Szabad voltam VHope ff.

5.fejezet Jikook

Egy újabb fejezet Jikook fejezet. Jungkook szemszögéből, hogy mi történt vele kicsi korától kezdve.

Jungkook:
Évek óta a családom a Park családot szolgálja és így bár itt születtem a birtokon anyám fa kunyhojába azon belül a rokkant ágyban éjfél után. Itt nőttem fel és figyeltem Park úrfit aki mindent meg kapott amit akart. Játszótársa lettem és így tanultam meg, hogyan is vigyázzak rá.

Emlékszem, hogy aznap majdnem a birtok tavába fulladt mikor egy teknőst akart ki venni, de a lába meg csúszott és én kaptam el ekkor volt 8 éves. Nem mondtuk az apjának se anyjának, hogy ne szidják meg őt se engem.
Ahogy nőttünk úgy változtak a dolgok vele, velem nem. Én ugyan úgy egy gazdag el kényeztet fiúnak láttam őt míg ő engem egy friss húsnak egy friss szűznek akit ideje lenne be törni. Igen neki ezt jelenti ez a dolog. Tudtam jól hogy mindenki aki ide jött helyesnek mondott akár hölgy akár férfi, de az Úrfi nem engedett el maga mellől. Az első eset mikor próbálkozott az egyik bál után történt. Segítettem neki öltözni le mire az ágyra tolt és fogdosni kezdett. Teljes sokkot kaptam és húztam be neki. Nem szólt az öröknek se az apjának se másnak csak magába tartotta azt hitte ezzel véd engem, de azután én féltem 14 voltam akkor gyerek voltam. Itt vagyok felnőttem, de a mai napig tisztán bennem van, ahogy akkor engem nézett. Nem volt részeg nem ivott a szemébe láttam azt amit a mai napig látok, ahogy engem néz ezt hívják vágynak rettegek, hogy ez a vágy egyszer le csap rám újra, de most teljes erővel.

Az új srác a Jung birtokon érdekes fiú míg más be hódolna ő teljes erővel küzd sose hajol meg és ki mondja amit gondol. Egy olyan srác aki példa lehet a küzdésre, hogy újra szabad lehessen a világban.

Hallottam, hogy meg ölt egy férfit aki őt akarta meg ölni védekezett mégis sírt úgy, hogy az egész birtokon hallották hangját utána Jung úrfi magához fogadta, hogy védje.

A mai nap pedig ideges volt az úrfi és hívta az én ufrim aki rögtön ment is hozzá, de nem mehetek be így csak sétáltam, de meg láttam őt a virágok között. Biztosan itt biztonságba érzi magát megértem őt teljesen és tiszta az ég is értem miért van itt kint.

-Szóval védett téged? - kérdeztem vissza mintha olyan hihetetlen lenne pedig érthető. Látszott az eleje óta mennyire ragaszkodik hozzá az úrfi mint hozzám Park úrfi. - Akkor mit tettél, hogy ideges lett.
-Azt mondtam keressen mást aki nem égeti le a vendégek előtt. Erre a falhoz nyomott és veszekedni kezdett. - mondta amin csak pislogtam.
-Sose láttam őt ilyennek - mondtam nevetve.
Felém kapta fejét és most vettem észre, hogy ideges kicsit.
-Nem vicces most először rettegtem úgy mint tőle. - mondta és állt fel le seperve nadrágját.
-Tudod ez jó is. - álltam fel és sepertem én is le magam.
-Miért? - kérdezte, de nem tudtam válaszolni mert jelent meg egy hölgy fekete fehér ruhában és szólt, hogy kezdődik a bál.

A bál eléggé zavaró volt végig Park úrfi mellett voltam és hallgattam a baromságot a nőkről. Idegesítő nagyon, hogy előttem beszél eről bár nem tudom miért. Jung úrfi V-t nézte aki remek formát mutatót és mosolyogva hajolt kicsit még egyik kezét maga mögött tartva kínálva borokat. Tökéletes mint egy igazi pincér bár láttam, hogy néha felénk néz az úrfijára aki őt nézte.

A bál közben Park úrfi néha a fenekemre simítót amit nem hagytam és toltam el kezét viszont a bál után történt az amitől rettegtem.
Az úrfi teljesen részeg lett sose láttam ilyennek ijesztő volt.

-Jungkook. - mondta míg vittem a vendég szoba felé nyakamra csókolt közben. - Olyan.. *csuklás*jó az illatod és puha a bőröd.
-Úrfi kérem viselkedjen vendégségben van. - mondtam egy kézzel tartva míg nyitottam az ajtót ő pedig belém kapaszkodott és fülcimpám harapta ami idegesítő volt.
Be vittem és dobtam az ágyra de rántott magával együtt és ültett csipöjére, de én csak szemet forgattam és szálltam volna le róla, de maga alá fordított szét tolva lábam.
-Elég! Este van és részeg az úrfi. - mondtam és próbáltam fel kelni, de teljesen rám feküdt amitől pánikolni kezdtem és ez látszott rajtam is mert csak nevetett rajtam.
-Ideje betörni a kancát. - mondta mire szemöldököm húztam össze.
"kanca? *kérdeztem magamban *"
-Elég! Ez nincs a munka körömben. - mondtam idegesen, de nem akartam meg ütni, de elkezdte ingem gombolni ki, hogy látta nem bántom őt.

Bánikolok nagyon. A mellkasom gyorsan emelkedik és szemem kapkodóm keze és szeme között kezem meg ökölbe van. Félek, rettegek és már a fél gomb sort ki gombolta rajtam.

"Nem bánthatod Jungkook az Úrfit." vizhangzot anyám hangja fejemben.

Remegni kezdtem, ahogy szét csúszott sejem ingem hasamon meg mutatva kockás hasam neki amin végig simitot kezével.
"Ne érj hozzám! - mondtam magamban."
Ujjaim teteje fehéré változtak, ahogy tovább tapogatot egyre lejjebb majd kaptam szemem rá, ahogy nadrágom piszkálta.
Testem forró lett és remegtem egyre jobban nyakamhoz hajolt és kezdte csókolni miközben ujjával tovább simogatta hasam.
" Nem akarom. Félek. - mondtam magamban"
Hirtelen gombolta ki a nadrágom és ütöttem meg végül ő pedig hajolt el tőlem így felmásztam az ágy támlához, de nem láttam szemét tincsei miatt amíg jól takarták előlem nekem meg ajkaim remegtek és nyeltem kiszáradt torkom miközben kezemmel össze fogtam a sejem ingem.

-Én.. Én... - dadogtam halkan száraz torkom miatt.
Ajkai kezdtek remegni és folyt végig egy könnycsepp arcán amin lepődtem meg.
-Én.. Nem akartam. - mondtam továbbra is remegve.
Kezét ökölbe szoritota majd lazítóta el azokat és mutatott az ajtóra ujjával.
-Menj! - mondta rám se nézve sose volt ilyen. Mindig rám nézett közben ha beszélt velem nem csak így zavart el. Felkeltem és ingem össze fogva mentem el mellette akkor hallottam először őt szipogni.
El hagytam a szobát és csapódott be utánam az ajtó. Szemem környezet be és néztem az ajtót.

"Nem akartam, hogy sírjon csak féltem. - mondtam magamban és gomboltam ingem össze és csatoltam vissza a nadrágot is."

Végül az egyik szabad dolgozó ágyán aludtam amennyire tudtam reggelig. Reggel frissen mentem az úrfi szobája felé, de ő lépett ki engem nézve majd csapta el fejét tőlem Park úrfi zsebre dugva kezét és ment a folyosón én pedig utána. Sose haragudot így rám sose nem értem miért is kapom ezt hírtelen. Máskor is védtem magam és talán Park úrfi ezt meg unta és fél adta.

-Haza megyünk más szolga lesz mellettem. - mondta rám se nézve.
-Mi? - kérdeztem vissza.
-Szerintem érthető voltam és nekem nem kell ismételni. - mondta rám nézve ekkor láttam meg táska szemeit.
-Nem lehet. - mondtam döbbenten nézve őt. - Park úrfi kérem. Sajnálom én csak..
-Mindegy. Bele fáradtam a kergetésbe. - mondta hátat fordítva.
-Féltem. Nagyon. - mondtam ingét fogva meg alul. - Rettegtem, hogy meg teszi. - mondtam le hajtva fejem. - Félek, hogy fajni fog félek, hogy utána úgy járok, hogy el dob magától. Ezt nem akarom. Én csak magával akarok maradni. Kérem.

Szemem kezdett könnyezni így fordultam el tőle ugyan úgy fogva az ingét. Felém fordult és derekamra simítót közelebb húzva és csókolt meg míg én könnyeztem.
"Ez furcsa érzés. - mondtam, ahogy át került nyelve ajkaim közé továbbra is ujjaimmal ingét szorítottam nem mertem hozzá érni nem tanították ezt nekem. Sose tanultam, hogy mit tegyek ilyen helyzetben. Sose történt még ilyen velem és mással szolgával se a Park birtokon ez tilos. Tilos ez az egész.
El hajolt tőlem egy apró csókkal még.

-Sokat kelet várnom rád. - mondta mire ajkaim remegtek meg és homalyosult el szemem.

Mit kéne tennem? Ezt nem tanította senki meg nekem. Mi a helyes válasz erre?

Ha szeretnétek több Jikook fejezetet várom, hogy ez hogyan is tetszett nektek.