I Fell In Love With The Killer

2. fejezet

Láttam rajta, hogy próbálkozik megszólalni, de nem nagyon megy neki. Mint aki süketnémát játszik komolyan. Tátog, mint egy hal, viszont ez roppant mód idegesít, hisz a franc tudja ki ez és mit akar.

-Akkor csak arra válaszolj, hogy ki a frász vagy, mert semmi kedvem egy olyan emberrel társalogni, akinek még a nevét se tudom. - de még mindig csak hallgat. Komolyan. Hall ez engem? Tudja mit beszélek? Mert kezdek kételkedni abban, hogy értelmes ember és nem valami agyhalott idióta. - Na! Nyögd már ki kérlek. Utána meg lehetőleg ezt is oszd meg velem, hogy minek vagy itt és mit akarsz. Köszi.

-Khmm. Ömm. Hát először is a helyzetedet fogom vázolni és utána bemutatkoznék. -jé. Tud beszélni.

-De nem ismerlek. Mi közöd van a helyzetemhez? - nem értem a csávó logikáját.

-A helyzetedben most mellékes, hogy ismersz-e vagy sem. És képzeld elég sok közöm van a helyzetedhez. -ecsetelte kisebb monológját a pasi.

-Na és milyen helyzetben vagyok, ha szabad megkérdeznem? Ha már ennyire tudod mondjad már végre kérlek. -idegesítő. Nem tud kinyögni egy olyan mondatot sem, amiből értenék is valamit.

-Nem kezdhetnénk elölről a beszélgetést? Mert akkor elmondok mindent, csak fokozatosan, hogy fel is fogd a helyzetet.

-Csak körülbelül háromszor utaltam arra, hogy kezd el a mondókádat, szóval kettőnk közül szerintem neked vannak felfogási problémáid, de mindegy. Lehetőleg mondj el mindent. - kezdek rosszul lenni a pasi lassú gondolatmenetétől. Esküszöm érzem, hogy felmegy a vérnyomásom. Kezdek tőle szédülni.

-Ha egy információt is kihagyok akkor nagy valószínűséggel meghalsz. Szóval igen. Elmondok mindent. - közölte nemes egyszerűséggel a férfi.

-Nagyszerű. Még valamivel szeretnéd felvinni a vérnyomásom az egekbe? - viszont ezután a kérdés után forogni a kezdett velem a világ és ezután képszakadás. Mikor felébredtem még mindig itt tartózkodott a kórteremben annyi különbséggel, hogy hozott magának egy széket és azon üldögélt arra várva, hogy elkezdhesse a magyarázást és utána mehessen a dolgára. Lerí róla, hogy semmi kedve az egészhez azt viszont egyből sikerült felfognom, hogy nagyon jól szórakozik a viszonylag frappáns válaszaimon.

-Nem bírod valami jól a mérgezéseket. -vágott önelégült fejet, mint aki azt hiszi valamit nyert vele.

-Hát bocs. Nem mindennap mérgeznek meg. Jaj, tényleg csak úgy megsúgom. Nem a méreg miatt ájultam el. Egyszerűen csak felvitted a vérnyomásom. A méreg csak egy befolyásoló tényező volt. - érveltem észszerűen. De erre csak elsötétült a tekintete és térdére támaszkodva kezével dőlt előre a széken, ezzel közelebb kerülve hozzám, ami nem kicsit volt kellemetlen számomra, hisz nem mehettem arrébb, mert ágyhoz voltam kötve.

-Akkor elkezdhetem? - köszörülte meg a torkát.

-Kezdjed. - felelem. Minél előbb elkezdi annál előbb végez vele és annál hamarabb elmegy innen a fenébe és sose jön vissza.

-Na akkor. Rei vagyok.

-Csak Rei?

-Csak Rei. 26 éves vagyok és én voltam az, aki kihívta hozzád a mentőket.

-Eddig tiszta. De mit kerestél te pont akkor pont ott? - értetlenkedtem.

-Erre akartam kitérni. De mielőtt még bármit kikotyognék neked titoktartási szerződést kell aláíratnom veled. Maximum egy embert avathatsz be, őt is csak részlegesen és ha el is mondasz neki bármit fennáll a veszélye, hogy ő is veszélyben lesz.- közölte halál komolyan. Ez volt az a pont amikor realizálódott bennem, hogy nem kis bajba csöppentem bele. Viszont nem kezdtem el pánikolni, hanem figyelemmel hallgattam tovább a mondandóját. Úgy voltam vele, ha félbeszakítom akkor esetleg kihagy valamit, ami lehetséges, hogy a vesztemet jelentené a jövőben én pedig élni szeretnék.