A Csoda

12.

Szeme kék,haja szőkén csillogott. Fura érzések kavarodtak bennem,nem tudtam helyes-e az amit érzek.

Fredie volt eddig a mindenem,de már 4 éve semmi nem történt,Annie szerint...meghalt. De,mégsem élhetem le az életem gyászba,nem?

-Ohh....kisasszony,vigyázzon,el ne essen.
Értetlenül néztem,"kisasszony"??
-Na jó komolyra fordítva a szót,hogy hívnak?
-Clarie
-Én Will
-Értem..Nagyon ciki helyzettt-gondoltam
-És hány éves vagy?
-18
-Akkor egy idősek vagyunk. Gyere nézzünk körül.

Elmentünk sétálni. Imádtam,végig fogta a kezem.

-Elmegyünk az óriáskerékhez?-kérdezte Will.
-Menjünk,de tériszonyos vagyok.
-Majd vigyázok rád.

-Fél óra egy kör.-nem nem baj?-kérdeztem.
-Legalább lesz időnk megismerni egymást.

Ahhjj..olyan cuki és gondoskodó,még aranyosabb mint Fredie,vagy csak azért gondolom mert még nagyon gyerekek voltunk Fredievel.

Egy hófehér kabina szálltunk be. Tíz perce ültünk a kabinba,mikor egy oriási vihar jött. Dörgött az és,villámlott és szakadt az eső.Mindenki elment Kabinunk nyitott ablakán bevert az eső.

Valami koppant egy ku*va nagyot. Odaléptem az ablakhoz,hogy megnézzem mi volt az.
Megcsúsztam és kizuhantam a kabinból.

Will utánam ugrott,hófehér szárnyakat növesztett elkapott és elrepült velem.

Mikor kiértünk a város területéről,kértem engedjen el.

-Nem akkor lezuhansz.-szólt Will.
-Csak bízz bennem.

Elengedett és én is szárnyakat bontottam. Will mosolygott egyet,odarepült hozzám és megölelt.

-Tudtam egyszer megtalálom,azt akit nekem szánt a sors.
-Sose hittem volna hogy ez még meg fog történni.-feleltem.

                             ***
Este fele járt az idő. Will hazakísért,és elment.

Soha nem éreztem ilyen különlegeset.
Ez a nap csodálatos volt,még ha le is maradtam a koncertről.

Bocsánat,hogy ilyen sokáig nem írtam,de semmi időm nem volt. Remélem tetszik az új rész😊😉