A sorozatgyilkos

I.

Már megint rémálma volt. Újra csak azt álmodta, hogy valaki űzi, hajtja, követi egy sötét folyóson és ő nem tud elbújni. Nagyon félt! Iszonyat volt az a rettegés! Valami szörny féle... az üldözte. De sosem derült ki, ki az. Ő próbált bújóhelyet keresni, vagy nagyon kicsire összezsugorodni, hogy az ne találja meg.

Mindig nagyon jó volt felébredni. Visszatérni a „valóságba"...vagy az volt a valóság, és ez az álom?

Fatima újrapergette magában az egész álmot. Érezte még mindig az iszonyatot és a rettegést. De elemezni kezdte az egészet. Tudta, mi miért van. Az a valami, az a szörny...igen...tudta, ki az...

Felkelt, megreggelizett és elment dolgozni. Négyig volt a munkahelyén, aztán egyenesen abba a sport centrumba ment, ahol önvédelmi sportokat tanítanak nőknek. Neki is szüksége volt rá, bár felnőtt korában még egyszer sem támadták meg. De magabiztossá tette, hogy most már nem bánthatja senki sem.

Később, este még benézett a lövészklubba is. Mert ezt is tanulta. Egész jól ment neki ez is. Volt is egy sajátja: egy kis SIG Sauer.

Elég késő volt, mire hazaért. Fáradt volt. Ám, már a lépcsőházban hallotta, hogy nem lesz zavartalan az éjszakája. Dübörgött a felette lakók kedvenc zenéje. Gyűlölte és sajnálta is a két lányt. Apjuk elhagyta őket egy másik asszonyért. Az anyjuk is talált magának egy pasast. A két lány pedig nem találta a helyét. Hogy ne kelljen gondolkodniuk, mindig nagy hangerőre csavarták a zenét. Ezzel nem lett volna semmi gond, ha saját kertes házban laktak volna... Ám, itt egy lakóházról volt szó, több szomszéddal. Mindenki tűrt nekik...talán szánalomból, talán félelemből. Fatima már többször összerúgta velük a port. Volt, hogy ő is felhangosította a tévét, amikor a lányoknál szólt a zene. Hol meghúzták magukat, hol újra kezdték. Tudta, hogy a két lánynak hasonló problémája volt, mint neki... Maga az anyuk árulta el egy beszélgetés során még régen. A rokonokról volt szó, és az anyjuk szerette a rokonságát. Dicsekvésként mondta:

- Rob öcsém sokszor tette tisztába a lányokat! Nagyon ügyesen csinálta!

Majd egy másik alkalommal egy újabb jelről árulkodott tudtán kívül:

- Cynthia itt veszekszik velem, hogy vegyük meg a redőnyt az ablakára. De sokba kerül! Nem tudom kifizetni. Hiába tettem fel neki egy vastag függönyt, ő csak teljes sötétségben tud aludni. Ezért mondtam neki, hogy a zsebpénzével segítsen bele, és akkor meglesz neki a redőny.

Igen, meglett Cynthiának a redőny. Biztos, nem használt, mert sokszor még éjjel sem alszik, hanem bulizik a húgával, Kittyvel, aki felviszi a pasijait. Így csoportosan szórakoznak a szomszédok legnagyobb örömére...

Szerencsére nem tartott sokáig a zenebona. Hamar elcsendesült a lépcsőház. Fatima is nyugovóra tért. Kicsit félt, hogy újra a szörnyről fog álmodni...