Szabad voltam VHope ff.

8.fejezet +18 mini

Fejezet remélem tetszik mindenkinek.. és igen lesz benne egy Mini felnőtt rész a végén.

TaeHyung;
Hirtelen borultam fel a lóval ki nem a fáradság miatt esett össze, hanem egy lövés miatt amibe gondolom bele is halt. Felpattanva futottam tovább miközben kergettek a katonák.
Féltem és rettegtem, hogy meghalok mégis Jung urfi is a fejemben volt, hogy vajon hogy van, baja esett nagyon. Hirtelen ugrott rám valaki én meg terültem el ütni kezdett a pasi én pedig kezemmel védtem arcom meg minden testrészem, hogy ne tudjon megölni vagy halálra verni.
"Jung Urfi haza akarok menni"-mondtam magamban. Kezemmel védve magam löktem le és kezdtem arébb kúszni, de vissza húzott én pedig rúgtam hàtra,
-Eresz el!-kiabáltam kétségbe esve, hogy meghalok ilyen fiatalon és úgy szerelmes sem voltam.
Hírtelen lőtt valaki én meg ijedtem meg, de nem fájt semmi. Hátra nézve jöttem rá a pasi halt meg nem pedig én. Nem tudom mi történt, de basszus féltem és ismeretlen mentett meg egy magas izmos pasi állt ott engem nézve.
-Mi a neved?-kérdezte én meg furcsán néztem rá. El se hittem, hogy leszarja előbb ölt valakit meg na meg, hogy engem megakartak ölni-Ne hidd, hogy érdekel meghalsz vagy sem. Egyszerűen hangos vagy és kurvára nem kell nekem este farkas vonyitás a hullák miatt.
-A nevem Tae.-mondtam nézve őt. A többi részletet a nevemből  nem kell tudnia.-Elmegyek.
-Este van maradj reggel mész.-indított egy irányba én meg mentem vele.

Hoseok;
-Királyom-mondta nekem a szolgáló.
-Az értekezlet el is kezdte?-kérdeztem mire bólintott így oda mentem és szorítottam össze a lány arcát.-Értekezlet lesz?
-Igen királyom.-végül mondta ki nekem meg olyan fintor került arcomra amitől le hajtotta fejét és el is sietet.
Lassan két éve, hogy nem láttam TaeHyungot és lettem király teljesen apàm halála utàn. Apa beteg lett és halt meg, de előtte közölte én legyek a király és tettem így hiàba nem akartam ő csak ennyit kért.
A koronázás remekül ment és hajolt mindenki meg, de utána hiába kerestem TaeHyung nevét és arcát nem találtam semmit ami durva egy ekkora országba.
A napokban lesz egy bál amire rengeteg ember lett hívva és herceg meg királyi család is előre tudom mennyire sznob is lesz, de basszus kell.
A ruhàm eléggé giccses lett fekete arany és korona persze, mert kell basszus.
A hely bál terem gyönyörűen fest és egyre több ember jelent meg a szemem mégis TaeHyung-ot kereste mintha itt lenne, de Miért is lenne itt? Kezet fogtam minden emberrel ők hajoltak meg vagy egy a gyűrűt pusziltàk meg.
Sorba minden hercegnő minden herceg és királyi pár. A bàl egy árva hàzat segít ami TaeHyung-hoz kapcsolódik.. ott nőt fel.
Egymás utàn jött a sok ember én meg automatikusan hajoltam meg és fogtam kezet.
-Felség be szeretnèm mutatni a szolgám..-mondta én meg emeltem meg fejem.-A neve Lee Tae.
A nèv nem ő az arc viszont ő. A fiu ki eltűnt az életemből a fiu ki elvette az eszem itt àllt, de nem azzal a névvel.

Mi?-kérdeztem, de arcát làtva a hercegnek  tértem észhez és rögtön hajoltam meg-Üdvözletem.
-Úgyszintén a nevem Tae. Csodás itt lenni ebben a hatalmas mégis gyönyörű kastély-mondta szívem meg dobbant egyet a hang miatt, de ez az engedelmes tekintett nem ő.
Engedelmes és nyugodt a szeme a mozdulat. Elment a fiu kit nem láttam ez a fiu meg úgy fest mint ő.
Szemem le se vettem róla egy percre sem csak nèztem folyamatosan megállás nélkül remélve ő TaeHyung.
-Királyom a tánc.-hajolt meg az egyik dolgozó.  Én meg bolinttottam és fordultam meg, de eszembe jutottam valami mikor indult a dal.
-Vele akarok táncolni.-néztem TaeHyung hasonmásàt aki csak állt és pillantott ràm, de hajolt enyhén meg és fordult el.
-Rendben uram.-Mondta és mentem is be középre kezem nyújtva TaeHyung 2.0-hoz aki nem jött, de az egyik katona jelezte menjen így indult is oda kezem fogta meg én meg szabad kezem tettem derekàt amin meglepődött kicsit.
A tánc közben húztam közelebb magamhoz és kezdtem neki suttogni, mert a tánc közben szemei változtak meg és félt valamitől.
Füléhez hajolva suttogtam bele: -Tae. Ne hidd hogy He tudsz poént engem csapni. Tudom ki vagy és tudom csak félsz.-suttogtam neki ő meg feszült meg. El akarta kezét húzni, de erősen fogva tartottam őt magamnál.
De nem bírta tovàbb és idegesen rúgta meg làbam.
-Hagyjon békén.-sietett el és hagyott itt. Meghajolva jeleztem táncoljon mindenki én meg futottam rögtön a srác után akit nwm tudtam merre van.
A folyosókat véve jutottam a kastély belsején lévő kertbe aminek közepén egy fehér ingbe öltözött sötét barna hajú fiu állt és sírt.
-TaeHyung.-indultam oda, de tette kezét fel jelezve ne menjek oda. -TaeHyung tudom te vagy. Azt hitted nem tudom mert azt mondod Tae a neved? Kérlek beszélj hozzàm ennyi ég utàn. Én ..
-Elég!-fordult meg teljesen felém és nézet szemembe. -Hagyjon békén! Menjen el... kérlek
-*a kérlek szót hallva indultam meg ki ő meg kezdett sírni hangosan. Nem akartam itt hagyni így fordultam vissza. A szemei amiket annyira jól ismerek.
-A picsàba TaeHyung.-dobtam el a koronám amin meglepődött, de odáig meg se álltam. Odaérve derekát fogva meg húztam oda és csókoltam meg össze érintve ajkainkat kicsit, de nem mozdítottam meg csak ott tartottam. Sejtettem ha megmozdítom akkor ijedtem fut el tőlem és meg is üt.
-Kérlek hagyj.-suttogta elhajolva elfordítva fejét ami miatt ajkaim nyakát érték ő pedig fordult inkább vissza mert remeget meg kezem között.
-Ne.. újra ne.-suttogtam ajkaira ő meg nézett szemembe döbbenten, de vissza is húztam és le szarva mélyítettem el a csókot kezdtem simogatni testét közben mentem előre ő meg hátra neki a falnak nyögött fel hangosan.
-TaeHyung.-néztem szemébe ő meg az én szemembe sírva.-Annyira tudtam hogy te vagy annyira éreztem.
+18
-Nem lehet. Hagyj nem szabad-suttogja, de nem nagyon érdekelt fogtam és gomboltam ki rajta az inget mire néhány sebbet vettem észre amihez hajolva pusziltam azokat meg amire sóhajtott hàtra hajtva fejèt turt hajamba. -Ne.
-Olyan vagy mint régen.-nevettem fel és simítottam végig hasàn és nyakàt csókolva folytattam amit akartam. Annyira akartam annyira megakartam mutatni mennyire hiányzott. Kezemmel gomboltam ki az inget és a nadrágot is rajta ő pedig nehezen de nekem is ezt tette jelezve akarja.
-TaeHyung -mondtam nevèt mire félemelte fejét engem nézve arcát víz borította a sírás maradéka.
Leszartam csak fogtam és fordítottam meg nekem hàttal toltam le a nadrágot rajta. Neki döntve fejét a beton falnak nyomta fenekét ki nekem. Nevetve illesztettem kemény tagokat oda tágitás nélkül és toltam be lassan neki, ami miatt először nyögött, de hajoltam oda és fogtam be szájàt segítve, hogy orrán vegye a levegőt is ezzel. Éreztem, ahogy oldalt nyàla is kicsit folyik jelezve élvezi*
-Mindjárt jobb lesz-suttogtam fülébe és magam felé fordítva fejét csókoltam meg és kezdtem benne mozogni ami miatt nyögni kezdett.
Természetesen hangom nekem is megvolt, mert már nem bírtam mióta megláttam magam akarom tudni és nem valami sejem valami mellett aki egy idegesítő gyerek.
Mikor TaaHyung gyorsítani akart fogtam körbe tagjàt és mozogtam benne gyorsabban ő meg hangosan nyögött és egy idő után ment el és én is. Fel öltöztünk és léptem volna közelebb jelezve mit is akarok, de pofon vágott és ment el.
Fogtam a koronát és mentem vissza idegesen utána hátha be érem. TaeHyung egész este került és nem fordult felém, de akkor is beszélnem kell vele. Lefeküdtünk ezután nem hagyom távol magamtól.

Ennyi lett volna az egészet tudom sok a könyvem és kevés a rész de 12H munka után írni nincs erőm, de fogok csak türelem.