CRIME {BTS - Jungkook FF} ~Befejezett~

Út a pokolba

Aznap megosztottuk egymással legféltettebb titkainkat. Kiderült, hogy Jungkook árvaházban nevelkedett, bár ezen témát a továbbiakban messziről elkerültük. Érdeklődött a szüleim felől, viszont nem sok mondanivalóval rendelkeztem azon kívül, hogy kevés közöm van hozzájuk. Már kiskoromban sem számított felhőtlennek a viszonyunk, azonban az évek múlásával szinte idegenekként kezeltük egymást. Nem egy érdekfeszítő sztori, minden sarkon találni egy tinédzsert, aki kénytelen egyedül boldogulni, Jungkook mégis haraggal tekintetében simította kezét lágyan enyémre, míg én unottan dörmögtem el történetem, belül már réges-régen beletörődve életem szerencsétlen alakulásába.

Hanyagolangó témakörünket követően, a srác félretekintgetve vallotta be, hogy személyemben tisztelheti első barátnőjét. Hallgatva bátortalan szavait, akaratlanul még mélyebbre ástam magam érzelmeibe, egy sötét barlangba ahonnan nincs visszatérés.

... 

Telt múlt az idő, s kettőnk kapcsolata egyre szorosabbá fonódott, addig a pontig, hogy két hónapnyi enyelgés után, Jungkook bátorkodott otthonába invitálni. Persze gondolataimat azonnal cenzúrázott képek lepték el, ámde a fiú váltig állította, hogy csupán a hobbiját szeretné felfedni előttem. Kissé zavarosnak találtam akkoriban, mivel semmi áron sem volt hajlandó előre kibökni e mellékesnek mondható információt, s pár szösszenet erejéig kétségbeesett tekintettel hangoztatta, miszerint ezzel szeretné bizonyítani mennyit is jelentek számára.

Természetesen ifjú lelkem rögvest vörösbe borult, s elfogadta az ajánlatot, mely örökre végetvetett addigi életemnek. 

~<>~

- Azt mondta Jungkook-shi furcsán viselkedett. Ha nem tévedek, ekkor csökkent le az áldozatok száma drasztikus mértékben. Gondolja, hogy maga lehetett az oka? -helyezkedett izgatottan a terapeuta-

- Helyes az elmélete. Rengeteg időt töltöttünk kettesben, így szinte egy perce sem maradt préda után kutatni. Vehetjük úgy, hogy én tehetek róla, azonban sejtésem szerint önmaga próbált ellenállni belső vágyainak. Jungkook minden erejével igyekezett jó útra térni... Biztos vagyok benne, hogy emiatt "kért" tőlem segítséget akkoriban, ám rémületem visszatartott attól, hogy a sorok mögött meglássam a fontos részleteket... -eresztettem le búsan tekintetem-

~<>~

Ahogy azt megbeszéltük, a fiú eljött értem lakásomig, s én izgatottan tartottam vele hazáig. Egy átlagos, csendes településen állt apartmanja, mely az enyémhez hasonlóan tükrözte egy egyetemi diák anyagi helyzetét. Minimalista, mégis meleg árnyalatok lepték el belső terét, a cseppet szétzilált, apró lakásnak. 

...

A konyhában helyet foglalva fogyasztottam korábban elkészült kávémat, melyet csakis az én kedvemért szerzett be. Ám valójában a helyzet kissé nyomasztóan festett. Jungkook végig hang nélkül meredt rám érzelemmentes tekintettel, mígnem oldalra pillantott egy robosztus ajtó irányába, mely egy félreeső zugban bújdosott. 

- Minden rendben? Ne parázz! Ha voodoo-zol is, én nem ítéllek el, bár ha gumibaba gyűjteménnyel állsz elő, talán szükségem lesz még egy kávéra, hogy megemésszem. -nevettem el magam kínosan, reménykedve tévedésemben-

- Hye Mi... Meg kell ígérned, hogy nem hagysz magamra, miután beengedlek. -tekintett reám borúsan-

- ... Ugye nem készítesz rólam akt fotókat álmomban? Kezdek libabőrös lenni, bökd ki mielőtt a fantáziám túlszárnyalja a valóság határait. -fontam össze karjaimat fásultan-