Mischief

10 fejezet

Sziasztok, meghoztam az újabb fejezetet ^^. Sokáig eltűntem, érettségi, kéztörés és ihlet hiány. Most pedig igyekszem sokkalta hosszabban írni és minőségibben. Sok könyvemen gondolkodom hogy újra kellene írnom. ^^ 

"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.

Harry Potter c. film"

Már egy hét telt el azóta hogy Loki látta az emlékeimet. Ebben az egy hétben nem igazán szóltunk egymáshoz. Legalábbis én többnyire kerültem a kontaktot Lokival, ő pedig értett a némaságomból. 

A szüleim elhagyták Amerikát, aminek felettébb örültem, hiszen nem kell hallgatnom őket és minden egyes nap mosolyt erőltetnem magamra. Az a régi seb mely már be varasodott, most újra feltépődött és nem akartam így a szemükbe nézni. Így hogy vádolom őket. Szeretem mert a szüleim, de nem tudom elfelejteni hogy nem hittek nekem és inkább néztek őrültnek. Persze ha nem lennének gazdagok akkor lehet más lett volna a helyzet. 

Kimerészkedem a szobából, le a konyhába és rágyújtok egy cigire miközben kávét készítek magamnak. A házban valami hihetetlenül nagy csend van, aminek örülök is meg nem is. Talán megkellene szüntetnem azt hogy kerülöm Lokit. Lehet hogy nem őt kellene ostoroznom azért mert az emlékeim újra felszakítottak egy sebet. Túl sokat marcangolom magamat, túl kéne már lépnem a dolgokon és nem kellene ártatlanokat büntetnem emiatt. Akkor régen hibáztam, nem kell újra elkövetnem a hibát. 

Lassan elszívtam a cigimet és a kávésbögrével a kezemben elindultam hogy megkeressem Lokit. A nappaliban kezdtem de nincs, az illatát nem érzem a levegőben szóval még nem jöhetett le. Lassan az emelet felé veszem az irányt, csendesen lépdelek fel a lépcsőn, a fa csak néha nyikordul meg súlyom alatt. Közben hallgatózom hogy tényleg fentvan e. 

Pillanatokon belül a szobájánál találom magamat és csak bámulom sokáig a kilincset, végül rászánom magamat arra hogy benyissak. Viszont bent nem látni Lokit, de a szoba úgy néz ki mintha egy tornádó söpört volna rajta végig. A bögre kiesik a kezemből és idegesen keresek árulkodó nyomokat hogy mi történhetett. Az ágy mellett vér foltok vannak és a szőnyeg is meg van pörkölődve. 

- Mi a franc?!- mordulok fel. - Loki?! - Kiálltom nevét és várom hogy valahonnan előugorva válaszoljon de semmi. 

Pillanatokon belül a szobámba rontok és felveszek egy Stark által készített ruhát, csupán védelmet ad a saját erőm ellen és nem mellesleg a golyókat is tompítja. Amint rajtam van a fekete ruha melyet mit tudom én milyen technológiával kezelt, a szemeim felizzanak vörösen és kezdek rá hangolódni, Loki lelkére hogy bemérjem mégis merre lehet. 

Lelke illatát szinte azonnal megérzem, viszont úgy érzékelem hogy túl távol van tőlem. Mégis hova a francba tűnhetett?! 

Idegesen előveszem a telefonomat és azonnal tárcsázom Starkot. Két csörgés után már fel is veszi de azonnal videóchatre kapcsol. Szmokingot visel és látom a háttérben a Boszúállókat.

- Mi a helyzet napsugaram? Éppen kis bulit tartunk, nincs kedved beugrani? - érdeklődik egy mosoly kíseretében de mikor meglátja hogy szemeim vörösek, illetve az általa készített ruha van rajtam, azonnal lehervad arcáról minden vidámság. - Mi történt? 

- Loki...eltűnt. - kamera módot váltok hogy megmutassam neki a szobát. - Az biztos hogy az ő vére. Megvan az illata de túlontúl messze van - váltom vissza a kamerát.