Szabad voltam VHope ff.

4.rész

Manók itt a fejezet. Remélem van aki olvassa még és velem van. ❤️❤️

TaeHyung:
Szabadnak lenni olyan mint a madár az égnek. Úgy érzem bárhova el tudok jutni, de most ezt nem tehetem és ez benne a legszörnyübb. Ki akarok szabadulni az arany kalitka fogságából és élni az életem.
Az aki itt tart úgy óv engem mint egy hímes tojást, de ez nekem nem jó. Azóta mióta... Azt tettem azzal a férfivel teljesen óv és nem engedi, hogy máshol lakjak. Nem is szeretnék máshol lakni valahogy itt békésen alszom, de ahogy kilépek az ajtón a torkom össze szorul és annak érzem a kezeit a torkomon. Tudom ez nem jó, de remegni kezdek és csak a kilincset nézem félve. Nem merem megfogni.

Ma ezen az estén egy érdekes dolog lesz az az egy olyan dolog amit utálok és tudom utálni is fogok. Az úrfi egy bált rendez és nekem ott kell lennem és fel kell szolgálnom úgy mint a többi itt dolgozónak is.
Utálom, hogy ezt kell tennem sose hunyázkodtam meg senki előtt akkor se mikor napokig nem ettem, de most épp ezt kell tennem. Szégyellem magam hála ennek a kényes srácnak.
Az úrfi engem nézett és tudom egy érdekes fintor lehet arcomon míg ő beszélget a szakácsal, de nekem az a kép van előttem, ahogy fehér ingben tálcára tett italokkal megyek az idegen férfiak / nők felé akik nevetve veszik le az italt.

-Fujj. - csúszott ki a számon mire Úrfi nevetni kezdett rajtam, de a szakács undorral mért végig engem. Fel húztam egyik szemöldököm rájuk.
-Igaza van a máj nem elő ételnek való. Túlságosan tömény étel. - mondja továbbra is nevetve. A szakács meg hajolt majd távozott is. - Kitalálhatom?! Nem akarsz pincér lenni.
"Woww Sherlock - mondtam magamban, de csak lépkedtem mögötte egyik kezem magam mögött tartva. Már hozzá szoktam ehhez a pózhoz reflexből így teszem a kezem.
-TaeHyung tudom ez neked eléggé, hogy is mondtad... - mondja mire szemem forgattam meg. - Ne forgasd a szemed.
"Mi a fene? - kérdeztem magamban. - Ennyire ismer már?"
-A lényeg, hogy ezt kell tenned. - mondja miközben le sétál a lépcsőn és köszön a dolgozóknak egy mosollyal akik majd el olvadnak miatta. - Ma a kertben leszek és ott szeretnék uzsonázni egy hölgy is lesz a társaságomban. Hozd ki a süteményt és a teákat is.
-Értem. - mondtam fintorral mire nevetni kezdett.

Mások ezt a nevetést úgy hívják mint a nap fényét. Felviditsa őket, de nekem semmi csak szeretnék innen és tőle is messze lenni.
A szoba amit az Úrfi csináltatott nekem nem készült el. Az úrfi továbbra is a szobájába tart engem. Rémálmaim vannak és egyetlen őrt se engedek magamhoz és az úrfi is 10 méterre tartsa tőlünk őket. Szégyellem magam, de remegni kezdek ha eszembe jut az az este mint most is.

-TaeHyung kérlek téríts itt meg - szólal meg engem nézve már az asztal mellett vagyunk a kertben. Hogy mikor értünk ide nem tudom, de érzem tudja, hogy újra rosszul vagyok. - Csináld meg.. Kérlek.
-Oké. - mondom remegő hangon majd hátam mögé néz és távoznak az örök így a földre térdelek mellkasom fogva levegőt kapkodva.
-Nyugodj meg végre. Mondtam már, de ismétlem többet nem ér hozzád más csak én. - mondja amit azóta ismétel a mai percig ha rosszul vagyok. Fogalmam sincs mire céloz ezzel, de kicsit le nyugszok miatta.

Fel kelek a földről és veszek egy nagy levegőt mire kezét arcomra teszi és szemembe néz kicsit simogatva. Ahogy lássa nyugodt vagyok el enged és sétál a virágok közé nézegetve azokat én addig meg teritek és hozok egy vázát ő pedig egy csokor virággal áll mellém és teszi a vázába és igazitsa meg. Arrébb lépek tőle és hajolok az asztalra miközben teszem a poharat. Elég érdekes hangot hallottam magam mögött, de mikor hátra néztem át úrfi nem állt ott hanem vissza ment a virágok közé. Vállat rántottam és csináltam tovább a dolgom.

Hírtelen hallottam magassarkú lepteket és kis kuncogást majd egy nyávogó női hangot.

-Lucy - mondja a virág tapizo gazdag úr és megy a lányhoz majd kezet csókol neki és lépek arrébb az asztaltól ők meg ülnek le. Kezeim magam mögött tartom, de zavar a lány arca, ahogy engem figyel.
-Ki a fiatal fiú? - kérdezi mire rám néz az úrfi.
-Kim TaeHyung - válaszolja mire a lány a szája elé teszi kezeit én meg sohajtok és szemet forgatok. - Ne forgasd a szemed.
"Nem is néz rám - mondtam magamban. - Tiszta híres vagyok ezek között a gazdagok között."
-Tényleg nagyon szép. - mondta a lány mire bólintott a gazdag úr aki rám se nézett.
-TaeHyung hozd a teákat. - mondja mire bolintok és indulok meg.
-Meg se hajolt. - mondja a lány mire a másik nevetni kezd én pedig el mosolyodtam. Tudtam a választ előre-Ő sose hajol meg.

Vissza tértem a teával és öntöttem ki nekik a teát, de nem tettem bele cukrot vagy tejet mire a lány horkantot egyet viszont tartom már tette magának.
-Mily arrogáns egy szolga. - mondta a lány,de amit tett tartom azon meg lepődtem.
-Nem halsz bele ha meg fogod a kanalat és teszel magadnak. - mondta és csapta a kanalat az asztalra idegesen, de sóhajtott a lány arcát látva. - Csak tegyél bele te.

A lány remegő kezekkel tett bele én meg csak néztem, hogy meg védett engem most ő. Teljesen sokkot kaptam így el fordítottam fejem.
Később a lány elment én pedig pakoltam a dolgokat el. Végig ott állt és nézte mit teszek a tálcával a kezembe fordultam meg és mentem el mellette, de utánam sétált.

-Köszönöm, oké? - mondtam már a folyosón - Hogy védtél. Ezt akartad?!
-Nem ezért tettem csak úgy éreztem, hogy ezt kell tennem. - mondja mire nevetni kezdtem.
-Szégyenbe maradtál. Legközelebb majd Sun szolgál ki. - mondta, de kezem fogta meg és rántotta meg a falnak lökve. Meg döbbentem és azt hittem itt végem nekem annyi, de csak szemembe nézett.
-Te vagy a személyes szolgám. Miért kéne apám szolgái közül választanom? - kérdezte, de láttam arcán, hogy választ nem vár tőlem így el fordultam. Kezei remegni kezdtek az ideg miatt és én pedig ökölbe szorítottam kezem mire el engedett és hagyott a folyosón. A poharak és a kancsó is el tört na meg a tálca is. Méreg drága egyedi darabok voltak és azt se tudom miért volt ilyen ideges ő. Semmi rosszat nem mondtam csak úgy viselkedtem mint eddig. Alsó ajkamra haraptam továbbra is le hajtottam fejem míg kezem ökölbe tartottam. Nem mozdultam el, de tisztán hallottam, ahogy a szoba ajtaja csapódik víz hangozva az egész épületben. Csoda, hogy le nem szakadt az nap.

Később a kertbe mentem és ültem le a virágok közé és néztem a csillagokat. Jungkook ült mellém és mosolygott rám, de csak sohajtottam egyet.

-Park Úrfi is itt van? - kérdeztem tőle terdemre téve fejem.
-Igen Jung úrfi hívta eléggé ideges volt az urfid és így jöttünk is. - válaszolta és engem nézett - Mit csináltál?
-Semmit. Itt volt egy Lucy nevű hölgy. - mondtam - Mondott rám valamit amit nem értettem, de meg védett az úrfi. Valami a nevelésem vagy mi.
-Miért nem változott meg TaeHyung? - kérdezte sajnálva engem.
-Mert úgy érzem az már nem én vagyok és az az énem Szabad volt/szabad voltam. - válaszoltam neki. Jungkook mellett úgy érzem, hogy nyitott lehetek el mondhatok neki mindent.
Nem értettem a mai úrfit, hiszen csak én voltam mint mindig.

Úgy érzem változunk mind ketten és talán én rossz irányba mert akkor mikor meg védett boldog voltam. Sose védett meg senkise és ez annyira jó volt. És a bál még nem is kezdődött el.

Köszönöm a végig olvasást. Csillaga vagy commment. Nyugodtan írjatok szívesen válaszolok.