Diablo - Az álmok útján✓

8.rész

Egy ideje már mentünk mikor egy kocsira lettünk figyelmesek. Az egyik nagy bokor mögé bementünk és lefektettük a lovakat.
-Erre jöttek! - mondta valaki.
-Szerintem meg a másik irányba. - mondta egy másik ember. Egy darabig veszekedtek majd elmentek.
-A nyomunkban vannak. - húztam el a szám..
-Tudom. - sóhajtott Bella.
-Várj. Maradj ott. - mondtam halkan. Észrevettem rajt egy nyomkövetőt. Óvatosan leszedtem majd összetapostam.
-Ezért találtak meg minket. - mondtam. Felállítottam Diablot majd az erdő felé irányítottam.
-Miért erre megyünk? - kérdezte Bella.
-Erre biztosan nem találnak meg. - vàlaszoltam. Valójában én sem voltam ebben teljesen biztos de hinnem kellett benne.
-Muszáj eljutnunk a határig. - húztam el a szám. Ökölbe szorítottam a kezem..
-Fáradt vagyok. - nyihogott Bella.
-Akkor kezdem majd én az örködést. - ásítottam. Kezdtem én is fáradt lenni.
-Lenyergelünk? - kérdezte..
-Aha. Ha meg megtalálnak akkor szőrén megyünk. - rántottam meg a vállam. Kezdett sötétetni mi pedig fázni kezdtünk. A lovakra ráterítettük a takarót és mellettük sétáltunk.
-Itt jó lesz. Biztosan nem találnak ránk. - mondtam. Levettem Diabloról a felszerelést majd lefeküdtem.
-Nem vagy éhes? - kérdezte Bella. Megráztam a fejem.
-Mi lenne ha mindketten aludnánk? - kérdezte.
-Az túl veszélyes. - ásítottam. Pislogtam párat majd elnyomott az álom. Korán keltem. Bella hangosan szuszogott mellettem. Körbe néztem. A lovak és a cuccaink is meg voltak. Sóhajtottam.
-Bella kelj fel. Indulnunk kell. - böktem oldalba. Fáradtan rám nézett majd bólintott. A lovaknak adtunk egy kis vizet majd felnyergeltünk és tovább indultunk. Találtunk egy tisztást ahol megengedtük őket vágtába. Csoda élvezte. Nagyokat rúgott a levegőbe. Diablo persze ment volna jobban is de nem hagyhattam hisz ha kifárad és megtalálnak, nem tudunk el menekülni. Megpaskoltam a nyakát majd visszafogtam lépésbe. Fujtatott egy párat majd legelni kezdett.
-Szerintem menjünk be az erdőbe. - mondta. Bólintottam majd megrugtam Diablot. Nem nagyon tetszett neki hogy tovább állunk, de beletörődőtt. Bella simogatni kezdte Diablo nyakát. A zsebét szorongatta. Idegesen rám nézett mire erőltetetten elmosolyodott. Megállította Csodát.
-Nem mehetünk Spanyolországba. - mondta.
-És miért is nem? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Mert tudják hogy hova megyünk. - mondta lehajtott fejjel.
-Még is honnan? - kérdeztem ingerülten.
-Tőlem. - suttogta. Igen. Amikor azt hittem hogy már minden rendben kiderült hogy semmi sincs. 2 választáson van. Vagy itt maradok és próbálok megbízni benne vagy pedig elmenekülök. Egyik sem könnyű hisz Bella a legjobb barátnőm. Elhúztam a szám.
-Sajnálom, de így már nem tudok megbízni benned. - suttogtam..
-Tudom. Kérlek. - nyúlt felém.
-Ne! Ne érj hozzám. Én nem tudok veled maradni mostmár. Cserben hagytál. Sajnálom. - mondtam. Megdordítottam Diablot majd vágtába ugrattam. Bellával magam mögött hagytam a múltat. Mostantól csak a jövő számít.

Sziasztok. Sajnálom hogy ez is rövid lesz de mostanában nagyon nincs időm szóval rövid részek várhatóak.😪❤️