A Csoda

8.

Egy pillanatra megnyugodtam,de egyben nagyon megilyedtem. Mi történt azzal a mesebeli világgal? Hova tűnt az a sok szín? Egyszerűen ledöbbentem.

-Mi történt Fredie?-kérdeztem.
-A démonok. Miután elmentél....arra vártak hogy kilépj világunkból és lecsaptak.

-Na és a többiek? Mika, Annie meg Nico?
-Nico eltűnt a lányok...hát..ők is eltűntek.
-Menjünk keressük meg őket-mondtam bátran.

-Elég veszélyes most kimozdulni relytekhelyünkből,de végül is ők a barátaink. Menjünk!

Egy pillantra összeakadt a tekintetünk,de Fredie elrántotta fejét,mintha valamiért zavarná.

Egy közeli gyárba vettük utunkat. Poros és hiányos lépcsőkön mentünk le egy raktárba. Fredie megpillantott a sarokban egy angyalt,olyan 50 év körüli lehetett.

Fredie csak mereven meredt a holttestre.
-Ne bámuld!-szólaltam meg.
-De...
-Fredie ez egy hulla,bizonyára rajta már nem igen tudunk segíteni,max csak azt tudjuk csinálni amit te csinálsz...bámuljuk.

Fredie félrelépett és visszamentünk az utcára.

Kudarcunk után, tovább mentünk.

Megfordult bennem az a gondolat,mi van ha Mikáék valahol a metró alagútban bújtak el.

Nagy lendülettel imdultam el,mert valami azt sugalta nem tévedek,Mikáék az alagútban vannak.

Fredie felnyitotta az alagút páncél ajtaját.
Csúszós és sáros volt a létra amin le kellett másznunk.

Már tíz perce kerestük Mikáékat,amikor meghallottunk egy koppanást.

Idegtépő volt, ahogy vízhangzott.

Fredie megszólalt:
-Majd én megyek előre,te maradj szorosan mögöttem.

Ohh, valakiből előtört a hősies "férfi".

A falra tapadva mentünk végig a járaton. Közben,egyre hangosabb volt az egyre csak ismétlődő kopogás.

Elértünk egy metró állomásra. A székek törött poros támláján két alak feküdt. Közelebb érve, szinte lehetetlen volt nem felismerni őket.Mika és Annie volt az.

Felráztam őket.
-Jól vagytok?-kérdeztem ilyedten.
-Istenem Clarie, de örülök neked. Igen jól vagyunk csak Annie-nek megsérült a lába és nem tud járni.

-Rendben. Nincs baj kivisszük innen valahogyan.

Fredie vállára kapta és elmentünk a házamra. Szerencsére nem lett kár az épületben így elég volt arra hogy pár napig ott éljünk,míg ki nem találunk valamit.