A sorozatgyilkos

III.

Fatima átöltözött Susanná. Felvette a parókát és kikészítette magát, hogy Rob ne ismerjen rá. Átjárt a két lányhoz és többször is összefutott Fatimával a lépcsőházban. Nagy válltáskájába csúsztatta a SIG Sauerét, valamint egy hurkot és egy erős kötelet. Elindult a Crazy Dancer felé.

Rob a bejáratnál várta. Fatima elégedetten konstatálta, hogy Rob egy jó fejjel alacsonyabb, mint ő. Haja erősen kopaszodott, pedig vele egyidős volt. Vézna testén elegáns ruha feszült. Elégedetten pillantott végig Fatimán. Látszott, tetszik neki az, amit lát. Udvariasan köszöntötte a lányt.

Fatimát mindig kirázta az ilyenektől a hideg. Az udvarias felszín alatt egy durva, kegyetlen és agresszív én lapult. Valahogy ezektől a pondróktól mindig féltek a körülötte lévők. Valahogy mindig elérték, hogy óriásinak és hatalmasnak látszódjanak. Ezek mindig tudták, mi az, hogy birtokolni és bitorolni.

Fatima megőrizte higgadtságát és udvariasan viszonozta a férfi köszönését. Együtt léptek be a klubba és a bárpulthoz ültek. Örült, hogy Robnak nincs itt a baráti köre. Cynthia sem volt vele. Ketten voltak...Pontosan a tervek szerint.

- Van kedved táncolni? – kérdezte Rob.

- Nem, még nem – válaszolta Fatima. – Mesélj egy kicsit magadról!

- Mit? Mit szeretnél tudni? – mosolyodott el a férfi.

- Mesélj a családodról, a munkádról – kérte Fatima.

- Hát...nős voltam, de nem régen elváltam. Nem működött a dolog. Visszaköltöztem anyámékhoz.

- Van testvéred?

- Igen, van két bátyám és egy nővérem. Én ilyen utolsó gyerek vagyok – nevetett fel kényszeredetten Rob.

- A testvéreidnek van családja? – faggatta tovább a nő.

- Igen, mindnek van. Csak nekem nem sikerült...- fanyarodott el.

- Hát van ez így... - bólogatott Fatima. – Közel vannak a testvéreid a szüleidhez? Gyakran látjátok egymást? Mert, ha igen, gondolom, sokat segítenek, hogy ne érezd magad egyedül és könnyebben túltedd magad a dolgon – váltott együtt érző hangra.

- Nos, igen...A legidősebb bátyám a szomszédban lakik. A nővérem, aki elvált, a két lányával nem messze lakik tőlünk. A másik bátyámék a másik városban laknak, de hétvégeken mindig hazalátogatnak. Az unokahúgaim sokat, szinte napi szinten átjönnek hozzánk. Közel állnak hozzám... - lágyult el a hangja a férfinek.

Fatima gyomrában egy nagy görcs keletkezett. Tudta, mit jelent ez a „közel állnak hozzám" kifejezés...nagyon is jól tudta. Ahhoz, hogy a gyűlölet felfokozódjon lelkében, tovább faggatta Robot. Tudni akarta...

- Szép lányok?

- Igen, nagyon szépek. 20 és 21 évesek. Cynthia és Kitty. Már pici korukban is én dajkáltam őket! A nővérem, Andy még azt is megengedte, hogy én tegyem őket tisztába – mondta büszkén a férfi.

Fatima keze ökölbe szorult a bárpult alatt. Úgy érezte, most, azonnal megöli ezt a férget! De nem, még türtőztetnie kell magát. A gyors halál neki nem adna elég tételt. Szenvedni akarja látni! Ezért legyűrte egyre növekvő gyűlöletét, és továbbra is a kedvesség, megértés álcája mögé bújt.

- Micsoda aranyos gesztus! – nevetett fel kényszeredetten. – Az apukájuk nem tudott volna segíteni?

- Á, ő sokat dolgozott, nem ért rá. Amúgy is szarta le a nővéremet. Később meg is csalta a rohadék! A bátyám barátnőjével! Hogy dögölnének meg mindketten! – izzó gyűlölet hallatszott Rob hangjából, keze ökölbe fordult. – De megkapták a jussukat, már nincsenek együtt. Mind a nővérem és bátyám is nagyon szenvedtek a két mocsok miatt, de ma már a nővéremnek is van egy rendes idős barátja, és a bátyámnak is van családja.