Csukd be a szemed(BTS ff. ; főleg Jimin ff.) [ BEFEJEZETT ]

33.rész

„-Na menjünk!-mondta,én meg vonakodva,de elindultam utánna az épületbe.”

...--....--...--.....--....--.....---.....---.....--...--....

A fotózás végül egész jól ment.Először elképedtem a látványtól,aztán attól,hogy mások milyen profik már ebben és aztán rájöttem,hogy nemsoká mi jövünk.Először kétfelől utasítgattak.Tae és a fényképész is.De aztán egyre jobban belejöttem és ebben segített Tae jelenléte illetve támogatása is.Néha megilletődtem.Volt olyan beállásunk,amikor az arcunk vészesen közel volt egymáshoz,volt ahol Taenak direkt vágyakozva kellett néznie a számat.De volt olyan is,hogy nehezen tartottam vissza a nevetésem.Végül megdícsért a fényképész és megköszönte a munkánkat.Még tárgyaltunk vele és a cégvezetővel pár percet aztán már mentünk is onnan.

......

-Hova viszel?-kérdeztem Tae-et a kocsiban ülve.

-Majd meglátod.De a kedvenced biztos lessz ott.-mondta,majd rámkacsintott.Az úton ásítottam egy párat,mert eléggé fáradtak éreztem magam valamiért.Nem aludtam pedig keveset.

-Nem aludtad ki magad?-kérdezte aggódva.

-Már hogyne aludtam volna ki.Sőt.Túl sokat aludtam.Kellemes volt az altatódalodra elaludni.Köszönöm!

-Ja értem.Nagyon szívesen.

-Máskor is el tudnám viselni.

-Majd találunk rá megoldást.-kacsinott rám újra.

-Nem baj ha..?-mondtam és elkezdtem radonteni a fejem a vállára.

-Nyugodtan.

Jól esett melette lenni.Valami különleges érzés tölt el mikor vele vagyok.Nem tudom minek nevezzem.Nem barátság és nem nem is szerelem vagy ilyesmi,hanem nem tudom.Egyszerűen nem vagyok képes megfejteni.

-Megjöttünk.-mondta,majd megvárta,hogy levegyem a fejem róla,majd kiszált gyorsan a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót.Aztán a karját nyújtotta nekem és jelezte,hogy karoljak bele.Én elnevettem magam,de belekaroltam.Így mentünk be az eldugott helyen lévő,mégis gyönyörű étkezőbe.

-Úu tényleg van mochi.-mondtam ujjongva meglátva az étlapot.

-Mondtam.-mondta Tae.Aztán rendeltünk.

....

-Van egy meglepetésem is.-mondta Tae mikor már elment a pincér az asztalunktól.Majd valamit kutatott a kabátzsebében.

-Itt is van.Tessék.-adott át egy összehajtogatott papírt.

-De hisz...ez én vagyok.-mondtam mikor kihajtogattam.

-Igen.Én rajzoltam tegnap este.Tetszik?

-Nagyon.De nem kellett volna.Biztos nagyon fáradt voltál már.-mondtam,majd felálltam és odamentem hozzá.Ő is felállt én meg átöleltem.-Köszönöm.

-Kicsit fáradt voltam az igaz.De meg akartam örökíteni,ahogy olyan békésen aludtál ott az altatódalom hatása alatt.Nekem az egy emlékezetes pillanat volt.

-Értem.-mondtam egy őszinte mosoly kíséretében-Nagyon tehetséges vagy.Ki is teszem a falamra otthon.

-Tényleg?Megtisztelnél vele.És köszönöm a dícséretedet.-mondta és közben visszaültünk a helyünkre.

-De jól néz ki!-mondtam mikor megláttam az ételt a pincér álltal kihozott tálcán.És megjött a pezsgő is,így koccintottunk eggyet az első igazi,hivatalos fotózásomra,ami nem is sikerült rosszul.Azután pedig végre elkezdtünk enni.Ahogy lement rólam a stressz a fotózás miatt,egyből olyan éhes lettem..
Majd egyszer csak eszembe jutott valami.Egy nagyon fontos dolog,amire csak most eszméletlen rá sajnos.