CHEUFFEUR (Kpop FF) - BEFEJEZETT

10. Nap - Legyen sötétebb?

Yoongi POV

- Kíváncsi vagyok, miért mondta, hogy menjünk abba a szobába... - hümmögött Taehyung a medence szélső oldalánál, velem szemben.

- Így is, úgy is ki fog derülni , ne gondolkodj rajta sokat. - vetettem oda neki unottan.

- Miért vagy mindig ilyen morcos és undok? - vágott vissza látszólag sértődötten.

- Tudod, hogy nem úgy értettem. - vetettem rá egy jelentősségteljes pillantást. - Négy év alatt azt hiszem eléggé kiismerte mindenki a másikat annyira, hogy tudja, milyen szokásaik vannak. - nyugtáztam.

- Igazad van. - bólintott Namjoon.

- Vajon Sejin hyungot is vigyük magunkkal? - nézett a leaderre Jungkook.

- Nem tudom Kook - sóhajtott. - Ha valami olyanról van szó, ami befolyásolhatja az ittlétünket, akkor lehetséges, hogy neki is szólnunk kéne.

- De az is lehet, hogy Tina megkereste... - morfondírozott Seokjin.

- Ki tudja - vontam meg a vállam.

- Tudjátok mit, menjünk. - állt fel Hoseok a helyéről, és indult a korlát felé.

A többiek is felbátorodtak, így szép sorjában ők is elhagyták a medencét, velem együtt.

Miután megszárítkóztunk, és átöltöztünk, felmentünk abba a szobába, amit Tina mondott.

Tina POV

Szerencsére volt elég időm összeszedni a gondolataimat, és szelektálni közölük elegeg ahhoz, hogy egy remek kis történetet adhassak elő nekik.

Az egyik pillanatban kinyílt az ajtó, és sorra beléptek rajta a fiúk.

- Sziasztok. - üdvözöltem őket.

- Szia. - Köszönt vissza Namjoon, mondhatni a többiek nevében is.

- Ne nagyon üljetek le, ugyanis tovább megyünk innen. - adtam utasítást nekik komoran.

- Mégis hova? - kerekedtek el Hoseok szemei.

- A tetőre. - válaszoltam.

Odasétáltam egy szekrényajtónak látszó tárgyhoz, és kinyitottam azt, majd beléptem a sötét térbe, ami tulajdonképp egy folyosó volt, lépcsőkkel felfelé.

- Kövessetek.

Hamarosan újra egy ajtóhoz értünk, melyen áthaladva a tetőtérben találtuk magunk.

- Foglaljatok helyet. - álltam félre.

Még jó, hogy anno telepítettem ide padokat meg mesterséges fényforrást.
Amíg a többiek helyet foglaltak, én meggyújtottam a tüzet, majd felegyenesdtem, és feléjük fordultam.

- Tudjátok, sok olyan dolgot tettem, amire nem vagyok büszke egy kicsit sem. - vettem egy mély levegőt. - Tíz éves voltam, amikor a családom elkezdett szétesni. Apa sokat járt el otthonról a szeretőjéhez, és kocsmázni. Anya pedig ugyanezt csinálta, mellé még droghoz is nyúlt párszor. Az alkohol hatása alatt én sem úsztam meg sokszor a dolgot: anya legtöbbször lilára vert, akárcsak apa. Tizenkettő voltam, amikor apám részegen ledöntött, és megerőszakolt. Ezután jött a válóper, és tekintve, hogy egyikőjük sem bizonyult alkalmasnak arra, hogy a gyámom legyen, bedugtak egy árvaházba. Nem sokkal később vitt el magával az az ember, akit most az apámnak nevezek : a Magyar-Koreai Nagykövetség Főigazgatója. Hirtelen kaptam egy új lehetőséget arra, hogy családként élhessek valakivel, aki úgy tűnt, szeret engem. A felesége nem nézte jó szemmel, hogy befogadott, ezért mindeng megtett, hogy megkeserítse az életem. Ezért apa kitalálta, hogy az én kényem kedvem szerint felépíti ezt a helyet, és itt boldogan élhetek. A valódi szüleimet bepereltem gyermekbántalmazásért és nemi erőszak alkalmazásáért, amit megnyerve jutottam hozzá mindkettejük teljes vagyonának a feléhez. Tizenhat éves koromban, mivel úgy tűnt, a birtokot nem tudnám fenn tartani, segítséget viszont nem akartam kérni a nevelőapámtól, prostituáltként kezdtem dolgozni egészen addig, amíg el nem kezdhettem vezetni tanulni.
Azelőtt is már szerettem az autókat, a sebességet, és a száguldozást, és amint lehetőségem adódott rá, ki is használtam. Mindezek után, tizennyolc évesen megszereztem a jogosítványom kocsira, motorra, teherautóra, kamionra, és buszra, majd hivatásos sofőr, és beszállító lettem. Azóta mondhatni helyreállt az egyensúly az életemben: nyelveket tanultam, vezettem, a birtok is felvirágzott.
A tetoválásaim meg - húztam szomorú mosolyra a számat - mind emlékek.
A sárkány - húztam fel a pólómat, míg a másik kezemmel végigsimítottam rajta - robosztus, erős, ugyanakkor félelmetes, mégis a jó szerencse szimbóluma.
A tigris bátor, erős, és legfőképp vad, plusz a csillagjegyem.
Végül volt szerencsém megismerni a kultúrátokat, és a zenéteket. - mosolyodtam el ismét, ahogy rájuk néztem - a koreai pop volt a legjobb dolog az életemben, ami történhetett velem. Rengeteg tehetséges előadót ismertem meg általa, köztük titeket is.
Volt egy időszak, amikor meg akartam halni, és gyűlöltem magam, amiért ilyen vagyok. - mutattam végig egész lényemen - Ez a virág azért van, hogy emlékeztessen arra, "Szeressem magam". Azután jött a december, és a Világ elveszített egy hatalmas tehetséget, egy földre szállt angyalt. - dörzsöltem meg a bal gyűrűsujjam - Jonghyun emlékére van ez a szál rózsa.