Ötödik fejezet

16 2 0
                                    

A kapucni alól kiszabadult hajam csapzottan tapadt a sírástól nedves arcomra...eldobtam a torzítóm és ott álltam és néztem Alexet.Az arcán először döbbenetet láttam aztán rám mosolygott.                                                                                                                                                                               -Én annyira sajnálom...-mondtam remegő hangon.-Remélem beválik a terv-váltottam gyorsan de még elég bizonytalan hangon.Leblokkoltam csak álltam ott fehér arccal és vártam...én sem tudnám megmondani hogy mire...de nem tudtam mozdulni valahogy nem vett rá a lélek...              -Én is remélem.De ha csak ott állsz nem fog menni...-mondta kicsit feszülten.                                          -Igaz-mondtam és megtöröltem az arcomat.Ő lefeküdt egy kis ketchupot kente a fejére mintha vérezne a lövés majd lefotóztam.Felhúztam a kapucnit és kimentem.Elindultam a lányokhoz .Kopogtam kinyitották. Megmutattam a képet ördögi nevetés tört ki én is nevettem a látszat kedvéért.Mikor megkérdezték miért a fejbe lövés mellett döntötte azt mondtam ennyit engedett a lelkiismeretem.Hümmögtek bólogattak kinyomtatták a képet majd Tifani elővett egy vastag albumot.Sok kép volt benne és ahogy sejtettem volt aki azért halt meg mert nem tette amit kellett az ő fényképükön pirossal ezt írták ÁRULÓ. Nem akartam én is így végezni...                                                                                                                                    

A menőkTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang