Időutazók Társasága

I. / Bevezetés

„Mi az idő? Egy vers, amit lassan elfelednek. Egy labirintus, ahonnan hiába keressük a kiutat. Egy öntudat nélküli lény, ami hamarosan agyonnyom mindannyiunkat. Az idő az ellenségünk."
- Brandon Hackett

Egy szűk sikátorban járunk a '60-as évek Londonjában. A sötétszürke szövetkabátot és krémszínű cowboy kalapot viselő férfi végigrohan az Armadillo közön. Egy tizenéves kislányt üldöz. A kislány nehézkesen, zihálva veszi a levegőt. Rózsaszín, virágmintás ruhája és a cipellője tiszta sár. Három utcával ezelőtt szúrta ki, hogy valaki követi. Azóta az életéért rohan. Az Armadillo közből egy még szűkebb utcácska nyílik. A lány hezitálás nélkül befordul. Rosszul teszi, hiszen egy zsákutcába érkezik. Az utca végébe futva megáll egy pillanatra. A nyirkos, párás levegő, ami elég gyakori jelenség egy eső után, csak megnehezítette a légzést. A lánynak asztmája volt, ami nem éppen szerencsés ebben a helyzetben...

A férfi lassú léptekkel, kárörvendő vigyorral az arcán közelít a kivörösödött és könnyáztatta arcú szegény lány felé.
- Tudod, kedvesem, már nagyon sokat hallottam rólad. Ne aggódj, csupa jót - csillogó pengéjű tőr villan a bal kezében. A lány ijedten sikkant fel - Ám egyszer mindennek vége. Ahogy az életnek is.
- A magáénak is - vág vissza remegő hangon a lány.

Egyébként Regina Frenchnek hívták, és egy Időutazó volt.

- Így van, az enyémnek is. De a tiédnek sajnálatos módon hamarabb végeszakad. Mily tragikus, nemde? - már csak egy lépés választja el a fiatal lány krétafehérre sápadt arcától és kócosan álló fakószőke hajától.
- Kérem, ne... - suttogja alig hallhatóan Regina.
- Kérem, ne, mi? - kérdezi a sebhelyekkel borított arcú férfi.
- Kérem, ne ö-ö-öljön meg. Nagyon kérem! - fogja könyörgőre a dolgot a lány. A zsákutca hátsó falának dől, majd lecsúszik rajta, hátával támasztva a falat. Térdeit felhúzva, reszkető vállakkal a zokogástól várja a komor halált.
- Pedig ez elkerülhetetlen - a férfi megvonja a vállát, majd így szól - De csak neked, csak most megengedem, hogy élhess az utolsó szó jogán. Mire vársz még? - kérdezi a pszichopata.
- Legalább a nevét árulja el - sírja Regina.
- Nos, a legtöbben Begyűjtőnek fogtok hívni. Tied a megtiszteltetés, hogy te leszel az első áldozatom, kedvesem. Ígérem, gyors leszek, alig fog fájni. De Időutazóvá kell lennem. Itt jössz a képbe te - feleli nemes egyszerűséggel a férfi, az arcán különös grimasszal; az öröm, a diadal és a tébolyultság elegye.

Egy hangos, velőt rázó sikoly, és Regina French nincs többé.

Itt kezdődött minden. Az én történetem. Dale York története.