Why me? But why not ... (H.S)

○5○

Sofie szemszöge

Ismét 2 lehetőségem van.
1: oda megyek megölelem és leszarom hogy ki is ő igazából. Ahhoz túl kíváncsi vagy Sofie, nem fog menni.
2: fel rohanok a szobámba és becsapom az ajtót és ha bejön akkor finoman megkérdezem hogy is van ez. Tökéletes, de ne legyél már ilyen makacs..
Szerinted nem leszarom?
De...
Akkor meg???
Erre már nem jött válasz.
Ígyhát tettem amit tennem kell és szép lassan fel gyalogoltam a szobámba és becsaptam az ajtót de úgy hogy csodálkoztam is hogy nem szakadt ki.

Már csak lépteket hallottam.
Majd kivágódott az ajtó és Harry lépett be rajta ijedt arccal.

-Uramatyám, Sofie jól vagy? Hogy képzeled hogy be vágod az ajtót? Mit képzelsz ki vagy te itt? Hogy gondolt.....add...-
Azért lassult le a beszéde mert el inditottam youtubon egy számot tőle és a bandájától.
-Hmm... Ez itt Harry?? Hát persze hogy Harry!! - ekkor szép lassan felálltam és oda mentem hozzá és megsimogattam az arcát. - Miért nem mondtad el?? - olyan nyugodt voltam mint a két napos döglött hal.

És ebben a percben csengettek.
-Hmm...kit várunk? Énekes fiú??? - még mindig arcát simogattam.
-P..Pat....Patrisha...Patrisha jött. - ekkor a kezem hirtelen megállt és az arcomról lefagyott a mosoly.
-Hmm kinyitom, biztos nem számítottál arra hogy elmarad az uccso órám. És Meghívtad. Hogy milyen figyelmes vagy.... Apuci.
Ekkor megfogta a kezem és leoperálta magáról. Harag volt felfedezhető szemében.
-Igen figyelmes vagyok és te most szépen fenn maradsz a szobában különben...
-Különben mi?? Megbüntetsz??
-Igen, úgyhogy maradj itt.
-Nem.
-De!!
-Neem apuci!!
-DE IGEN BAZD MEG ITT MARADSZ!!!-kiabálta majd le ment.

Ez nem ő volt... Ő nem ilyen... Ez egy ideg beteg volt... A szemei feketén csillogtak.
Ez nem Harry, nem az én apucim....!!!
Ez egy másik oldala, jobban tennéd ha itt maradnál.
Te csak ne mondd meg nekem hogy mit csináljak, oda megyek ahova akarok.

Tehát le mentem.
Meg láttam őket.
Ott csókolóztak.
Egymást falták.

Én csak ott álltam megtörten.
Nézzétek én még soha sem sírtam fiú után.
De akkor ott elkezdtem sirni.
Akkor ez volt a legjobb ötletem.
Én mondtam.
Jajj most hiányzik a legkevésbé a bölcsességed.
Én sajnálom Sofie.
Hirtelen de együtt érző vagy.

Aztán Harry rám nézett. A szemei elsötétültek. Majd csak ennyit mondott.
-TAKARODJ A SZOBÁBA!!!!!!
Én pedig felfutottam és kulcsra zártam az ajtót majd az ajtóhoz simulva a földre csúsztam.
Miért?
Miért pont velem?
Először :anyám elküldött egy olyan emberhez aki állítólag az apám, aztán rájövök hogy mégse. És bele szeretek.
Másodszor: kiderül hogy az említett személy egy énekes, egy bandában, ami nem mellesleg híres is.
Harmadszor pedig kiderült hogy van barátnője ezzel össze törve a szívemet.
Mi jöhet még?????
Ezt nem kellett volna....

Ebben a pillanatban, ajtó csapódás.
Léptek.
A szobám felé közeledik.
Majd hirtelen meg áll.
Hezitál hogy bejöjjön-e.
Majd benyit.
Harry az. De ez nem Harry, ennek feketék a szemei. Ott van bennük a harag. Az idegesség. A gyűlölet. Minden rossz...
-Feküdj a térdemre.- viszonylag nyugodt hangon mondta. Így hát tettem amit kér, aztán mikor már le feküdtem lehúzta a nadrágom a bugyimmal együtt.
Aztán rájöttem.
Ez most komoly?
Elakar fenekelni....?!
Ez egyszerűen nem normális, mi vagyok én kisbaba?
Fel akartam állni de leszorított.
Na jó most lett elegem, de úgy kurvára mindenből.
-Harry, engedj el! - még úgyszint kérő hangon szóltam hozzá. De nem válaszolt. Még az arcát se tudtam látni a nevetséges póz miatt.
-Harry, engedj el!! - sokkal erőteljesebb volt a hangom, sokkal durvább. De még mindig kussolt, és szorított.
-HARRY A KÚRVA ÉLETBE, ENGEDJ EL BAZD MEG.!!!!!! - ki akadtam, elkezdtem kiabálni. De csak ennyit mondott.
-Számolj!! - hangjában érezhető volt a megvetés a lekicsinyítés, semmi együtt érzés, semmi szeretet. Egy nulla. Ami kezdett mínuszba menni.

-1 azért mert nem Úgy hívtál ahogy kell.
-2 azért mert nem engedelmeskedtél.
Már a 15.-nél tartott mikor már zsibbadt a fenekem, a fenekem?? A picsám rendesen égett, mint mikor bele ülsz a forró vízbe.
Aztán 30.-nál már szédültem.
A 40.-nél már homályosan láttam a sírástól.
-50 mert nem számoltál.
Aztán le dobott a térdéről. És pont a seggemre estem, sikitottam teli torokból.
Ő meg csak kiment és itt hagyott. Keservesen sírtam, majd a telómért nyultam.
Be írtam a kódot.
Majd messengeren felhivtam Lilit.

>messenger beszélgetés<

-Haló? Itt Lili.
-Lilii-még mindig sírtam- át..át mehetek?
-Úr isten Sofie, gyere nyugodtan, ki bántott??
-Majd elmesélem, köszönöm Lili, figyelj nem baj ha...ha ott alszok??
-Nem dehogy, hozz cuccot is, kiállok a házatok elé, puszi kint várlak.
-Lili. Halló. Letette, bazd meg.
Amilyen gyorsan csak tudtam össze pakoltam, mert már fájt, fájt hogy Harry ilyen. Elegem lett. Soha többet nem jövök vissza.
Kicsit túlzol, szereted, akár mit is tesz veled, te szereted, lehet hogy most pont nem, de hidd el szereted. És ő is téged.
Nézd Ni te pozitív kis liba, leszarom nem szeretem és minél hamarabb el akarok menni.
Amint össze pakoltam felvettem egy melegítőt és egy has pólót, hisz tavasz van és fáj a hátsóm ezért nyilván nem farmer gatyába fogok rohangálni.
Majd lementem és felkaptam magamra a conversemet.
És már nyitottam is az ajtót majd megláttam Lilit, elkaptam a kezét és húztam a házukig.

>Lili szobájában<

-Uram atyám mi történt?? - kérdezte aggódó hangon.
Mindent elmeséltem neki.
Kibaszott megértő.
Kibaszott bíztató.
Kibaszott aranyos.
Kibaszott jó barátnő, imádom.
Lementünk kajálni majd, mikor megismertem a szüleit segítettem el pakolni.

Neki is nevelő apja van, de őt nagyon szereteti és szintén énekes egy bandában. Ez fura.
Anyukáját Clara-nak hívják. Kérte hogy tegezzem, bocs követelte.
Nevelő apját pedig Louis-nak hívják, olyan mintha már láttam volna, és ismerős a neve is.... És amúgy 24 éves ahhoz képest hogy Clara 35.

-Jajj Sara igazán nem muszáj segítened.
-De Lili, szivességet tettél, köszönöm és még meg fogom hálálni.
-Ugyan már, ilyen egy igaz barát-mosolygott Lili.
Én csak vissza mosolyogtam.

-Tudod Sofie, én sosem foglak bántani, soha, rám mindig számíthatsz, nagyon szeretlek.
-Lili én sem foglak elhagyni, az adósod vagyok, és rám is szamithaaatsz-ásitottam nagyot.
-Joéjt.

Harry- től volt vagy hatvan nem fogadott hívásom. És tíz üzenetem, de nem érdekelt.
Lili mellett aludtam el, de ahol ébredtem arra nem számítottam..... Ez Harry háza, Harry szobája, Harry ágya.......
És ő mellettem fekszik.