Másnap reggel úgy döntöttem elmegyek keresek valami élelmet.
Úgy tűnt már nincs több démon,de mégis féltem végig sétálni azokon a korom fekete utcákon.
Nem messze a házamtól,megpillantottam egy kis boltot ami eléggé lerombolódott.
Ajtaját egy beton darab torlaszolta el,ami miatt nem lehetett kinyitni.
Úgy döntöttem betöröm az üveget,így betudtam menni.
Hideg volt bent,a polcokról leborultak a kaják,a palackok,a tisztítószerek.
Éppen az ételeknél jártam,amikor megláttam a polc sarkánál egy kezet kilógni. Féltem oda menni,de kíváncsi voltam.
Mikor megláttam a hullát,elkapott a hányinger. Rodhadt a tetem,legyek dongták és gyomorforgató szaga volt. Ledöbbentem..Nico volt az.
Szörnyű érzés volt így látni és tudni többé nem.él.
-Ezért nem találtuk-morfondíroztam magamban.
Nem néztem tovább,hisz azzal nem tudtam volna segíteni rajta.
Hátatfordítottam,szereztem néhány palack vizet és pár száraz kaját amit találtam és hazasiettem.
-Megjöttem-szólaltam fel.
-Sikerült találnod valamit?-kárdezte Mika.Egy pillanatra eszembe jutott Nico,de úgy döntöttem inkább nem mondom el.
-Igen,hoztam néhány palack vizet és pár száraz kaját. Ezzel elleszünk egy darabig.
***
Három nap múlva Annie már lábra tudott álni. Elhatároztuk,hogy átmegyünk az ember világba.
Össze szedtük a legfontosabb holmikat és este fele elindultunk.
Egy szakadék melett haladtunk..
Fredie felkiáltott-Fuss!!Hátra néztem és láttam egy csapatnyi démon volt a nyomunkban.
Nagyon megilyedtem,azt se tudam mit csináljak.A szakadék végére értünk,...úristen mit csináljak,nem tudok tovább menni.
Annie,Fredie és Mika egyszerre kiáltotta-Ugorj!!!
Ugorjak?? Azért hogy meghaljak?
Majd egy másodperc elteltével ugortunk.
YOU ARE READING
A Csoda
Fantasy14 éves,átlagos lányként ismernek.Egy kis New Yorki városban élek.A szüleim elhagytak,mikor megszülettem.Most nevelőszülőkkel élek egy panel lakásban.A gimit egy éve kezdtem,kezdek beilleszkedni, de nincs könnyű dolgom.Szabad időmben futni szoktam...