Csukd be a szemed(BTS ff. ; főleg Jimin ff.) [ BEFEJEZETT ]

38.rész(3.fejezet)

„Haza kell mennem.Haza megyek!Még ma.Minnél hamarabb."

.....---.....---.....---.....---......---.....----......---....

Miután meghallottam az iszonyatos és váratlan hírt azt hittem,hogy ott helyben összeesek.A könnyeim potyogtak.Jöhet még ennél is rosszabb?Alapból egy kissé érzékeny lelkű lány vagyok és akkor itt vannak ezek a dolgok,mint a kórházba került legjobb barátnő és a sérült szívem.De nem gondolkodtam egy percig sem,hogy melyik is a fontosabb,hogy megvárjam míg megtalálják Jimint vagy az,hogy a barátnőmhöz haza menjek a kórházba.Már néztem is,hogy hogy juthatnék leghamarabb haza és már le is rendeztem az utamat.Szerencsére volt annyi pénzem,hogy gyorsan hazamehessek.Senkinek nem szóltam,hogy megyek.Mikor már a cuccaimmal együtt mentem ki a házból nem találkoztam senkivel.Gondolom dolgoznak meg pihennek a többiek.Na meg mi egy s más...
Szóval se szó se beszéd már le is léptem.Gondoltam ha már így alakult,akkor majd,ha hazaértem,felhívom Jin-t,hogy megindokoljam az eltünésemet és megnyugtassam,illetve bocsánatot kérjek,hogy nem tudtam szólni a távozásomról.Mikor megérkeztem a lakásra,pakolás közben már hívtam is a taxit,hogy vigyen el a korházig.Aztán mikor kitett a kórház előtt gyors kifizettem a sofőrt,majd szaladva mentem be a kórházba.Egy gyors eligazítást kértem a recepciónál aztán éreztem,hogy le kell nyugodjak,mert így nem láthat.Szóval lehunytam és vettem egy mély levegőt és próbáltam kicsit megnyugodni.Majd most már normális tempóban folytattam utamat a korterem felé.Mikor bementem még aludt.Leülltem mellé egy székre és csak néztem.Majd megfogtam a kezét.

-Hiányoztál bolondom.Köszönöm,hogy annyit segítesz nekem mindig.-beszéltem hozzá.Aztán lassan kinyílt a szeme és a kezével megszorította mosolyogva a kezem.

-Te is nekem.-suttogta erőtlenül.-Majd azért mesélsz,hogy milyen volt,ugye?

-Persze.-nevettem fel.-Majd rajzolhatok a gipszedre?

-Haha!Hogy is utasíthatnék vissza egy ilyen ajánlatot?-nevetett fel aranyosan-Egyébként visszajöttél végleg vagy csak meglátogattál és mész vissza?

-Ahh.Szerinted?Nem is értem,hogy tehetsz fel ilyen buta kérdést.Egyébként sem volt már túl sok okom a maradásra.Nem illek én oda....

-Ezt most nem értem.Elmondanád nekem,hogy mégis miért gondolsz vissza szomorúan az ottlétedre mikor az álmod valósult meg?

-Hát tudod...Szóval a lényeg,hogy összebarátkoztam velük.Jiminnel majdhogynem szerelmet valltottunk egymásnak.Eléggé vonzódtunk egymáshoz.De Tae nyomult rám.Szeretem Tae-et,de nem úgy.Szóval érted...Jimin féltékeny lett és összevesztünk.Úgy jöttem el onnan,hogy Jimint éppen hozták haza a kocsmából,mert talpig részeg volt már.Nem tudom,hogy mi lehet most ott,de jobb is,hogy nem vagyok ott.Jobb nekik nélkülem.Főleg Jiminnek.Csak felbolygatom az életüket.

-Atya világ!Mennyi mindent történt ott ennyi idő alatt....... Szóval most akkor fasírtban vagy Jiminnel,de a többiekkel minden oké,igaz?

-Hát ja.-húztam el a szám.

-És most mi lessz?

-Ha meggyógyultál és hazaengednek,akkor én fogok gondoskodni rólad,amíg jobban nem leszel és kevésbé aggódok már érted.

-Igenis.-válaszolt viccelődve-De mi lessz Jiminnel?

Erre még én sem tudtam a választ sajnos..
Még beszélgettünk egy darabig és aztán hazamentem.Gondolkodtam,hogy hívjam-e fel Jinéket,hogy mi van Jiminnel.Mi van ott.Végül felhívtam őket,mert amúgy is meg kellett magyaráznom,hogy miért vagyok itthon.

-Halo?-szólal meg Jin.

-Helókaaa-köszön Jimin a háttérben szétcsúszva.Ez nem valami jó jel.De legalább már otthon van.