Csukd be a szemed(BTS ff. ; főleg Jimin ff.) [ BEFEJEZETT ]

50.rész

,,-Ahh már megint?-mondta Jungkook miközben újra keresztülsuhant a szobán. Csak most az ellenkező irányba tartott.~De hogy tud mindig ilyen jókor bejönni? ~

Aztán csengettek a bejárati ajtón. "

....---....---.....----.....---....---.....----.....---....---.....

-Megyek! Nyitom.-mondtam.

-Megyek veled.- mondta Jimin és kézen fogott. Elmosolyodtam. Úgy látszik biztosra akar menni. Még mindig féltékeny talán egy kicsit.

-Szia Bini!- öleltem meg barátian JaeBint, mikor kinyitottam az ajtót.

-Ömm. Sziasztok! Hoztam a cuccokat. Még mindig hatalmas ez a ház. Oh és te lennél Jimin? Azta! Szia! Nem tudhattad, de egyébként a rajongótok vagyok. Jófej srácok vagytok és a zenétek is szuper.

-Heló.- köszönt meglepetten Jimin.

-Jajj! Hova tettem a jó modorom. Jung JaeBin vagyok.

-Örülök, hogy végre megismerhetlek. Mendi már sokat mesélt rólad.

-És ez most jó vagy rossz?- mondta JaeBin kissé megszeppenve és gyanakodó tekintettel rámnézett.

-Jajj srácok. Bini ne szeppenj már ennyire meg. Nem harap Jiminie. Gyere beljebb! Foglalj csak helyet!- tessékeltem be- Te pedig drágám lazíts!- suttogtam Jiminnek.

-Ki jött?- szaladt oda kíváncsian Jungkook.

-Úgy látom, nagyon unatkozol. Egész nap csak fel-alá szaladgálsz a házban. Egyebkent ő JaeBin, akiről már beszéltem. JaeBin Jungkook. Jungkook..-keztem el őket bemutatni egymásnak, de Bini közbeszólt.

-.. JaeBin vagyok. Örülök a találkozásnak. Szeretem a számaitokat.

-Oh. Köszönjük.

-Megyek idehívom a többieket is.- közöltem velük.

-Megyek veled.- mondta Jungkook.

-Hiányoznak az edzések?- nevettem fel- Na gyere akkor.- intettem Jungkooknak és elmentünk a többieket felkutatni. Kiabálgattunk összevissza és benéztünk a szobákba, míg nem végül mind meglettek. Közben pedig abban reménykedtem, hogy Bini és Jiminie jól összehaverkodnak és nem lesz semmi gubanc. A kívánságom valószínűleg valóra is vált, mert mikor mentem hozzájuk vissza, éppen valamin nevetgéltek.

-Úgy látom, jól kijöttök.- mosolyogtam rájuk

-Persze.

-Épp azt mesélte, hogy egyik nap este lefordultál az ágyadról.- kuncogott Jimin.

-Hogy mi?-kérdeztem meglepődve- Ez mégis mikor volt?- fordultam Bini felé.

-Ömm.. azt már nem tudom, de arra emlékszem, hogy éppen felkeltem, hogy vc-re menjek és egyszer csak egy nagy dübbenésre lettem figyelmes. Gyorsan beszaladtam hozzád, te meg csak értetlenül ültél a földön, én pedig mondtam neked, hogy feküdj vissza. Úgy kászálódtál vissza. Betakartalak és imádkoztam, hogy nehogy lerendezz megint egy kényszerleszállást.

-Legalább neked nincs honnan leesned.- vágtam vissza Jiminnek, amiért kinevetett.

-Ez igaz. De nem mindig alszok ám a padlón. Például miattad hajlandó vagyok az ágyba menni.- kekeckedett Jimin és rámcsintott, én meg nevetve megöleltem.

-Huncut- súgtam neki oda.

-Jó látni, hogy ilyen boldogak vagytok.- mondta Bini. Úgy láttam, hogy tényleg őszintén örül nekünk. Szóval tényleg fontos vagyok neki.