Főszereplőnk, Pixie nem épp egy átlagos leányzó volt. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy "csak mert mért ne" alapon önként és dalolva ült fel az Auschwitzbe vezető vonatra, ami normál esetben kizárólag zsidókkal volt tele, hisz' őket vitték kivégezni. De nem, neki meg kellett néznie, hogyan csinálják ezt.
A vonaton jó pár sorstársnak nem nevezhető emberrel összeismerkedett, sokat megtudott róluk. Legtöbben egész családostul jöttek, de voltak olyanok is, akiket egy nappal az esküvő előtt ragadtak el otthonról.
Mikor megállt a szerelvény, a lány volt az első lelkes leszálló, ezzel egy jól megtermett katonába ütközött bele sikeresen.
- Te nem tűnsz zsidónak - tolta feljebb a szemüvegét a szőke katona, hogy kutakodó tekintetével végigmérje a lányt.
- Te meg nem tűnsz németnek - tett hasonlóképpen Pixie is, amivel megszeppentette a katonát. Úgy érezte, ezzel szerzett magának egy pontot, ám még a legjobbak is tévedhetnek.
- Mert itt vettek fel, amúgy amerikai vagyok - mosolyodott el a fiú elégedetten. - És ezért én vagyok a hős, aki megment majd az itteni szörnyűségektől.
- Nekem nem kell senki, aki megmentsen - válaszolt a lány, majd elindult a nagy tömeg után, ezzel szem elől tévesztve a fiút magát, csupán a kiálló kis cowlickjét, magyarán tehénnyalását látta az emberek feje fölött.
. . .
Pár nappal később volt az első foglalkozás a csapattal, amikor is az az amerikai őr felügyelte a rendet. Mivel Pixienek dolgoznia kellett volna, és mivel arra most épp nem volt kapacitása, odaoldalgott az őrhöz egy kicsit társalogni.
- És honnan jöttél? Mi a neved? Mennyi idős vagy? - rakodta egymásra a lány a kérdéseket, mint a dolgozók a homokzsákokat. Az egyenruhás sóhajtott egyet.
- Amerikából, ha nem jöttél volna rá, Alfred vagyok és zavarsz a munkámban.
- Én meg Pixie, örvendek a találkozásnak - mosolygott a szemüvegesre a lány, mint aki nem hallotta az előbb elhangzottakat.
Alfred még egy pár percig bírta a lány folytonos kérdéseit, azután karjánál fogva megragadta, és a közeli szertárba vonszolta maga előtt. Szólt a helyettesének, hogy váltsa le, majd bezárta maga mögött az ajtót.
- Aw, hoztam játékot is kettőnknek - kezdett el kutakodni a zsebeiben a már magát kényelembe is helyezett Pixie a földről.
- Játékot? - kérdezte Alfred kíváncsian, miközben a lány mellé ült.
- Úgy hívják, pocky game - mutatta fel a vékony kis dobozkát, amely a rá égetett felirat szerint limitált kiadású.
- Sealand vére? Ezt kitől kaptad? - dőlt hátra Alfred rosszállóan nézve a lányra.
- Valami Arthur Kirkland árulta London utcáin a második világháború után hatalmas szemöldökkel - vont vállat amaz. - Kérsz vagy sem? - úgy kérdezte, mintha lenne választási lehetősége.
- Ah, mindent értek - jelent meg egy furcsa, inkább fáradt mosoly a fiú arcán. Ám mindezzel nem tudott most a lány foglalkozni, sietni szeretett volna.
Hogy gyorsabban a dolgokra bírja kiválasztottát, máris ajkai közé helyezett egy pockyt. Íze finom volt, de a vér jellegzetes fémes utóízét még a ropihoz nagyban hasonlatos rúd sem tudta elvenni.
Egy pár perc múlva az amerikai is rájött, mit kéne csinálnia, és a játék végre beindult. Az egymás után jövő harapások felgyorsultak, miközben mindezzel fordított arányosságban kezdett el fogni az ajkaik közti távolság.
Épphogy összeért az ajkuk, egy fekete egyenruhás valaki törte be a szertár ajtaját, majd mellbe lőtte a lányt.
- M-még pont megvolt - nyöszörögte a sebesült a csuklyásra nézve.
- Nem, kifutottál az időből.
- Mi ez, Pixie? - kérdezte Alfred összezavarodottan, miközben a tettes csak úgy kisétált a tetthelyről, így egyedül hagyva őket. Ám azt (ezidág) senki nem derítette ki, hogy a csuklyás alak én voltam, és hogy az nem is volt igazi lövedék.
De a sztorira visszatérve Pixie egyre jobban erejét vesztetten feküdt Alfred karjaiban, aki egyre kétségbeesettebb kezdett lenni. Mitévő legyen? Mivel menthetné meg az életét?
Jobb megoldást nem találva, éppen elkésve még egyszer a lány ajkaira tapasztotta a sajátját, hátha a szőke herceg leírás és a szerelmes csók rá pont vonatkozik.
Pár kétségbe ejtően csend és mozdulatlan perc után a lány felkelt, és örömében a fiú nyakába ugrott.
- Meg fogom ölni Alicet.
For pixierror
