A Csoda

11.

Nem volt másra idő,így el kezdtünk futni. Mika és Annie már rég az átjárónál vártak,mi még mindig küzdöttünk a démonnal.

Fredie úgy döntött életét áldozza értem. Ahh,olyan cukii😄(sacás hanggal)
Fredie lemaradt és meg kezdte véres csatáját a démonnal.
Elértem Annie-ékhez,féltem,sok volt bennem az adrenalin és hirtelen azt sem tudtam helyes-e az, amit csinálok.

Csak néztem és teljesen lemeredtem,nem akartam ott hagyni Fredie-t.

Mika rámförmedt:
-Gyere már Clarie,csak nem meg akarsz halni?
-Én nem csak...
- Csak mi??
Könnybe lábadt a szemem. Majd,Mika megfogta a kezem és átrántott az átjárón. Utolsó képem Fredi-ről az ,hogy a démon hihetetlen erőkkel támadja és szenved.
                             ***

Már egy hónap telt el,azóta mióta átléptünk az ember világba. Fredie-nem azóta se híre se hamva. Megtanultam együtt élni azzal a tudattal,hogy soha nem lehetek együtt azzal az emberrel, akit igazán szeretek,aki az életét kockáztatta értem,aki mindig megnevettetett.
Nem lehet közös családunk,gyerekünk.

Ahányszor csak erre gondolok,zokogni kezdek.

Megtanultunk a lányokkal,titokba fojtani angyali létünket.

Találtam egy esküvő szervezői állást. Felvettek. Kezdem belerázódni,sok a munka,és szeretem csinálni.

                         ***
Másnap megláttam egy hírdetést hogy koncert lesz. Gondoltam jó lesz egy kis bulizás,egy kis kikapcsolódás.

Még aznap megvettem a jegyet.

Két hét múlva eljött a koncert napja. Kiöltöztem,majd egy taxival elmentem a helyszínre.

Kiszálltam az autóból és hevesen megindultam. Megbotlottam,majdnem elestem de, elkapott valaki. Egy helyes srác volt az.