Why me? But why not ... (H.S)

○6○

Harry szemszöge

                          ~Reggel~

Reggel, pontosabban hajnalban áthoztam Sofie-t, a barátnője azaz Lili, Sofie telefonját hallotta pittyegni így felvette, halkan beszélt, aztán rájöttem hogy Sofie hol van.
Nem tétováztam.
Rögtön átfutottam.
Felvettem az ölembe.
Átkarolta a nyakam.
Szeretem, annyira szeretem ezt a lányt, nem hiszem el hogy megvertem.
A semmiért. Aztán kielégítettem a szexuális vágyaimat Michaellel.
Undorodom magamtól csak abban bízom hogy Sofie megbocsájt.

Most itt fekszik mellettem én pedig rajöttem hogy szeretem, imádom, és túl gyors haragú voltam vele. Nem kellett volna.

Mivan ha nem bocsát meg?
Ha ezek után már nem szeret?
Ha elakar majd menni?
Ezek a gondolatok kavarogtak bennem.
Ő lassan kinyitotta a szemét.
Majd mikor rám nézet kissé megijedt és felült mellettem az ágyon.
Egy csókot nyomott a számra.
- 1....Jó reggelt. - csak döbbenten hallgattam szavait.-el vitte a cica a nyelved? - még mindig csak figyeltem és meglepődöttség tárult az arcomra.
-Hát oké Harry, de ha már úgy is csöndben vagy. Akkor lemegyek reggelizni. Jösz?
-A... Aha... - dadogtam végre valami érthetőt.majd le mentünk megreggelizni.

                     ~kis idő mulva~

-Figyelj, Sofie, én sajnálom. - hajtottam le a fejem.
-Harry nem kell, mondtam hogy 1.....
-MI?? - néztem rá értetlenül.
-1, ez nálam azt jelenti- ült le mellém a tányérjával. Majd felé fordultam. - hogy van 3 esélyed, és amennyit elhasználsz azt számolom. Te elhasználtal 1-et.-ezt ő olyan nyugodsággal mondta végig, hogy alig hittem el.
-És ha mind a 3-at elhasználom? - kérdeztem gombóccal a torkomban.
-Akkor elmegyek, és nem találkozunk többet... - komor arcot és szomorúságtól csillogó szemeket láttam.
-De én nem szeretném, kérlek Sofie, bocsáss meg, ne menj el, többé nem fordul elő...
-Cshhh...-tapasztotta számra az ujját, majd az ölembe ült, szembe velem, az arcunk csak egy centire volt. Megcsokolt közben pedig elkezdett mocorogni fel-alá az ölemben.
Teljesen felizgultam.
Aztán jött a mindent elrontó pillanat.
Megcsörrent a telefonja.
Odament és felvette.

Sofie szemszöge

Az anyám hív.
Várj hogy mi???
Az anyád Sofie.
Nem, ő többet nem az anyám.
De Sofie...
Nem Ni!
Csak vedd fel...
Nem tudom mi ütött belém, félre húztam a zöld kis hívás ikont.

>telefon beszélgetés<

-Halló? Tessék? - szóltam bele érzelemmentesen és flegmán a telefonba.
-Szia kincsem, jól vagy? Minden rendben? Jól kijössz apáddal?? - olyan gyorsan és nyálas hangon darálta le hogy csak néztem...... hogy mi a fasz??
-Csá,anya!?-az,,anya,, szó az inkább kérdés volt mint kijelentés.... - igen, teljesen rendben van minden, apa nagyon aranyos és ő sose tett volna olyat mint te.-aztán eszembe jutott valami, hmm szopassuk meg Harryt? Ne, ez nem lenne okos dolog a múltkori után.
Csak tesztelni akarom, nyugi.
-Jól van kislányom, akkor én megyek, csak tudni akartam hogy hogyan vagy. Szia. - elköszönt majd letette.
-Várj! - kiabáltam a már letett telefonba.-figyi még sincs minden rendben.. - e közben megfordultam, zsebre tettem a kezem, és Harryre néztem, figyeltem az arcát, komor lett, hirtelen lett mosolygósról bizalmatlan és kiskutya szemekkel nézett rám. - anya, ha meg tennéd hogy értem jösz... - Harry ekkorra már könnyes szemekkel nézett rám, nem bírtam tovább.

Gyorsan eltettem a telóm a zsebembe és odafutottam hozzá, hogy megöleljem.

És közben a fülébe suttogtam.
-Te kis buta, azt hitted hogy elmennék? Egy ilyen pasitól? Hogy itt hagynák egy Harry Stylest aki kedves, aranyos, jól néz ki?? - aztán szembe néztem vele és mosolygott. - na meg persze gazdag... - kezdtem el nevetni mire ő is rá kezdett.
-Jajj baba, még egy ilyen és úgy megkúrlak hogy alig tudsz majd lábra állni... - kezdett el kajánúl mosolyogni.
-Annyira imádom mikor ilyen kanos vagy-haraptam be alsó ajkamat, miközben ölében ültem és a nyakát körülfontam két kezemmel.
-Hmm...... Mutasd meg mennyire-sugta szexin a fülembe és a kezeivel megfogta csípőm majd közelebb húzott magához, így már férfiasságán ültem.
-Azt a szobában kéne, nem de?? - kérdeztem szexin mosolyogni.
-Lehet róla szó.... - kajánul vigyorgott, heves csókba a hívva nyelvével engedéjt kért a bejutásra, aztán tett volna fel az asztalra, khhmm igen, VOLNA.
Ugyanis most a csengő zavarta meg a szép pillanatokat, nem hiszem el hogy valami mindig keresztbe tesz nekem/nekünk.
-Kinyissuk? - kérdezte Harry szomorúságot tettéve a hangjában.
-Hülye - mondtam szemet forgatva majd az ajtóhoz sétáltam és ott álltak ők...Zayn, Niall és Louis.