Szabad voltam VHope ff.

7.fejezet

Remélem a fenti gif mozog nektek. Köszönöm, hogy velem vagytok a mai napig.

TaeHyung;
Minho az ki segített túlélni az egész utcán töltött időt és segített nekem abban, hogy miként legyek erős. Most mégis ideges vagyok, de félek is tőle.
Mit kéne tennem, hogy ennek vége legyen? Mi lesz, ha nem kap pénzt? Az úrfi meghal?
Kérem csak ne így legyen, de miért is aggódom érte?

Szemem le csuktam a csók vagyis a víz átadás közben addig míg meg nem itta azt és a kancsó nem lett üres. Elhúzódtam, de egyben rezentem is össze mert az Úrfi fogta és megrántott az össze kötött kezét, féltem bántani akar.
-Basszus.- mondta én meg döbbenten néztem őt és nyeltem egyet. Kezét kezdte rángatni elakart érni és biztosan meg akart ölni.
Felpattantam és rohantam ki az ijedség miatt eszembe jutott az őr ki megakart ölni ezért nem tudtam ott maradni vele.
Csend vett körbe egyedül voltam egyedül csak egyedül annyira hideg és annyira sötét annyira ijesztő... vissza akartam menni hozzá, vele a kastélyba. Mire észbe kaptam térdem fel húztam és tettem rá fejjem ezzel védve magam mindentől. Mióta nem az utcán vagyok szét estem gyenge lettem egy idióta gyenge gyilkos szánalmas gyerek lettem.
-Tae.-mondta valaki nevem így fejem felemeltem és néztem szembe vele az-az Minho-val.-Mit csinálsz? Kellj fel szépen.
Nem kellett kétszer mondania lábam mozdult kezem és testem és álltam vele szembe, de keze lendült és vágott pofon én meg szembe találtam magam a folyosó másik végével egyszóval azt néztem.
-Szánalmas vagy. Nem ezt tanítottam neked.-mondta idegesen.-Sírsz és remeg a tested?!
"Sírtam, remegtem?"-kérdeztem magamban és kezem emeltem, hogy megtudjam vajon igaz-e, de megfogta azt és rántott szembe magával.
-Mit művelsz?-kérdezte ekkor éreztem meg azt a cseppet ami közben le ért államra.
-Sajnálom.-kértem bocsánatot szemébe nézve.
-Mindegy ezután a királyfi úgyis hallott lesz.-ezt ahogy meghallottam kezem ökölbe szorult és haraptam ajkamra.
Az úrfi kedves, jó lélek, miért kell ezt tenni? Nem akarom ezt nem!
-Minho!-mondtam vállát érintve meg.-Kérlek..
Nem tudtam befejezni mert újra pofon vágott erősebben és ököllel éreztem vérzik a szám is. Csend.. ez vagyok én csendben maradtam mint egy idomított kutya.
-Helyes! Legalább ezt megtanultad bent.-hagyott ott egyedül és ment vissza előre a többiekhez.
Egy ideig nem mozdultam még a vér se zavart.
-Haza akarok menni.-mondtam le guggolva miután egyedül maradtam, de hírtelen kaptam fel fejem.-Haza? Kivel? Otthon vagyok mégis haza akarok menni?
-Tae! Basszus már!-kiabált ki az Úrfi nekem kezem egyből mozdult, hogy be menjek, de csak hallgatóztam inkább.-Jimin kérlek ne csináld ezt. TAE a fene már valaki!
"Engem hív vagy csak Jimin miatt?"-kérdeztem, de nem tudtam kint maradni be mentem, de bent egy szenvedő Jimin fogadott. Remeget és nyöszörgött.
-Urfi.-mentem oda hozzá az-az Jimin-hez.-Ébredjen már!
-El kell vinnem.-mondta kicsit idegesen az igazi Úrfim -Kérlek!
-Nem lehet.-fordultam oda hozzá, de újra mozdulni akar. -"Tudtam bántani akar"-tettem hozzá magamban.

JHope:
Meg akartam érinteni érezni akartam, de ő ki szaladt ezután nem is jött vissza mégis hallottam kint vitát.
-Hoseok ez fáj.-suttogta Jimin ezért oda kaptam fejem, de Jimin a földre borult és remeget. -Basszus.
Kezem rángattam oda akartam menni elakartam vinni innen. Kiabálni kezdtem mert éreztem ő van kint vagyis reménykedtem.
Nem tartott sokáig, hogy be toppanjon és menjen oda.
-El kell vinnem.-mondtam lehet túl idegesen, de Jimin szenved.-Kérlek!
Túl ideges vagyok lehetséges, de egy barátom van a földön. Tae rögtön fordult, de fagytam le egyből az alsó ajka véres az arca vörös. Bántotta valaki ez biztos.

-Tae vérzel.-suttogtam fejét egyből rám kapta és környezet be szeme, de elfordította tőlem rögtön - Csak engedj el egy pillanatra addig ide is állhatsz csak kérlek egy pillanatra.

   Jimin-t akartam megnézi talán segíteni is tudok neki, de így nem lehet.

-Akkor vedd le a nyakláncomat és vidd el vegyél érte gyógyszert.-mondtam így felkelt végre és jött oda hozzám. Fogta szét gombolta az inget és simított nyakamra, hogy le vegye a láncot amiben egy vörös nagyon drága kő volt. Ajkam hozzá ért hajához és érezte még mindig Tae illata volt szerencsére. Senki nem ért hozzá.
-Kérlek siess Tae.-suttogtam és néztem arcát. Tisztán láttam az ujj nyomokat arcán annyira idegesített.
-Sietek.-nézett szemembe és pattan fel kezébe tartotta a láncot mikor elment és úgy két óra lehetett vagy több mikor vissza tért elrejtve valamit.-Itt vagyok.
-Látom.-nevettem kicsit most először azóta, hogy itt vagyok. -Tae oda mehetek?
-Kérlek ne csináld ezt.-kezelte le Jimin-t aki jobban lett és aludt szépen el.-Ezzel magadnak ártasz.
-Tae!-mondtam idegesen ő pedig kúszott hátrébb.-Sajnálom, de segíts. Tae hallottam meg akar ölni. Ezt te hagyod?
-Én..-hajtotta le fejét én pedig sóhajtottam.
-Meg akar ölni.-ismételtem meg, de lépett be a magas pasi engem nézve.

Mosolyogott miközben oda sétált elém és emelte meg fejem arcomat vizsgálva meg ide-oda forgatta azt.
-Helyes király vagy.-mondta és engedett el. Fejem nem mozdították csak őt néztem vigyorogva. Fáradt annyira fáradt voltam, de nem mutattam ki erősnek mutattam magam.
-Bár ő helyesebb.-suttogta Jimin-t nézve.
Park Jimin a Park dinasztia fiatal hercege kiért lányok verekednek míg ő a fiatal szólva Jeon Jungkook-ért sóhajtozik. Jimin kérlek gyógyulj meg Jungkook miatt.
Hírtelen ért egy pofon amiért lepődtem meg, de azon jobban, hogy Tae teste termett előttem engem védve.
-TaeHyung.-mondtam, de nem mozdult.
-Erős akarsz lenni vagy csak a drága urad véded. Lehet az övé is vagy testben is.-mondta a pasi nevetve, de Tae nem válaszolt neki.
-Azt hiszel amit akarsz, Minho.-szólalt meg ökölbe tartva kezét.-Enged el, hogyha meg van a pénz!
Hangosan nevetet fel a pasi és fogta meg Tae vékony pólóját fel rángatva egyenesbe, de hirtelen törés zúzás történt ezért a földre dobta és rohant ki.
-Végre - mosolygott rám Tae mire a vér kicsit útnak indult. -Itt a sereg.
-Idióta vagy!-kiabáltam rá.-Menj már te is!
-Nem.-rázta meg fejét és engedte el kezem.-Itt maradok és meg érdemlek mindent amit kapok. Tőled és bárkitől aki ott be jön.
Az ajtóra mutatót majd rám mosolygott mégis én nem mosolyogtam. Testem gyenge kezem fáj, de mozdultam felé ő pedig remegve ment hátrébb. Egyhelyben maradhattam volna, de ingjét fogva húztam közelebb, de az ajtó nyílt nem messze TaeHyung meg ijedten kapta rám fejét ekkor láttam szemei könnyesek és az ajtót nézve sírja el magát.

Miért mutassa erősnek magát, hogyha ennyire retteg attól ami az ajtón túl van? Az mi eddig szabadság volt most kard és kötél. Az mi eddig otthon volt most veszély forrása és az ki eddig család volt most a halál karma.
Tae egyszerűen reszket a szabadságtól és attól, hogy börtönbe jut. Érzem ezt.
-Tae menjünk haza.-suttogtam mire felém kapta fejét remegve. -Ígérem..
Félbe szakítót most először és azt hiszem utoljára.
-Nem lehet.- suttogta remegve és sírva engem nézve.-Én.. Én.
-CSAK FUSS!- kiabáltam el magam.-Kérlek.

Nehezen fel kelt és mászott ki az ablakon én pedig néztem a távolodó fiút az épp lopót lovon.
-Hoseok.-ölelt meg Jimin ki hirtelen fel kelt, de én eddig bírtam és sírtam el magam. Éreztem fájdalmai vannak, de Jimin ilyen, hogyha én szarul vagyok akkor ő itt van nekem.-TaeHyung jól lesz ő egy erős ember.
-Tudom.-sírtam tovább a mezőt és a napot néztem, ahogy épp fel kell. Napok teltek el és napokkal ezelőtt én haját simogattam és vittem épp egy ebédre, de itt kötöttem ki.

"Csak a haza akarok menni vele és újra vitázni. Tae gyere haza"-mondtam magamba sírva.

A katonák végül haza vittek és Jungkook át ölelte hercegét sírva, de én egyedül felmentem és zártam ki mindenkit napokra. Őt akartam magam mellett csak TaeHyung-ot.

Nevetséges mennyi mindent el tud rontani egy író, mi?
Sajnálom, de remélem velem vagytok eme szép rész után.