I Fell In Love With The Killer

8. fejezet

Kayano POV.:

A hotel és a fürdő épülete már kívülről elkápráztatott, de miután beléptünk az előtérbe konkrétan leesett az állam. Ennek a Naokinak aztán van pénze, ha csak úgy egy csettintésből kifizetett egy ilyen drága wellness hotelt. Amíg Yume a recepción intézkedett addig Rei társaságában várakoztam a lift előtt.

-Szerinted mennyi esély van arra, hogy ma tudunk aludni az éjszaka anélkül, hogy ezt a  kettőt hallgatnánk? - tette fel hirtelen a kérdést Rei.

-Semennyi? - kérdeztem vissza, majd mikor egymásra néztünk kitört belőlünk a röhögés. Öt perc intenzív hahotázás után sikerült mindkettőnknek lenyugodnia. - Jaj bekönnyeztem. - töröltem le a nevetéstől kicsordult könnycseppjeimet az arcomtól.

-Nem kéne őket összeereszteni, ha aludni is akarunk.

-Áh ezeket már nem állítjuk le. Csak nézz rájuk. - mutattam az épp Yumét stírölő Takeshi felé.

-Igaz. Ezt nem ússzuk meg. De ha már itt vagyunk legalább pihenj te egy kicsit. Tudom ám, hogy mostanában nem alszol jól. Ne hajtsd túl magad kérlek, mert az egyikünknek sem lesz jó. - nézett rám aggodalommal teli tekintettel.

-Jó pihenek, csak ne nézz így rám mert még a végén bűntudatom lesz.

-Az a célom. - vigyorgott azzal a jellegzetes diadalittas félmosolyával amit, már annyiszor láttam ezekben a hónapban. Tudja, hogy ilyenkor már nyert ügye van és büszke a fejére. Csak legyintettem egyet, majd otthagytam egyedül és odasétáltam Yuméhoz aki most végzett a recepción.

-Na akkor. Van egy 3 és egy 2 fekvőhelyes szoba. Hogy legyünk?-kérdezte Yume.

-Legyetek Takeshivel ketten egy szobában. Rei-el megbeszéltük, hogy mindkettőnknek jobb lenne egy kicsit levezetni a feszültséget. Már ha érted, hogy értem.

-Persze, hogy értem. És köszönöm. - nézett rám hálásan a húgom.

-De ha megbánt egyszer is akkor kitöröm a nyakát. - figyelmeztettem majd egy kisebb mosoly eleresztése  után visszamentünk a többiekhez.

-Úgy lettek elosztva a szobák, hogy Yume és Takeshi lesznek a két fekvőhelyes szobában és mi pedig a hármasban. Így jó? - vázoltam fel a helyzetet.

-Tökéletes. - válaszolták a pasik egyszerre.

-Akkor a többség eldöntötte. Így alszunk.

-Na akkor cuccoljunk be. - vette fel a táskáját Rei.

Először Yume és Takeshi hálójában néztünk szét és ahogy gondoltam elképesztően nézett ki. A szoba fala vajszínű volt, a közepén pedig egy hatalmas franciaágy helyezkedett el. A kilátás gyönyörű volt, a függönyök pedig esztétikusan kiegészítették a terasz előtt elhelyezkedő beltéri növényeket amik nagyon szépen kiegészítették a szobában elhelyezett ülőgarnitúrát. Valahogy érezni lehetett a levegőben ezt hogy ez a hely a tehetősebb rétegek számára van üzemeltetve. Miután ők letették a holmijaikat átkísértek minket a saját hálóhelyünkre. Mikor beléptünk ugyanaz az elképesztő látvány fogadott mint a másik szobában azzal a különbséggel, hogy a franciaágy mellett két méterrel átlósan volt egy egyszemélyes ágy is beforgatva a fal mellé. Ami viszont megzavarta az idilli képet az a fürdőből kihallatszódó vízcsobogás volt. Tudtommal egy ilyen luxushotelben nem megengedhető egy ilyen hiba és nem hiszem, hogy véletlenül hagyták folyni a vizet.
-Rei lehet, hogy paranoiásnak tűnhetek, de nekem nem stimmel valami. Nézd meg kérlek a fürdőt. - súgtam a fülébe miután mellé értem.
- Rendben. Amíg ezek hárman kicsodálkozzák magukat addig úgyis visszaérek. - súgta vissza, majd megindult a fürdő irányba. Viszont sajnos a kíváncsiságom győzedelmeskedett felettem és utána siettem. 
-Kayano. Én sem tudom mi lesz bent. Biztos be szeretnél velem menni? - állított meg az ajtó előtt, s mélyen a szemembe nézett. - Nem szeretném megbolygatni vele a lelki nyugalmadat, pátyolgatni pedig főleg nem szeretnélek mert tudod, hogy képtelen vagyok rá.
- Persze, hogy tudom hisz ismerlek már egy ideje. Nem vagy te az az érzelmes fajta. - mondtam majd kezemet a kilincsre téve szépen lassan kitártam a fürdőszoba ajtaját. Viszont ami ott várt minket arra egyikünk sem számított. Egy fiatal húszas éveiben járó takarítónő volt felakasztva egy kötéllel a plafonra rögzített zuhanyfejre. Mindkét karján hosszában fel voltak vágva az erei és ömlött a vére a vízzel keveredve a lefolyóba. Ahogy észrevettem lassan kezd beállni nála a hullamerevség, szóval nem lehet olyan sok ideje itt. De mégis. Ez nem lehetett öngyilkosság, hisz a lány maximum 160 cm magas és semmilyen segédeszközt nem látok a helységben. Rei rám pillantott, majd egy bólintás elejtése után kezdtünk el sprintelni a repeció felé. Yumééknak odaszóltunk egy “Be ne merjetek menni a fürdőbe! “ felszólítást, majd el is tűntünk a szobából a recepció felé.
Az előtérben már csak gyorsan sétáltunk, hisz senkinek a pihenését nem szeretnénk megzavarni. A pult elé érve egy harmincas éveiben járó fiatalos férfi fogadott minket.
-Miben segíthetek?
-Az egyik alkalmazottukra holtan találtunk a fürdőszobánkban. - felelte frusztráltan Rei.
-Jézusom. A-a kollegina felmegy magukkal é-én pedig hívom a m-mentőket é-és a r-rendőrséget. - dadogta lesokkolva a férfi. - H-hányas szoba?
- A 193-as. - válaszoltam aggodalmas arccal nézve a férfira. Lehet köze volt a lányhoz? A barátja volt? Szerelme? Ki tudja. A kollegina érkezésekor a férfi már a rendőrséget hívta és a mentősökön már túl volt, így elindultunk felfelé.
- Elnézésüket kérjünk emiatt a “kellemetlenség” miatt. - hajolt meg előttünk mélyen a lány - Viszont a 193-as szobához hasonló sajnálatos módon jelenleg nem áll rendelkezésre. Mivel ez egy nagyon drága szoba, megoldható úgy önöknek, hogy kapnak ehelyett egy 1 és egy 2 férőhelyes szobát?
-Természetesen. Köszönjük szépen az ajánlatot. - válaszoltuk egyszerre. Miután felértünk az emeletre a nő előresietett, miközben én Rei társaságában lassabban haladtam a szoba felé.
-Kayano én nem szemtanúskodhatok a rendőrségen,mert fennáll a lehetősége, hogy valamilyen gyilkosságot a külsőm alapján rám tudnának kenni. Ha nem is teljesen, de gyanúsított simán lehetek és ha kiderül valamilyen oknál fogva, hogy a maffiának dolgozom, még tárgyalásom se lesz, mert egyből elítélnek. - magyarázta azt amit nem kell hisz tudom, hogy ha bármilyen módon gyanúsítani tudják Reit nekünk annyi. Akkor én is meghalok, Akanéval és Yuméval együtt.
-Tudom. Majd szemtanúskodom egyedül, te pedig addig nyugtasd meg a többieket.
-Az lesz. Ezekkel az új szobákkal kapcsolatban pedig..
-Igen? - néztem fel rá érdeklődő tekintettel. Ő csak elejtett egy halvány félmosolyt, majd felém fordult és egy kisebb lökéssel nekipréselt a falnak, a térdét a két lábam közé helyezte és a bal karját megtámasztotta az arcom mellett, majd így szólt.
-Nem szeretném ha bármi bajod esne amiatt mert nem tartózkodtam a közeledben, így a veszély elkerülése végett azt javaslom, hogy legyünk egy szobában. - cirógatta meg az arcom, s a közelsége miatt éreztem, hogy a fejem kezd egyre vörösebb lenni így lehajtottam azt. Észrevéve zavaromat diadalittas mosolyra húzódtak ajkai és minden előjel nélkül nyomott egy puszit a homlokomra, amitől ha lehet még vörösebb lettem.
-Kis cuki. - mondta majd elengedett és gyalogolt tovább a szoba felé. Miután feleszméltem már vagy 20 méterrel előttem járt így egy kis futás után be is értem őt.
-H-ha még egyszer meg mered ezt csinálni esküszöm megcsapkodlak. - mondtam neki még mindig egy kis pírral az arcomon.
- Akkor csapkodj nyugodtan. - nevetett fel,  majd gyorsan magához húzott és egy gyors puszit nyomott az arcomra ami miatt kisebb sokkban álltam több mint fél percig. Arra eszméltem fel, hogy a fülembe suttog valamit. - Cicám. Erre nincs most idő. Oda kell érni mielőtt kiér a rendőrség.
-Oké menjünk. - néztem fel rá még kicsit sokkoltan, s mikor leesik, hogy mit is mondott szóvá is teszem - Várjál mi az, hogy cicám? Te teljesen meghibbantál?
Nem válaszolt csak fél szemmel rám pillantott, kuncogott egyet és ment tovább.