*Másnap reggel*
Reggel kicsit megint hányingerem volt! De mostmár legalább tudom, hogy miért! Annyira várom már, hogy megszülessen a kicsi! Ma reggel, én lent voltam a konyhában! Később Michael is lejött! Kicsit fáradtnak nézett ki... és sápadt is volt....eléggé lefogyott! Miután megreggeliztünk, Michael épp indulni akart a stúdióba...mikor megkérdeztem tőle:
-Michael, minden redben?-kérdeztem
-Persze! Miért?
-Hát... mert kicsit sápadt vagy... és eléggé lefogytál!- mondtam aggódva
-Ne aggódj! Nincs semmi baj!- puszilta meg a homlokom, majd elindúlt a stúdióba! Én addig otthon maradtam! Bevallom... Michael nem igazán nyugtatott meg! Aggódom miatta! Tényleg nagyon fáradt mostanában... meg néha össze-vissza beszél...lehet a próbák megterhelik! Végülis elég sokat dolgozik! Gyorsan eltelt ez a pár óra...és Michael hazaért! Eléggé fáradtnak látszott! De biztos sokat próbált!
-Na milyen volt a próba?-kérdeztem kíváncsian, majd megcsókoltam!
-Szuper! Egész jól haladunk! De van még mit gyakorolni!
-Michael! Nagyon sokat próbálsz...látom rajtad, hogy kimerült vagy! Pihenj egy kicsit!-aggódtam
-Szivem! Mondtam, hogy nincs semmi baj! Ez természetes, hogyha egésznap táncolok, és énekelek, utána fáradt vagyok!-nyugtatgatott!
Michael felment az emeletre, és lezuhanyzott! Én is fölmentem az emeletre! A lépcsőnél találtam egy papírt! Felvettem, majd megláttam, hogy egy gyógyszertári papír! Biztos Michael váltott ki egy gyógyszert! De nem! Egy orvos neve állt rajta: Dr. Condrad Murry! És... mivan?? Propofol?! Te jó ég! Dehát ez a gyógyszer, egy nagyon erős nyugtató! Jesszus! Ugye Michael nem szedi ezt a gyógyszert!? Nem hiszem el, hogy már megint eltitkolja ezeket a dolgokat! Egyátalán ki ez az orvos?
Felvittem az emeletre a cetlit, és megkérdeztem Michaelt róla:
-Michael ez mi?- kérdeztem kicsit dühösen!
-Hát ez egy gyógyszer papírja! Az orvosom írta fel!-mondta
-De Michael ez egy nagyon erős nyugtató! Miért szedsz ilyet?- néztem rá megréműlve!
-Tudod... alvásproblémáim vannak! Nagyon nehezen alszom el! És az orvosom segít ebben!
-Miért nem mondtad el?- néztem rá csalódottan!
-Neharagudj! Tudom... nem kellene titkolóznom előtted! Csak nem akartam, hogy aggódj miattam!
-Hát így, hogy nem te mondtad el, és magamtól kellett erre rájönnöm, így most eléggé aggódok!
-Neharagudj!- mondta szomorúan
-Jaj te! Nem tudok rád haragudni!-csókoltam meg, mire ő visszacsókolt! Majd elkezdte levenni a pólómat, amíg én a hajával játszadoztam! Én is elkezdtem szép lassan megszabadítani a ruhájától! Már majdnem minden a helyén volt, mikor megszólalt, és komolyan nézett:-Szabad ezt most? Nem ártok vele a kicsinek?- nézett komolyan
-Hát.. azt nem tudom!
-Holnap megkérdezzük az orvost!-mondta, majd lefeküdtünk egymás mellé, és kis idő múlva elnyomott az álom!Reggel
Ma kell mennünk a korházba, egy ultrahangra, hogy megnézzük hogy minden rendben van-e!
-Kész vagy drágám?- kiabált fel az emeletre Michael!
-Igen, jövök!- mondtam, miközben jöttem le a lépcsőn!A korházban
-Minden a legnagyobb rendben!- jelentette ki az orvos!
Miután vége volt a vizsgálatnak, az orvos odadta az első ultrahang képet!Miután Michael megnézte, mosolyogva rám nézett!Miután hazamentünk, megvacsoráztunk, majd felmentünk a szobába! Én egyből elmentem lezuhanyozni! Miután végeztem, Michael is elment lezuhanyozni!
-Szeretlek!- mondtam
-Én jobban!
Sziasztok! 😊Remélem tetszik ez a rész! Puszi😘
By: farkasfannikitti2004
VOCÊ ESTÁ LENDO
Amikor minden kezdődött (Befejezett)
RomanceAmikor azt mondom, "Minden okkal történik". teljes szívemből hiszem, hogy tényleg így van. Az életem meghatározó és egyik legcsodálatosabb időszakának mondhatom azt, amikor megismertem a férjemet. Aki mellettem volt jóban és rosszban, aki olykor fe...