azt hittem, hogy te más vagy - y.m

hatodik

Jimin egész nap Yoongit nézte, ugyanis ő az utolsó sorban ült, míg idősebbik társa a harmadikban, így tökéletesen láthatta a.. hátát.
Az órák unalommal teltek el, megírták a dolgozatokat, feleltek különböző tananyagokból.
Aznap a szokásos idő előtt haza tudott menni az osztály, aminek mindenki nagyon örült.

- Yoongi.. - Jimin szorgosan megállt az éppen a cipőfűzőjét megkötő fiú előtt. - Ma tudnánk négy órakor találkozni? - táskapántjával játszadozott, lábujjhegyre állt, majd újra rendesen a talpára, akár egy gyerek. Hiszen Jimin egy gyerek volt, bármennyire is próbált minden alkalommal felnőttet játszani.

- Heh? Oh, igen.. persze! - az idősebbik fiú elmerült a gondolataiban, felegyenesedett Jiminhez. Nem volt olyan nagy különbség a magasságukban, aminek mindkét fél titkon örült. - Mm, ha megbocsátasz.. - óvatosan eltolta Jimint, és a kabátjáért nyúlt. - Milyen könyveket vigyek? - Yoongi sokat gondolt aznap az órákon a korrepetálásra, illetve elhatározta, hogy gyakrabban fogja elővenni a tankönyveket. Szeretett volna minél előbb elhúzni abból az iskolából.

Jiminnek felcsillant a szeme.

- Matematikát! És irodalmat! Meg kémiát! - a szavak végénél mindig hangsúlyozott, illetve mindig hangosabban és hangosabban szólalt fel.

Yoongi csak bólogatott, felkapta a hátára táskáját, megigazította a kabátját és átdobta a sálját a nyakán.

- Majd akkor négykor. - szólt oda utoljára, intett egyet és kisétált az épület ajtaján.
Szakadt a hó, erre Jimin csak akkor jött rá, miután követte szemeivel az egyre inkább távolodó Min Yoongit.

Rágyújtott egy cigarettacsikkre, amit a haza vezető úton el is szívott, majd hanyagul a hóba dobta.
Letette táskáját a szobájába, evett valami ehetőt, utána édesanyjához sietett. Fél négyig vele volt. Aztán kénytelen volt elköszönnie és hazamennie.
A havazás továbbra sem állt el, sőt egyre inkább rákezdett. Ennek a fiú nem örült. Sikerült tíz perccel négy előtt a kávéház elé érnie. Beült egy random boxba, rendelt magának egy kávét, amit keserűen szeretett.

Pár percre rá fiatalabbik társa is megérkezett, a fekete kerettel rendelkező divatszemüvegén az üveglencse felszíne párás lett, amit vigyorogva törölt le. Meglátta Yoongit, a kedve még jobb lett.

- Szia, át tudnánk ülni oda? - mutatóujjával a tőlük pár méterrel arrébb lévő boxra mutatott, majd helyet is foglalt ott, nem hagyva Yoonginak bármifajta választási lehetőséget. Ő elmotyogott egy perszét, mintha olyan sokat számított volna a mondanivalója.
Egyre jobban mozgatta a fantáziáját az a bizonyos hely, amihez Jimin annyira ragaszkodott. Nem akart rákérdezni, úgy gondolta, hogy idővel lesz elég bátorsága megtudakolni - vagy társa kérdezés nélkül is elárulja.

- Holnap írni fogunk kémiából, remélem nem gond, ha azt egy kicsit átnézzük. - lágy, angyali mosoly ült ki ajkaira, ami miatt Yoongi aprón elbizonytalanodott.

- P-persze. - szűkszavúan válaszolt, ami őt is meglepte, hiszen sosem akad meg, vagy dadog. El volt foglalva Jimin aznapi kinézetével.

Egy vastag kabát volt rajta, de nem húzta össze magán, így látszódott az iskolában is hordott ingje, ami Yoonginak is megvan. Fekete nadrágja volt, illetve egy csizmája.

Az idősebbiken csak egy pulcsi volt, amit akkor vett át, amikor hazaérkezett. Kék farmerje volt és edzőcipője - mintha nyár lett volna.

Átbeszélték a kémiát, az irodalmat és a matekot. Jiminnek a kedvenc tantárgya a matematika volt. Yoongi inkább az informatika és az ének órákat szerette.

Jimin lágyan és egyenletesen magyarázott, elégedett vigyor ült ki arcára, mikor megpillantatta az éppen akkor megvilágosodó Yoongit. Örült neki, hogy érthetően magyarázta el társának az anyagot, mindig felkuncogott egy-egy halk hangon, amit idősebbik osztálytársa adott ki.

- Aranyos vagy, amikor érted a matekot. - motyogta Jimin, amikor eltette a könyveket táskájába. Yoongi erre azonnal felkapta fejét, társa pedig ijedten szájához kapott. - Nem úgy értettem.. - próbált javítani a helyzeten, sikertelenül.

Hosszú másodperces előre meg nem beszélt farkasszem után Yoongi felnevetett bokától homlokig vörös Jiminen, akin addigra elhatalmasodott a zavar, amit szavai után érzett.

- Köszi. - dörmögte felüdült hangon az idősebbik, majd fizetett és intett egyet.  - Holnap találkozunk, ha csak be nem lázasodsz, nagyon vörös vagy. - aggódást színlelve, Jimin idegeit húzva ért hozzá a homlokához, amit egyből el is rántott. Elkezdett nevetve fújni az éppen „megégetett” kezét, mire Jimin apró tenyereibe temette arcát.

- Na heló. - lazán intett egyet, utána kiviharhott az épületből, magára hagyva a zavarban fürdő Park Jimint.

<szerk>

A tegnapi részt összecsaptam, ezért újraírtam.

— m