttem a világ

- Örüljön, hogy nem hányt.-szólalt meg

- Kösz.-fintorogtam

Pár perc múlva stabilizálódott az egyensúlyérzékem. Felegyenesedve egy sorházat pillantottam meg magammal szemben. Tipikus angol lakások. Téglaépítésű, 3 szintes tömblakások. 

- Ma éjjel itt alszik. Holnap reggel pedig felteszem a Roxfort expresszre. 

- Ó, szóval lakásra visz?-vigyorogtam rá kihívóan

- Hűtse le magát Kisasszony!  A pimasz megjegyzései miatt az iskolában komoly problémákba fog ütközni.

Láttam rajta, hogy a kemény álca mögött mégiscsak tetszett neki szemtelen megjegyzésem. Még egy kicsit puhítanom kell rajta. 

A lépcsősoron fellépkedve, egy méregzöld ajtó előtt álltunk meg. Pillanatokon belül kinyitotta a lakást kulccsal. 

- Azt hittem mindent varázslattal intéz.

- Ennyire nem vagyok elkényelmesedve. Valamint nem szeretném, ha a muglik rajta kapnának.

Egy folyosóra értünk, ahol egy lépcső vezetett felfelé. Mi a földszinti barna fa ajtóhoz mentünk. 

A lakása egyszerűen volt berendezve. Csak a legszükségesebb bútorok foglaltak helyet odabent. Semmi felesleges cicoma. Az előszobában fogas, cipőtartó és egy tükör állt. Valamiért nem tudom elképzelni őt, ahogy reggelente még egy utolsó pillantást vet a tükörbe, hogy mennyire néz ki ma jól vagy sem. A nappaliban csak egy kanapé volt fotellel, dohányzóasztallal és egy tv. A helységekben a hófehér falak voltak mindenütt. 

- Megmutatom a fürdőt és a szobáját.

- Köszönöm.

A nappalin keresztül vágva egy folyosóra értünk, aminek a végén volt az én ideiglenes hálóm fürdővel egyetemben. 

- Azt ajánlom pihenjen le minél hamarabb. Hosszú napja lesz holnap. 

- Köszönöm.-szólaltam meg- Mindent.

Ő csak biccentett egyet, és magamra hagyott az új szobámmal. Minden cuccom bent volt, amiket otthon összeraktam. Samu türelmetlenül nézett vissza rám a ketrecéből. Éhes volt már szegénykém. Az ablakot kinyitottam, majd a ketreccel együtt kitettem a párkányra baglyomat, aki hezitálás nélkül kiszállt, mihelyst kinyitottam a kalitkáját. Én pedig, mint aki jól végezte dolgát elvonultam a fürdőbe. Hosszú, forró zuhanyt vettem, a hajamat is kimostam, majd törülközővel a fejemen, immáron pizsamában leültem az ágyam tetejére. Egy gyors sms-t küldtem a nénikémnek, aki azonnal válaszolt. Nagyon hiányzok neki. Sajnos hozzá kell szoknia ismét a bagoly postához, ami a Roxfortban működik. Nem hinném, hogy a hálózati kapcsolatok olyan fenomenálisak lennének odabent, valamint nem akarok közröhej tárgya lenni odabent. 

- Ébredjen!-hallottam meg egy morcos hangot az ágyam mellől

- Minő öröm ilyen csiripelő hangra kelni.-morogtam a párnámba bújva csukott szemmel

- Igyekezzen!-dörrent rám

Hallottam távolodó lépteit, majd ajtó csukódást. Egy hatalmasat sóhajtottam, majd nyújtózkodva felültem az ágyamban. Kócos hajamat ujjaimmal átfésültem, miközben a fürdő felé vettem az irányt. Igyekeztem normális kinézetet varázsolni magamra és ezúttal nem szó szerint. 

- Itt a reggelije.-tolta elém a pulton a rántottával teli tányért a Professzor

- Maga a szakácsok gyöngye Professzor úr. Köszönöm.

Elengedte a füle mellett a kora reggeli, immáron második csípős megjegyzésemet. Kezdi megszokni. Bár nincs más választása. 

Reggeli után azonnal útnak indultunk a pályaudvarra. Ezúttal tömegközlekedéssel. Jó pár kíváncsi tekintetet vonzottam, de valószínű a bőröndjeim tetején kuksoló baglyom miatt. Nem hiszem, hogy ez egy mindennapi látvány. A másik nagy látványosság a tetőtől talpig fekete talárban utazó Professzorom. Mintha a comi con-ra mennénk, vagy mintha valami szekta tagok lennénk. Annyira szürreális volt, ahogy egy varázsló metrózik. 

- A 9 és 3/4. vágányt ott találja. Csak menjen neki a falnak és a túl oldalon megtalálja.-hadarta le nekem a pályaudvaron ácsorogva

- Köszönöm.

- Jó utat. Az iskolában bizonyára találkozunk.

- Köszönöm.-bólintottam

Elindultam a bőröndjeim társaságában a 9 és 3/4. vágány felé. Nem voltak túl sokan a pályaudvaron. Egy hatalmas téglafalon volt a vágányom felirata. Nagy levegőt vettem és teljes erőből nekifutva máris a fal másik oldalán találtam magamat, ahol teljes tömegnyomor uralkodott. Rengeteg diák és felnőtt volt jelen. A bordó és fekete színekben pompázó Roxfort expressz már bent állt a peronon. A masiniszta elvette tőlem a csomagjaim nagy részét, csak egy poggyásszal kellett átverekednem magamat a tömegen. 

Sziasztok! 

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek!

Ha tetszett, kérlek írj kommentet és szavazz.

Puszi:

Lili