Szabad voltam VHope ff.

3.rész

Manók itt az új rész. Kicsit hosszabb mint eddig, de remélem, hogy tetszik. ❤️❤️

Tae-Hyung;
Nem tudom mit kéne tennem mert ez az Úrfi szépen mondva figyeltet nehogy elszökjek tőle. Nem mintha olyan könnyű lenne mert van vagy hat kutya plusz örök és egy kurva nagy kerítés is. Hogy tudnék én bárhová is menni hiszen a villa belsejében tudok csak közlekedni akkor is követ egy melák.

"Gyűlölök itt lenne. - mondtam magamban, ahogy álltam az Úrfi mellett."

Ruhám volt a határ amit nehezen elviseltem. Egy selyem ing és egy sötét kényelmetlen nadrág.

-Tae-Hyung. - szólított meg a szolgatartom. - Öntsd ki a bort nekem.
-Igenis. - mentem közelebb, de magamban hozzá tettem. -"Remélem, hogy megfulladsz tőle."
-Hobe nem sokára haza megyek szóval nem lenne rossz ha elmennénk lovagolni. - mondta a másik gazdag mellette Jungkook állt lehunyt szemmel, de néha kinyitotta és engem figyelt. - Rég voltunk már.
-Igen jó lenne, de nem is tudom. - emelte fel fejét a tartom. - Ma apámmal is találkoznom kell, de még nem hívott.
-Hobe. - mondta sajnálkozva Jimin neki amit nem nagyon értettem, de nem érdekelt.
-De majd legközelebb. - mosolygott rá az előttem ülő gazdám. - Hiszen még ittvan Tae-Hyung akit nevelnem is kell.
Mikor ezt kimondta sikeresen ráöntöttem a bort a fehér sejem ingjére. A két benga férfi hátra fogta kezem és a földre nyomot.
-Engedjétek el. - kellt fel a székből és guggolt le elém. - Jól vagy?
Nem szóltam semmit se csak gyilkos nézzésel néztem szemeibe.
-Ennye ne néz így rám. - billentete fejét oldalra, de ugyan úgy néztem rá. - Oda az ingem. Mit tegyek?
Kicsit kuncogtam rajta, de egy pillanat alatt abba is hagytam.
-Tae-Hyung meddig akarod ezt tenni? - fogta meg államat, de elrántottam. - Vissza akarsz menni.. Oda?
-Igen. Inkább mint itt. - mondtam egyenesen szemébe.
-Vigyétek el és ne agyatok neki enni se. - dörzsölte meg arcát. Ahogy kivittek még utoljára megnéztem Jungkook arcát aki szomorúan nézett szemembe.

A szobámba bezártak én meg neki dőltem a hideg falnak és hátra vetettem fejem.

"TaeTae gyere játszani. Apu nincs itthon. "

Hangja lágy és kedves. Gazdag volt? Nem tudom, de ő legjobb barátom és az egyetlen bár évek óta nem is láttam.

"Nézd annyira szép. TaeTae nézd egy katica."

Mi volt a neve? Miért nem emlékszem rá? Hiányzik a mosolya. Emlékszem olyan a mosolya mint a napsütés.
Mégsem emlékszem a nevére.

-Seok.. De milyen Seok? - mondtam halkan. - Elakarók innen menni.

"Jung Úrfi az apja nem tud haza jönni. - hallatszik be kintről.
-Semmi baj. Köszönöm. - hallottam az említett hangját. "

Nevetve döntöttem fejem hátra ismét és néztem a plafont. A selyem ing teljesen hozzá ért mellkasomhoz ami nagyon zavart. Fogtam felkeltem és kigomboltam majd le dobtam. Nem vettem fel semmit se csak ültem és bámultam magam elé.
Órák teltek el, de semmi és senki se nyitott be, hogy jól vagyok-e.

Szemem kezdett le ragadni. Kicsit oldalra billent a fejem, de rögtön ki is pattant a szemem. Hallottam egy kis motoszkálást az ajtónál, de már nem bírtam tovább így fejem előre billenve le csuktam szemeimet. Egyre mélyeben aludtam addig amíg valaki úgy nem döntőt, hogy felhúz a földről.
Szemem rá vezetem az egyik benga izom agyra aki mindenáron azon volt, hogy meg fojtson itt helyben.

-Eressz. - fogtam meg kezét.
-Undorító földön futó korcs. - nyomott a falnak, de kezdtem ideges lenni.
-Nem..mondom újra. - akadtam el az elején a levegő miatt.
-Undorító, ahogy a közelébe tart téged. - csapott a falnak erősen.
-Ahhh.. - nyögtem fájdalmasan.