azt hittem, hogy te más vagy - y.m

első

Február közepe volt, szerdai nap. Párszor lehetett látni a napfényt, mintha segítségért kiáltana, utána a felhők eltakarták a segélykiáltásával együtt. A madarak nem akartak csicseregni, túl hideg volt ahhoz. A diákok szokásosan az iskolapadban ültek, hallgatták egymás mondandóját, hiszen szünet volt. Matematika órára csengettek be, akiknek felelnie kellett, azok előre izgultak, akik kitűnően teljesítettek, azok hátradőltek és várták a tanár érkezését, és azok, akik az utolsó pillanatokban értek oda, életükért imádkozva estek be a padok és a székek közé. És volt Min Yoongi, akit semmi nem érdekelt. Nem voltak céljai az életben, öt tantárgyból bukásra állt és állandóan késett. Legalábbis ezt látta egy kívülálló. A mai nap sem volt más, jóval Kim tanár úr után ért be, aki ezt ismételten nem hagyta szó nélkül.

- Min Yoongi, állj meg egy percre. - rekedtes, magabiztos hangja másodpercek alatt megfagyasztotta a levegőt. A fiú a nevét hallva megfordult, hogy a tanár lássa őt.

- Ez hányadik alkalom a héten? - nyilvánvaló volt a válasz, hisz minden nap késett valamennyit. Yoongi mélán hallgatott, az osztály többi tagja próbált elbújni a közeledő ricsaj elől.

- Gyere ide énmellém, fiam. - kinyújtotta bal karját, jelezve, hogy ha nem megy oda, akkor erőszakkal lesz a tanár elé rángatva. Szó nélkül a kinyújtott kar tájékába keveredett, ami azonnal lecsapott a fiú tarkójára.

- Ha az elkövetkezendő napokban is utánam érsz be, számolj azzal, hogy óra végéig a sarokban fogsz állni és egyenleteket fogsz megoldani! - a terem recsegett a fülsüketítő kiabálástól. Kim tanár úrnak nem kellett sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön, hogy Yoongit a fenyegető szavak nem hatják meg.

- Meg foglak buktatni és nem fogsz leérettségizni. - préselte ki ajkai közül ezeket a szavakat.

- Jimin! - ismét felkiáltott, az említett fiú pedig felállt a székéből és meghajolt.

- Arra kérlek, hogy korrepetáld ezt a fiút. - mutatott a most már kikerekedett szemű Yoongira. Jimin nagyon jó volt az összes tantárgyból. A tanárok tudták, hogy megbízható diák, illetve szeret tanulni.

- Igen, Kim tanár úr. - válaszolt félénken, majd a tanár leültette mindkettejüket. Yoongi éles pillantással bámulta Jimint, Jimin pedig próbálta fokozódó kíváncsiságát visszatartani.
Nem szeretett volna csalódást okozni, így órák után megkereste őt.

- Yoongi, ugye? - a fiúk már évek óta osztálytársak, mégis alig ismerik egymást. Talán azért, mert szöges ellentéte Yoongi Jiminnek.
Yoongi helyeslően biccentett, Jimin pedig folytatta tovább.

- Kim tanár úr.. - nem tudta befejezni, a másik egyből elcsitította.

- Tudom, hogy mit akarsz mondani. Ma délután nem érek rá. - kifújta a cigifüstöt, majd eldobta a csikket és elővette a telefonját. Tilos volt a dohányzás az iskola területén, és hatalmas volt a lebukás esélye, a fiút ezt mégsem zavarta.

- Értem, holnap viszont gondolom igen. - Jimin a fiú arca elé hajolt, végül Yoongi felnézett a képernyőről. - Kérlek ne ellenkezz sokat, én sem jókedvemből segítek. - unottan sóhajtott, utána elővette jegyzetfüzetét, amibe írkálni szokott. Jimin nagyon szeretett verseket írni, viszont mindig félt publikálni őket.

- Lenne egy kérésem a korrepetálásokkal kapcsolatban. - magabiztos próbált maradni, hangja viszont beleremegett. Yoongi biccentett a fejével, jelezve, hogy hallgatja.

- A szárny utcai kávézóban szeretnélek korrepetálni. - a fiú kérdőn tekintett vissza rá, remélve, hogy az okát is megtudja.

- Holnap délután fél ötkor várlak, balról a harmadik asztalnál leszek. - Jimin hangja sejtelmes volt, majd elviharzott a dolgára. Yoongi figyelmét ez nagyon felkeltette, de úgy gondolta, hogy nem ér annyit, hogy utána fusson, kénytelen volt megvárni a másnap délutánt.

<szerk>
Ez az első történet, amit félve, de publikálok. Ennél sokkal hosszabbak lesznek a részek, illetve a borító is csak ideiglenes.
Remélem sokan fogjátok olvasni és elnyeri majd a tetszéseteket a történet.
(ha bármilyen hibát felfedezel, ne felejts el szólni, köszönöm)

- m