CRIME {BTS - Jungkook FF} ~Befejezett~

Ahol az igazság kezdődik

- Mégis hogyan jutott ki végül, miután kétszer is erőszakkal tartotta vissza? És miért döntött úgy, hogy bízik benne annyira, hogy hátat fordítson? -mocorgott izgatottan kérdezőm, míg felőlem csupán egy halvány mosoly érkezett-

- Tudja Jungkook-nak igaza volt abban, hogy átérzem a bánatát. Hiába tudtam, hogy egy gyilkossal tartózkodok egy szobában, mégis végig úgy éreztem, hogy a múltam próbál visszarántani abból a világból amit komfortból teremtettem magam köré. -kuncogtam el magam nehézkesen szuszálva minden szavam után-

- Ezek után még mindig képes volt azonosítani önmagát a barátjával, csupán az azonos háttér miatt? -hökkent vissza fagyos pillantással-

- Hehe~ maga nyilvánvalóan egy jó családban nevelkedett. De meg kell, hogy értse, két embertípus létezik a világon: aki rágódik a múlton és képtelen elfogadni, hogy azok az idők elmúltak és azok, akik a már rég feladták önmagukat egy szebb jövő érdekében. Én a második csoportba tartozok, soha mégcsak eszembe se jutott, hogy a régi önmagamként viselkedjek, mikor mindennél jobban szerettem volna egy új életet. Jungkook is igyekezett eképp viselkedni, de valaki egyszerűen képtelen elfogadni, hogy a világ velejéig romlott. -telepítettem lenéző pillantásom a szemben ülőre-

<>

Miután felébredtem egy rozoga kerekesszékhez kötözve várakoztam a félig felsúrolt vérömleny mellett, amely akkor keletkezett, mikor a lányt igyekeztem menteni. Hiába érkezett meg később Jungkook, egyetlen kósza szavat sem váltottunk egymás között. Amíg a takarítást végezte a már valószínűleg elszállított hulla után, máson se voltam képes agyalni csak azon, hogy vajon hol rontottam el. Mit kellett volna másképp csinálnom? Jobb embert kellett volna alakítanom?

- Szeretlek... -motyogtam ki orrom alatt a szavakat, mintha csak utolsó soraimat hallatnám-

Körülöttem a levegő is megszűnt mozogni, csak úgy ahogy a fiú minden mozzanatával felhagyott pár hosszas pillanatig.

- Amikor együtt voltunk azok voltak életem legszebb napjai. Csak én gondoltam úgy, hogy minden gondom elszáll melletted? Csak én éltem bele magam ennyire a kettőnk közötti érzelmekbe? Mégis mit jelentettem neked?

Ahogy a szavakat kipréseltem ajkaimon szemeim előtt fehéres fátyol feszült, s a sós cseppek egyenként kezdték mardosni orcán egészét, addig a pontig míg egyszerűen csak összetörtem és kiábrándult siránkozást hallattam a megbánás teljes hiányában.

Azt gondoltam az a pillanat majd megváltoztatja az életem. Abban reménykedtem Jungkook mindent elfeledtet velem és végre valahára képes leszek azt az életet élni amire mindig is vágytam. Összezsorult a szívem, ahogy arra gondoltam mégis milyen naiv voltam végig.

Ám akkor puha ruhaanyagot éreztem bőrömnek feszülni. A szívdobogás mely füleimbe a fiú mellkasából zengett, aki őszinte szívvel ölelt csurom véres kezeivel, úgy érintett akárcsak egy egyedül fogasztott születésnapi torta. Élveztem az ízét mégis szívemben üresség tátongott tőle. Mintha csak a kaszásba szerettem volna, aki a kórházban életem végének eljövetelére várt.

- ... Én nem akarom többé ezt csinálni... Kérlek segíts! Akárhányszor látok valakit kitűnő élettel egyszerűen képtelen vagyok ellenállni! -zihált fülembe könnyekkel küszködve-

<>

- És maga mégis mit válaszolt erre a lehetetlen kérésre? -váltott ismét érdeklődőre-

- Felajánlottam, hogy mindenhová követem és összeköltözök vele, hogy csak a lehető legkisebb mértékben kelljen szocializálódnia. -sütöttem le szemeim szánalmasan-

- A hosszú időszak mikor Jungkook ténylegesen szünetet tartott... -bólogatott-

- Igen, a dolog jól működött egy percre meg is feledkeztem milyen helyzetbe is sodortam magam A napjaink mézes-mázasan teltek és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ám egy apró apartmanban bezárva enyelegni, olyan érzés volt, mintha megfosztottak volna a szabadságomról. Azon töprengtem vajon tényleg ezt akarom-e. A válasz nemleges volt, ezért az egyik nap elmentem egy italra a barátaimmal. -ocsúdtam fel bánatosan-

Nem is kellett többet mondanom, mindenki tisztában volt vele, hogy a döntésem, hogy nem jelentem fel hiba volt az elejétől kezdve.

<>

Kicsit kótyagosan haladtam vissza Jungkook felé, mikor a kihalt utcákon női sikolyt hallottam. Azonnal felkaptam a nyúlipőt, azonban terveim között nem az elszaladás szerepelt.

Ahogy egyre csak fogyott lábam alól az aszfalt szemem elé derült a látvány, ahogy Jungkook könyörtelenül döfködi egy lenge ruhába öltözött, alacsony, kissé tömzsi lány élettelen testét.

Magamon is meglepődtem milyen könnyű szerrel tartottam felé céltudatosan, mitha csak nem is ítélkeznék a történések felett, csak hagynám hogy elszaladjanak elmém tudatos része mellett.

- Miért hagytál magamra?!  Utánad mentem és annyi embert láttam gondtalanul mosolyogni. Mégis miért nem vittél magaddal?! -dühöndött torka szakadtából, míg folytatta tevékenységét egyre energiadúsabban-

- Mert én is egy voltam azok közül akik "gondtalanul mosolyogtak"! Mégis miért gondolod, hogy mindenki boldog rajtad kívül, csak mert te olyannak látod őket?! Mindenkinek megvannak a nehézségei az életeben, nem egyedül küzdesz! -kiabáltam hangerőt nem kímélve ügyet sem vetve arra, hogy valaki arra járhat-

<>

- És ezután is együtt élt vele? -kérdezte hitetlenül-

- Természetesen. De ezek után bármikor kimentem velem tartott. Ám esténként kimaradozott. -mondtam monotonan-

- És tudatában volt mit művelhet?

- Nem... Nem csak hogy tudatában voltam, de minden este követtem. Kiváncsi voltam mégis mi az ami arra ösznönzi, hogy ilyesmit tegyen.

- És megkapta rá a válaszát, amit keresett?

- ... Igen...

- Rendben, nincs több kérdésem, mára ennyi lenne. Kérem pihenjen egy kicsit és ne hagyja el az ország területét. -mosolyodott el bárgyúan-

<>

Vajon ha tovább kérdezget elmondtam volna a folytatást? Vajon titokban tartottam volna, hogy milyen könnyen változtam át egy szörnyeteggé jómagam, vagy ezt a részletet is kifelejtettem volna?

Vajon ha mégegyszer rákérdez elmondtam volna, hogy Jungkook az együtt töltött időn után soha többet nem követett el bűnt és hogy minden szavamat önmagamra értettem? Kétlem, hiszen így örökre elveszítettem volna őt.

Folytatása következik...

<><><><><><><><><><><><><><>

Köszönöm, hogy elolvastad!