Összetörve

A vonzódás

"- Mára befejeztük, Harry..."

L.

Érezted már azt, hogy szép lassan minden kicsúszik a kezed közül?

Szar érzés, ugye?

Elsántikáltam az épület mögé, ahova Zaynnel szoktunk kijárogatni, és már kábé a negyedik szálamat gyilkoltam. Az pedig engem gyilkolt szép lassan...

Hátamat a falnak vetve ültem a földön, térdeimet magamhoz felhúzva, miközben csak bámultam ki a fejemből.

Miért történik ez?

Már a reggelem úgy indult, ahogy nem kellett volna, el is késtem, amiért Dr. Payne megint betalált, mintha csak arra várt volna egész végig az óráját figyelve, hogy mikor érek be, és ezúttal hol rúghat majd belém.

"- Tomlinson! Úgy látom neked semmit nem ért az a pár hónap, míg mellettem tanultál. Azt hittem, tegnap elég világos voltam, hogy nem tűröm a késést! Mondd csak, mazochista vagy? - mondta, miközben a laptopján pötyögött.

- Nem, Dr. Payne. Nem tartom annak magam... - valahogy nem tudtam ehhez komoly fejet vágni, tekintve, hogy senki nem ér be pontosan a műszakváltására. Úgy kell mindig keresnünk valakit, hogy beugorjon helyettünk, mert tele van a faszunk ezzel a semmilyen munkával. Az igazság az, hogy talán csak én vagyok az egyetlen, aki nem folyamodik ilyenekhez, és tényleg csak nagy ritkán késik pár percet, de akkor is kifutja a beleit, hogy ideérjen.

- Mi történt a lábaddal? - még mindig a képernyőjét bámulta.

- Elestem - miközben lefelé loholtam az emeletről, hogy kielégítsem a "látni kívánom dr. Tomlinson MOST" című felszólításodat, baromarc.

- Ezt elkönyvelhetem a késésed okának? - felkönyökölt az asztalra, a halántékát támasztva három ujjával, ezzel végre rám figyelve, nem a képernyőjére.

Csodálkozva néztem vissza rá. Valami itt készülőben van...

- Igen, azt hiszem kissé hátráltatott az idefelé futásban.

Végignézett rajtam, de a szemei üresek voltak.

- Elmehetsz."

Aztán ez a terápia Harryvel....

Ez kavart fel a leginkább.

Az első napon, mikor idejött és nekem sikerült azon a reggelen elaludnom, az ő kórlapjára tettem azt. Az tartott fent órákig, míg végül az agyam feladta a folyamatos pörgést.

Ahogy olvastam a dolgait, egy teljesen más ember körvonalozódott bennem.

Erre kaptam egy életvidám, fiatal, naív "kisfiút", aki mélyen magában el akar nyomni valamit.

Először arra tippeltem, talán a szüleinek akar megfelelni, és ezért van állandó nyomás, stressz alatt.

De aztán ez a Harold megszólítás is...

Valószínűleg valamelyik szűlő az, aki állandóan így hívja. Talán az anyjára tippelnék. De lehet mindkettő ellen is valamiféle sértettsége...

Amikor a szexuális beállítottságáról kérdeztem nem tagadta le, csak kijavított. Mintha támadásként érte volna a kérdésem, de nem akarta eltaszítani magától azzal, hogy letagadja.