CRIME {BTS - Jungkook FF} ~Befejezett~

Hamis mosoly

- Hye Mi-shi, mesélne nekem arról, hogy mi történt pontosan ön és Jungkook-shi között? -mélyesztette átható pillantását, szikrányi érzelmet sem sugárzó szempárom közé-

- Ahogyan azt az utolsó hat alkalommal is említettem, a lélekfurkászás nem tesz képessé arra, hogy megjósoljam éppen merre kanászkodik a kis suhanc. -vigyorodtam el öntelten-

- Az egyetlen szándékom, hogy segítsek önnek. Szeretném, hogy kitárulkozzon előttem. A barátai joggal aggódnak magáért, nem szeretne végetvetni ennek? -együttérző tekintete szinte körbelengte a tágas, mégis otthonos szoba falait-

Kérlelő pillantását mustrálva, ajkaimra szegényes vigyor húzódott, s kuncogva dőltem hátra a kényelmes fotel foglalatában. Vihorászásomat, hamarosan önfeledt hahotázásra vetkőztem át, majd pökhendi vonásokkal kulcsoltam össze karjaimat, amint félelmek nélkül pásztáztam terapeutámat, arrogáns mozdulataimmal cifrázva testbeszédemet. 

- Csak nem, tehát maga őszintén hisz abban, hogy ha most kitálalom a sztorimat, akkor visszakapom az életemet? Mielőtt belekezdenék, had említsem meg, hogy a terápia, amit alkalmaz, egyedül a depressziós tinilányokat hatja meg, ám ez alkalommal tekintsük úgy, hogy tisztelem a bolti diplomáját, ezért hajlandó vagyok mesedélutánt tartani, tekintve, hogy egyébként sincs mivel elütnöm az időt. -derültem, fölényeskedően kihúzva magam-

<><><><><><><><><><><><><><><>

CRIME

<><><><><><><><><><><><><><><>  

Ez a történet is, mint minden elfuserált rémsztori, egy genetikai hulladékkal, egy rendkívül csapnivaló ötlettel és egy, még ennél is elcseszettebb szerelmi szállal kezdődött. Azonban, az egyetlen, ami hibádzott a "fesztivállal" kapcsolatban, mégis a főhős termetesen eszement karaktere, akinek a szerepe ezúttal sajnálatos módon engem sújtott.

Őszintén szólva, mindig is tipikus tömegszenny emberként tengettem fárasztó életem napjait, gondolván, hogy a horrorfilmek áldozatai csakis azok lehetnek, akik agyhalott módjára, azonnal megbíznak egy csábos mosolyban, illetve akik nyári kuruccanás helyszíneként, egy temető melletti erdőt választanak tökéletes célpontként. 

Ám a valóságban a bizalmatlan és biztosra játszó szerzetek sem ússzák meg, ha az élet épp egy hatalmas parasztlengőt tervez az arcukba ereszteni. 

---

Ha szerény személyem felől érdeklődsz, a karma jobbosa előtt sem soroltak épp a normális címszó alá. Nőneműekhez mérten szokatlan módon, a fél fiatalságomat az osztály bohócaként éltem meg, eltekintve a családi helyzetemtől, amit erős túlzás kapcsolatnak nevezni. Lételememnek számított mosolyt csalni a körülöttem lévők arcára szarkasztikus, mégis szerethető karakteremmel. Túlnyomórészt népszerű egyetemi diáknak mondhattam magam akkoriban, rengeteg baráttal az oldalamon, amelyek közül mindegyik pótolhatatlan kincsként töltötte be az űrt szívemben, melyet magánéletem egyéb területei eredményeztek. Jellemzően az ellenkező nem figyelmét is könnyen felkeltettem, ámde érzelem fóbiám hátráltatott viszonzásukban. 

Talán, ha azon a napon is hű maradok filozófiámhoz, és elutasítom a csoportos randit, örökre egy tapasztalatok nélküli, homályos figura maradok, a temérdeknyi lézengő között, akiknek soha nem tapadt vér kezükhöz.