Összetörve

9. 209-es szoba

L.

- Hogy érted azt, hogy átvittétek?!

Teljesen magamon kívűl voltam.
Harry este nem jött el, ahogy azt megbeszéltük. Ilyet még nem csinált, és először persze magamat hibáztattam, hogy nem jött el, mert aznap délelőtt nagyon csúnyán leráztam, pedig meg kellett volna neki még ott mondanom, hogy... nem érdekes. De aztán felmentem a szobájához, ahol nem volt. Ott már teljes mértékben eluralkodott rajtam a kétségbeesés. Ott helyben felhívtam Zaynt.

- Hol van?!

- Jézusom, kicsoda Lou?

- Hát Harry, te fasz. Ne játszd már az értetlent, bazdmeg!

- Higgadj már le, jó? Ne rajtam vezesd le, hogy régen szopott le!

- Zayn ne akard, hogy...

- Jó, jó nyugi! Holnap reggel menj be Liamhez. Ő majd mindent elmagyaráz.

- Te most hol vagy?

- Kórházban.

- Mi van?!

- Holnap. Liam. Szia.

Aztán lerakta. Már amikor legelőször beleszólt, akkor is fura volt a hangja, mintha beteg lenne vagy valami. De túlságosan ellepte a szar az agyam, hogy erre is odafigyeljek. Mondanom sem kell, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam, mert egész éjszaka a főnököm irodájának az ajtaját támasztottam és vártam, hogy megérkezzen.

És most itt ülök. Idegességemben már szétvakartam az arcom és lerágtam az összes körmöm, ő pedig tök nyugodtan iszogatta a kávéját, miközben épp azt közölte velem, hogy Harryt áthelyezték a zártosztályra. Mondanom sem kell, mennyi önuralomra volt ott szükségem ahhoz, hogy ne rongyoljak rögtön át és hozzam onnan ki, meg sem állva mondjuk Mexikóig. De előtte mindenképpen beverném a főnököm képét.

- Az este kezelhetetlenné vált - kezdett végre bele.

- Harry? Az a Harry Styles, aki még a hangját sem tudja felemelni mások ellen? - Na mást etess ezzel!

- Igen, Louis, ő. Mikor Dr. Malik az esti gyógyszerosztást intézte, valami nézeteltérésből kifolyólag Mr. Styles fizikailag bántalmazta Malikot. Dr. Malik most a kórházban van súlyos belső vérzésekkel és agyrázkódással. Fel fog épülni, de egy ideig nem fogjuk itt látni. - Egy izma sem rezzent. Fel sem nézett abból a papírrakásból, ami előtte hevert és az aláírásaira várt.

Követtem a toll vonalát a szememmel, és próbáltam ízlelgetni az elhangzottakat. Egyszerűen... Nem volt értelme! Harry nem volt zavart. Egyáltalán semmi mentális zavara nem volt. Akkor mégis mi lelte? Talán Zayn hozott ki belőle valamit? De Zaynt sem mondanám egy balhés embernek. Régebben az volt, de hát ki ne állna le verekedni egy kis anyagért? Ezt mindig ketten csináltuk, mert úgy biztosabb volt a siker. Persze, amikor 6-2 volt a felállás, jól elpicsáztak minket, de ilyenkor büszkén vonszoltuk el egymást egy félreeső helyre, nyalogatni a sebeinket. Ó, azok a régi szép idők...

- És mi van Harryvel? Miért nem a rendőrségre vitték?

- Mivel Mr. Styles papírjai alapján még hozzánk tartozik, így a bíróság nem tud vele mit kezdeni.

- De hát neki nincs is semmi baja! - felemeltem a hangomat, és az asztalra csaptam, hogy végre rám tereljem a kurva figyelmét. Lassan letette a tollat, nyelve hegyével megnyalta az ajkait és maga előtt összefonta az ujjait.

- Dr. Tomlinson, tisztában van azzal, hogy amit állít, az felvehető egy orvosi szakvéleménynek is, és ebben az esetben Harry tényleg bíróság elé állíthatóvá vállna? Bár a foglalkozásuk alapján, magam sem jutottam más következtetésre, de így, a maga szájából hallva, mint az ex-szakorvosa, úgy tűnik, ez a valóságban is megállja a helyét.

- De hát miről beszél? Maga is tudja nagyon jól, hogy Harry nem holmi függőség áldozata! Ne próbálja rám kenni a felelősséget! - kezdtem elveszteni a türelmem. Majd pont a főorvost nem avatta be Styles papa, mi?

- Mit akar ezzel mondani, Louis? - felállt és megigazította magán a köpenyt.

- Mondja meg, pontosan hol van Harry! - nem volt kedvem tovább játszani a játékát.

- Nem tehetem - rázta meg a fejét.

- De meg... - megrezzet a telefonom a zsebemben. Először nem akartam neki sok figyelmet tanúsítani, de aztán megláttam kitől jött az üzenet.

Zayn: "A" épület. 209-es szoba.

Csak ennyi volt, de én rögtön tudtam, hogy egy pillanatig sem kételkedhetek a barátomban. Felálltam és otthagytam azt a faszt, aki csak keveri a szart folyamatosan.

- Louis? Hova mész? Gyere vissza most rögtön! Louis!

Persze, mert erre majd pont vissza fogok menni. Azt vártam, hogy mikor jön utánam és csattan el egy-két pofon, de ez még akkor sem történt meg, amikor már kint voltam az épületből és a kerten át caplattam a másikba.

Nem is figyeltem a külvilágra, pedig szegény lányka megint olyan lelkiismeretesen, szép mosollyal az arcán köszöntött. Meg asszem kérdezett is valamit, de nekem olyannyira csak egy cél lebegett a szemem előtt, hogy felőlem aztán az armageddon is kitörhetne.

Felsiettem a másodikra, és az ajtó előtt megállva hirtelen deja vú-m lett. Olyan ismerős ez a szoba...

Benyitottam, és a látvány kicsit sem az volt, mint amire számítottam. A barna, göndör fürtök helyett, szőkés, rövid hajkorona fogadott a gazdájával. Mi is volt a neve?

- Niall? - legnagyobb meglepetésemre azonnal felém kapta a fejét, nem úgy, mint a múltkor.