Utólag nem is vagyok biztos benne, hogy egyáltalán kimondta a nevét. Talán csak én találtam ki, ahogy a virágokra fonódó csontokat néztem.
Két éjen és két napon át járt a fejemben Ánizs. Az időnek pedig épp elég volt ez a két nap, hogy a dátumot Mindenszentek előestéjére fordítsa. Mindenhol díszek lógtak, ahogy álmos kis városkám Halloween-re készülődött. Én pedig, mint minden évben, kivájtam a tököt. Minden évben két tököt vájtam - egyet az ajtó elé, egyet pedig a szobám ablakába. Ezúttal viszont meggondoltam magam. A másik tököt elvittem a buszmegállóba, ahonnan az ösvényke indul. Kora este volt, ostorlámpák gyér fénye világított a sáros utcákon. A bokrok összezárultak előttem, nem találtam az utat, amit a minap követtem. Mintha az aprócska temető elfeledve akart volna maradni.
Letettem a tököt a megálló bódéjának tövében, és egy mécses kotortam ki a zsebemből. Remegő kézzel meggyújtottam, majd hátraléptem, hogy megszemléljem a töklámpást. Nem is rossz. És akkor vártam. Nem tudom, mire, de vártam. Talán egy fél órát, talán egyet. Idegesen vacogtam a buszmegállóban, mindig átnézve a vállam fölött, hátha látok valami mozgást. De nem történt semmi, így hát visszaindultam, a város felé. Gyerekek szaladtak el mellettem, boszorkány és szuperhős jelmezekben, mögöttük idősebb testvérrel vagy a szüleikkel. Sült alma és friss tök illata keringett a levegőben, az árnyékok pedig mind egy-egy újabb kísértethistóriát hoztak magukkal. Néhányan elfordultak, mikor megláttak, mintha valami érdekesebb keltette volna fel a figyelmüket az ellenkező irányban. Bohócok álltak a sarkokon, piros luftballont ígérve a gyerekeknek.
A szobám ablakának történetében talán ez volt az első év és alkalom, hogy nem kapott kitüntetett figyelmet, egy csak neki szánt díszítőelemet. Helyette én ültem a párkányon, fejemet a hűvös üvegnek támasztva, még akkor is, mikor váratlanul elnyomott az álom.
Hajnalban ébredtem, napfelkelte előtt, akkor keltettek az álmok. Fáradtan riadtam fel, előző napi ruháimban. Kótyagosan, ébredezve, az első dolgot tettem, ami eszembe jutott: kimentem a buszmegállóba. A mécses rég leégett, és talán a lángját is elfújta a szél. Az ég lassan kezdett kéken bimbódzni, ahogy a felhőréteg fölött felsejlett a reggel, bár a Nap még bőven messze járt.
És, ott a hideg kövön, a töklámpás előtt, néhány szál fehér virág hevert. Ánizsok.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Ánizs
Conto(Egy rövid novella, amit végre befejeztem.) A leírás egy kicsit spoileres, de ezek a dolgok a történetben nem derülnek ki. A történet Lisa szemszögéből van megírva, a lány, aki Halloween estéjén találkozik Ánizzsal, a halott fiúval. Lisának születés...
