Mischief

4 fejezet

A nap első sugarai lassan szűrődnek be a félig lehúzott redőnyön de a kis lámpa fénye helyett erőteljes sárgaságba vonva a konyhát. Látni lehet ahogy a fényben apró porszemcsék táncolnak illetve ahogy a cigaretta füst maradványa könnyedén szálldos egy-egy lélegzet vétel után. 

Ezeket az apró dolgokat figyelem meg, így olyan mintha lassabb lenne az idő. A nap egyre erőteljesebben süt be az ablakon, gyomrom pedig halk korgással adja tudtomra hogy ideje lenne reggelit készítenem. A tegnapi vacsora kimaradt és nem tudom hogy az Asgardi istenség evett e valamit. 
Már vagy a negyedik kávénkat tüntettük el, majd megelégeltem a folyamatos üldögélést és felkelve a pulthoz sétáltam és elkezdtem összeválogatni reggelihez valókat. Nemsokára előszedek egy serpenyőt, majd a hűtőhöz lépdelek és tojást veszek elő illetve zöldségeket. ***

Percek múlva már a serpenyőben sül a rántotta, teljes kiőrlésű kenyér a piritóban és friss, hideg narancslé az asztalon. Újabb percek telnek el mire megterítek és az asztalon gőzölög a reggeli. Leülök és Lokira pillantok. Oldalra biccentem a fejemet. 

- Nem tudom Asgardban mit szoktatok enni de remélem megteszi. - mondom, majd szedek magamnak és neki is látok a reggelinek. 

- Már hozzászoktam a Midgardi ételekhez. - mondja kissé rekedtesen. Egész hajnalban nem szóltunk egymáshoz, legalább is a kanapés bocsánat kérésem óta. 

Apróbbat biccentek és eszek tovább. Mikor végzek akkor elmosogatok, majd nagyot nyújtózkodom. 

- Mivel most már levelezőin kell folytatni ezt az egész egyetemesdit, van egy csomó szabadidőm... - mondom csak úgy neki, bár nem hiszem hogy válaszol. Igazából nem is várom meg a választ, csupán telefonomat felkapom és felmegyek a szobámba. 

Benyitva látom a felfordulást amit éjjel hagytam magam után. A laptopom darabokra törve a földön, ágyneműm össze vissza ráadásul már eléggé nagy a por. Megszabadulok narancssárga köpenyemtől, majd összeszedem a gépem maradványait. Elhúzom a számat, szerettem ezt a laptopot. Már vagy két éve megvolt és ez az első amivel igazán meg voltam elégedve. 

Sóhajtok kissebbet, majd egy fekete zsákba dobom és nekilátok összeszedni a szobámban a nem oda illő dolgokat. Példának okáért; használt zsebkendő, túlméretezett porcicák, kajás zacskók. Minden filmben azt mutatják hogy a nők micsoda tökéletes tisztaságban élnek, én valahogy selejt lehetek. Mondjuk nem is nézek úgy ki mint egy film főhőse, ugyan ki akarna egy dagi főhőst? Oké ott van Bridget Jones és az-az átkozott naplója, de ő inkább a romantikus műfajba tartozik. 
*

Félóra elteltével már szemétnek nyoma sincs a szobában, viszont igencsak fel kell porszívózni illetve le kell mindent törölgetni mert nem lehet így élni. Havonta egyszer rám jön a takaríthatnék, igaz nem csinálok olyan nagy rumlit, hetente pedig mosom a ruháimat. 

Egy újabb óra telik el mire a szobám már elfogadható állapotba kerül, fél zsák szemét gyűlt össze, elindulok az emeleten levő másik szobába ami Lokié lesz. Van pár kidobásra váró dolog ott is és nem késlekedem ezeknek a megszabadulásától. Igaz ínkevesebb a dolgom itt de elvégzem tisztességesen. Teszek fel ágyneműt, feketét. Az öltözetét figyelembe véve a fekete és a zöld párosítás ami jó kombináció nála. Bár egy olyan embernél - bocsánat istennél- mint ő kitudja. Talán titokban bejön neki a rózsaszín!

Ne bírom megállni kuncogás nélkül ezt a megállapításomat. Loki és a Rózsaszín! Hát ez marha jó! Úgy látszik ma is fáradt vagyok...

Végzek lassacskán a szobával, a szemet zsákot és a rongyot fogom amivel törölgettem, majd kilépek a szobából. A fürdő ajtaja nyitva van, én pedig egy jól irányzott dobással a szennyes tartónak dobom a rongyot. Nem is rossz. A zsákot fogom és lecipelem a lépcsőn, majd a bejárati ajtóhoz menve kinyitom azt és az ajtó melletti kukába dobom. Végül újra kulcsra zárom az ajtót, majd a nappaliba menve lehuppanok a kanapéra és lehunyom a szemeimet egy kicsikét. 

***
Loki

A reggeli nem volt rossz, lényegesen finomabb volt mint amit a S.H.I.E.L.D. biztosított számára.  Egészen meg bírna barátkozni az íz világgal. Mikor a lány megszólal akkor már válaszolna de az elviharzik. Így hát egyedül marad. Miután végez a saját adagjával, a maradékot a hűtőbe rakja, majd a tányérját és poharát a mosogatóba. Nincs az-az isten hogy ő elmosogasson! 

Vissza ül a helyére, egy könyvet vesz a kezei közé ám alig olvas el belőle 40 oldalt, furcsa hangot hall felülről. Fel oson a lépcsőn hogy megnézze mi ez a zaj. Bepillant a lány szobájába, látja hogy egy érdekes szerkezettel tünteti el a koszt a padlóról. Felvonja a szemöldökét, észrevétlenül megszemléli a szobát, tekintete kicsit tovább elidőzik a takarító lányon, majd meglát az ajtóhoz közel eső könyves polcon egy mitológiával foglalkozó könyvet. Hangtalanul és lehetőleg észrevétlenül elcseni majd uta vissza vezet a konyhába nem érdekelve hogy akár segíthetne bármiben is. Hiszen ő jelenleg itt egy vendég. 

A könyvet megforgatja kezeiben ahogy leül az asztalhoz. Kinyitja, majd félig az asztalra könyökölve, keresztbe teszi lábait és olvasni kezd. Sok fajta nép istenségeiről ír a könyv, ám mikor a skandináv mitológiához ér elkerekednek a szemei. Teljességgel lehetetlen hogy ilyen rossz külsővel ábrázolják Őt! Mint egy lezüllött Midgardi aki...hogy is mondják? Farsangozik? Igen ez a megfelelő szó! Nem is...inkább bohóc! Mintha egy bohócot ábrázolnának " Lokinak". Ő Loki és ez az ábrázolás nem méltó hozzá. De azért elolvassa mit írnak róla ezek az ostoba halandó könyvek. 

- A tűz nem is az én elemem... - mormogja ingerülten. - Odinra! Én egy Jöttün vagyok! - morgolódik tovább. De tekintetét le nem veszi a betűkről. Figyelmesen olvas tovább míg újabb dolgokon nem akad fent. A könyv szerint van gyermeke. Ő sosem nemzett gyereket és még jó ideig nem is fog! Ez igazán felháborító! 

De a legjobb rész még csak most jön. Ahogy olvas tovább, egyszerűen nem bírja türtőztetni magát. A levegő egyre inkább lehűl körötte, míg nem bőre el nem kezd kék színbe átmenni és szemei vörösbe fordulni. Azzal felkapja a már zúzmarás könyvet és a nappaliba trappolva idegesen a földhöz vágja ezzel megzavarva az elbóbiskolt Fleurt. A könyv át van fagyva ezért ahogy a földre és darabjaira törik. 

A lány értetlen és kissé ijedt arckifejezéssel tekint fel az immáron kék Lokira. 

- Mi a baj?- kérdezi halkan és rekedtesen. Kirázza a hideg hála a jégóriásnak aki a nappaliban lévő levegőt is egyre inkább hűti le önkontrollja elvesztésével. A lány szemei vörösen fénylenek fel és erejét használva igyekszik melegen tartani magát. 

- ÉN NEM SZŰLTEM ÉS NEM IS FOGOK KANCAKÉNT EGY NYOLCLÁBÚ LOVAT VILÁGRA HOZNI!- fakad ki a Jöttün, hangja reszelős és kétségbe esett. - Miért írnak ilyen szemét valótlan dolgokat rólam?! - kezd hisztérikussá válni. 

A lány sóhajt apróbbat, majd erejét próbálja kiterjeszteni hogy a szobát felmelegítse és Loki is ne legyen ennyire mínuszban. 

- Ez csak egy könyv Loki. Régi pogány dolgok, ezt csak abban a régi időkben hitték az emberek. Manapság tudják hogy ki vagy. - próbál vele szót érteni, hátha tudja csillapítani az Isten dühét. Az vérvörös szemeit a lányra emeli és tesz felé egy lépést, ám ahogy lép megcsapja a hirtelen meleg, egyenesen a lány szemeibe néz amik szintén vörösek. 

- Mi vagy?...- lassan bőre újra sápadt lesz és szemei is zöldre váltanak. Sokkalta nyugodtabb, és kíváncsibb. A lány felkeltette az érdeklődését, hozzá hasonló lénnyel még nem találkozott. Talán egy mutáns lenne? Nem... mutánsokat már látott a S.H.I.E.L.D. főhadiszállásán és azok nem voltak ennyire rejtélyesek. A lány csak haloványan elmosolyodik, szemei újra kékek lesznek, majd elfészkeli magát jobban a kanapéban. 

- Hiszel a démonokban? - teszi fel a kérdést halkan de az isten így is hallja. Értetlenül ráncolja a szemöldökét. Már hogyne hinne? Hiszen a kilenc világban vannak démonok, méghozzá a tűzóriások. Azokat szokták démonoknak nevezni. A lány látja rajta az értetlenséget, elmosolyodik haloványan újfent. - Én a kereszténység démonjaira célzok. Lucifer, angyalok, stb. - mondja nyugodt hangon. Az isten továbbra is értetlenül szemléli. Majd egy nagy sóhaj kíséretében Fleur feláll a kanapéról és a könyvespolchoz lépdel. Egy vaskos könyvet emel a kezébe majd Lokihoz lépdel és odaadja neki. Ujjaik érintkeznek ahogy az Asgardi elveszi Fleurtől a bőrkötéses papírhalmazt. 

- Olvasd el és megérted. - mondja a lány csendesen, majd a konyhába vonulva előkeresi a cigaretta vész tartalékjait, felbont egy dobozzal, illetve csinál az istennek egy kávét, magának csak egy teát készít.

Percek múltán a nappaliban egy kis tálcát rak le a dohányzó asztalra, rajta a kávé, tea, cigaretta és hamus. Loki leül a kanapéra mellé majd nekiáll elolvasni az igencsak apróbetűs könyvet...


És ím egy újabb fejezet ^^ , remélem tetszik nektek, bármilyen kritikát elfogadok ^^