Mischief

3 fejezet

Futok... Futok valami elől. A fènyt keresem, látom, nyújtom a kezemet hogy elèrjem de nem megy. Egyszerűen nem èrem el bármennyire is igyekszem. A sötètsèg mögöttem egyre nagyobb... Èrzem ahogy lassan utolèr, ahogy körbeöleli a testemet ezzel megláncolva ès megállásra kènyszerítve. A sötètsègben lebegek...

Alig kapok levegőt, mintha a sötètsèg magával akarna ragadni. Fázom, nagyon fázom. Kiálltani akarok de ahogy ajkaimat kinyitom nem jön ki rajta hang. Bekönnyezem, vèr illatát èrzem ahogy a sötètsègben terjeng. A levegőm egyre inkább fogy. Elkezdek fulladozni, torkomat mintha sav marná, próbálok levegő után kapni de mintha valami földön túli erh vonná el tőlem az èltető oxigènt. Mozdulni próbálok de a sötètsèg láncai nem engednek, kètsègbe esek teljesen. Vergődni próbálok, azt akarom hogy kiszabaduljak ès levegőhöz jussak.

Hirtelen melegsèg árad szèt testemben, èszre sem vettem hogy eddig szabályosan remegtem. Aztán tűz vesz körbe. De nem átlagos tűz. Fekete ès zöld fènnyel èg. Nem èrtem hogy a feketènek hogy lehet fènye ebben a sötètsègben de egyèrtelműen vam. Szinte vibrál.
Nagy csattanást hallok, majd fájdalmat a fejemben, a lancok elszakadtak, minden újra világos. A fájdalom a fejemben lüktet. ***

Nyögve nyitom ki szemeimet. Szívem hevesen dobog, a földön fekszem ès laptopom ripityára törve a közelemben. Fülhallgatóm pedig szètszakadva. Lassan fel ülök. Remegek egy kicsikèt ès a levegőt kapkodom. Jobb lábamba görcs hasít mire felszisszenek ès azonnal oda kapok hogy kimaszírozzam.

Vagy háromszor be görcsöl a lábam egymás után mire ki bírom nyujtani. Mèg mindíg kicsit kapkodom a levegőt. Majd elterülök a földön ès a plafont bámulom.

Az ablakon beszűrödik az utcai lámpák fènye. Vajon hány óra lehet? Az biztos hogy rosszat álmodtam.

Lassan feltápászkodom a földről. Hajamba túrok, èrzem hogy ujjaimra tapad az izzadságom. Elhúzom a számat majd a sötètben tapogatózva az ajtóig jutok. Kezemet felsimítom a falon a kilincs mellett míg rá nem lelek a kapcsolóra.

Egy kattanás ès a szobát kellemes meleg fèny tölti be. Haloványan elmosolyodom, majd az èjjeliszekrènyemhez megyek ès egyből rányúlok egy fekete elnyűtt hajgumira.

Nem èrdekel hogy felkötve talán rosszabb állapotban nèz ki a hajam. Tisztában vagyok vele hogy kócos lehetek ès valahogy sosem sikerült kezelnem a hajamat. Csak mikor újra festem, akkor egy hètig kezelhető állapotú. Telefonomra tèved a tekintetem, majd odanyúlok ès ujjamat a hátlapra teszem egy kicsi nègyzetre. Netes megosztások fogadnak, illetve az idő. Hajnali háromnegyed egy.

Elhúzom a számat majd a párnáim alá nyúlok az ágyon. Előhúzok egy narancssárga pamut köppenyt aminek kapucniján hörcsög pofi van ès fülecskèk. Nyakamnál begombolom ès a fejemre húzom a kapucnit. Majd telefonomat szorongatva kilèpek a szobámból.

Fázom, èjszaka hidegebb szokott lenni, főleg az ilyen rèmálmok után. Telefonomon bekapcsolom a zseblámpát, szobámban pedig leoltom a villanyt. Ahogy csak a telefon lámpájának gyèr fènyèben látok, a szívem hevesebben kezd el verni ès pánikolva nèzek körbe gyorsan hogy micsoda rèmsègek leselkednek rám a sötètben.

Kell pár perc mire lenyugszom ès megindulok le a lèpcsőn. Halk vagyok, ahogy leèrek a nappaliba halk szuszogásra leszek figyelmes. Szinte azonnal lenyomom a telefonom lámpáját ès szívverèsem újabb vad ütembe kezd, pulzusom pedig egyre növekszik.

Szemeim akaratom ellenère is vörösen izzanak fel. Ennek hatására a tájèkozódásom sötètben kicsit javul. Majd a szuszogás forrásához kezdek közelíteni remegve. A kanapèhoz lèpdelek, majd egy nagy levegőt vève nèzek át a támlán.