A két ország időtlen idők óta szeretett volna egy teadélutánt tartani Japánnál, így hezitálás nélkül fogadták el meghívását. Még a haragtartásukat is félrerakták ennek érdekében.
A bejárathoz mindketten tradícionális japán ruhában érkeztek, egyfajta tiszteletadásként a házigazda felé.
Aztán kopogtak. Mialatt Japán ajtót nyitni indult, Anglia egy gyermekkacajra lett figyelmes, melynek gazdájával nem sokkal később élénk fogócskába kezdett.
"Eto... minden rendben van Anglia-sannal?" Kérdezte aggódva a feketehajú üdvözlésképp. A sok hajolgatást látván a saját dereka is belefájdult.
"Kutya baja, biztos megint meglátott valami szellemet" legyintett Amerika szokatlanul jókedvűen.
A balhé lerendezése után lenyugodtak a kedélyek, végre bementek a házikóba, és leültek teleenni magukat előétellel, majd pedig egy bájcsevely közben teát szürcsölgettek.
"Ha már zöld tea" kezdte Japán, majd egy pockys dobozt helyezett az asztalra, és angolosan távozott.
Anglia arca lángban égett, amint megértette mire készül velük Japán. Az ajtó irányába sprintelt, de azt az alacsonyabb előzetesen bezárta.
"Mi ez, Japán?" nézett körbe Amerika, a kamerába bámulva kérdőn, magyarázatot várva. Látszott rajta, hogy nem épp a leggyorsabb a felfogása.
A brit vett egy mély levegőt.
"Így akar kicsikarni belőlünk egy csókot" morgolódott amaz, miközben keresztbe tett karokkal beült a sarokba, hogy őt most mindenki hagyja békén, mert durcizik.
"Minél előbb meglesz amit akarok, annál gyorsabban szabadultok, Anglia-san" hallották a házigazda hangját a hangosbemondóban. "Addig pedig nincs menekvés."
Mindketten sóhajtottak egyet.
"Anglia, meg kéne csinálnunk..." suttogta Amerika. Három napja dacoskodtak. Azalatt megették a maradék élelmet a szobában, és a maradék folyadék is elfogyott. Ha őszinték akarunk lenni, főleg Anglia dacoskodik. Ez aztán az igazi makacs brit...
"Fine..." sóhajtott amaz egyet. Kibontotta a pockyt, bevett egyet a szájába, majd a másik felével majdnem átszúrta szegény társa száját, ahogy bedarálta az ételt. De végülis a csók elcsattant.
"Mostmár elengedhetsz, Japán" egyenesedett fel Anglia ingerülten, míg Amerika arcára rózsákat rajzolt a pír. Remélte tovább tart majd, mint ez... de az élet nem kívánságműsor. Így hát ő is felpattant, majd közösen ettek egy bocsánatkérő vacsorát, miközben Japán elküldte a csók pillanatában készült képet Magyarországnak és Taiwannak, majd kikísérte a vendégeket az ajtóhoz.
"Ne tagadjátok, hogy jó volt" mosolyodott el Japán halványan. Amerika már épp egyetértett volna vele, de a szemöldökbajnok közbeszólt.
"Már hogy lett volna jó?"
Ám sikerült visszafognia magát, és nem Japánra üvölteni, hogy ezt inkább egy meghitt helyen, kettesben játszotta el vele.
"Nem baj Iggy, legközelebb hosszabb lesz" kacsintott rá a szemüveges, ahogy elköszöntek Japántól, és elindultak otthonuk irányába.
For Aoi-Boi
