A Csoda

4.

-Hamarosan itt vannak a nevelő szüleid,tudni akarják mi történt.
-De ezt nem mondhatjuk el nekik.
-Tudom. Azt fogjuk mondani hogy eltévedtél az erdőben😅😂
-Jól van nagyi ez rendkívűl kreatív😂
-Ha,van jobb ötleted csak hajrá..
-Rendben!

Megérkeztek a nevelő szüleim...
-Úristen Clarie...halálra aggódtuk magunkat.
-Én tényleg bocsánat. Elmentem futni és eltévedtem az erdőben,de ne aggódj jó dolgom volt mert találtam egy "kis kunyhót".
-Jó most az egyszer elnézem,de csak mert el mondtad az igazat.

Nem sokkal a beszélgetés után elmentek. Nagyi a konyhában volt.
Oda surrantam és hízelgő hangon oda szóltam:
-Nagyi én....ha esetleg....szóval...tudod..
-Fogd be és menjél.
-Úristenem köszönöm❤De mit mondunk majd ha valaki kérdezi hol vagyok?
-Ne aggódj majd én azt kitalálom.

Rohantam vissza az erdőbe, alig vártam hogy újra találkozhassak barátnőimmel és a "barátommal".

-Itt vagyok Mika,Annie,Fredie!
Meghallották hangom és már szaladtunk is egymás felé.
Lerohantak és érdekes módon Fredie keze kicsit félrecsúszott,de eltekintettem annak fényében hogy lehet véletlen volt.

Este valaki kopogtatott valaki az ajtómon.
-Gyere!
-Szia!-szólalt meg Fredie.
-Hello,mit szeretnél?
-Én csak beszélgetni....vagyis...😓
-Gyere be....ülj le mellém.

Megkínáltam egy kis meleg teával,amit udvariasan el is fogadott. Majd leültünk a konyhapultra.
-Nagyon örülök hogy vissza jöttél-szólalt meg Fredie kicsit félve.
-Hidd el nálam senki se örül jobban.

-De miért..mit szeretsz itt?
Egy enyhe mosoly fordult arcomra,és ez kölcsönös volt. Ekkor már sejtette hogy nem valamit hanem valakit szeretek itt.

Megszólalt Fredie:
-Én azóta vágyom erre a pillanatra amióta megláttalak.
Én ekkor már szóhoz sem tudtam jutni.

Majd egy perc néma csönd után megszólaltam:
-Ez az érzés kölcsönös,mikor rádnézek minden megváltozik. Hirtelen egy forró fuvallat éri el testem és másra se tudok gondolni csak rád.