Going to be a Teen Mom

~Reveal~

  Tehát megkerestem az anyukáját... Rákattintottam a profiljára majd az üzenet küldésre, és hevesen dobogó szívvel írni kezdtem. Mindig is tegeztem a szüleit. - Szia! Szeretnék veled/veletek beszélni egy fontos dologról! - ahogy leírtam megnézte és felhívott. Kis ideig hezitáltam, majd felvettem.
- Haló! Na mi újság? - szólt bele a telefonba.
- Szia, jobb lenne ha személyesen tudnánk ezt megbeszélni William nélkül.
- Baj van? - hirtelen megváltozott a hangja.
- Hát..őőő...izé.. Hol tudnánk találkozni? És mikor? - nem tudom mit válaszolhatnék rá.
- Nekem jó holnap akár délután is, üljünk be a nálatok levő sarki kávézóba, és ott megbeszéljük, oksi? Csak valószínű egyedül fogok jönni, ha nem baj. - szerintem amúgy így még jobb is, ha csak ő jön, az apja szerintem elkezdene kiabálni.
- Rendben. Nem gond, délután 3 óra?
- Tökéletes! - mondta kedvesen.
- Jó, akkor ott találkozunk. Szia! - köszöntem el tőle.
- Oksi, szia! - azzal kinyomta a telefont. Még megnéztem pár részt a kedvenc sorozatomból, aztán elraktam a laptopom, és elpakoktam holnapra a cuccaim. A tesztet is elraktam, hogy ne higyjék azt hogy hazudok. Úristen, annyira félek... A táskámat végül a székemre tettem, majd visszabújtam az ágyba, és megpróbáltam aludni.

   Másnap délelőtt egész végig takarítottam, besegítettem a szüleimnek otthon. Rendbe raktam mindent, és kiszelektáltam, ami nem kell. Végül elérkezett a fél 3. Inkább előbb legyek ott mint később. Fogtam a kis táskámat, felhúztam a fekete dorkómat, összefogtam még gyors a hajam, és kiléptem az utcára. Nagyon lassan telt az idő, és ahogy egyre közelebb értem a kávézóhoz, egyre jobban zakatolt a szívem. És ide is értem.. kinyitottam az ajtót, majd beléptem óvatosan, és körbenéztem. Sehol nem találtam Mary-t. Leültem egy asztalhoz, az ablak mellé, és vártam. Addig kértem egy lattet, meg egy teát. Amíg iszogattam a teámat, folyton a mobilomat vizslattam. Egy 10 perccel később belépett egy szőke, vállig érő hajú nő, egy fekete napszemüvegben, és a karcsú testével odaringatta magát az asztalhoz, amelynél én ültem. Ő Mary. - Szia! - mosolygott rám kedvesen, és üdvözölt. Olyan hivatalos, ahogy beszél és ahogy öltözködik. Még a kisugárzása is.
- Szia! - mosolyogtam kínosan.
- Ó, de aranyos vagy, már rendeltél is?
- Igen. - elkezdte kortyolgatni a kávéját, én pedig idegesen doboltam az ujjammal a csészém oldalán.
- Tehát miről is lenne szó? - tette le a csészét.
- Hát..hogy is mondjam.. ugye tudod, hogy szakítottunk Williammel? - vakartam a tarkóm.
- Tessék? De mi? Mi történt? - sokkolt le. Tehát nem tudja.
- Ajj, jobb ha csak simán elmondom. A helyzet az, hogy terhes vagyok. És William ezért szakított velem, mert ő még nem áll készen erre, és én meg képtelen vagyok elvetetni. De ne aggódj, nem akarom ezzel magamhoz láncolni..én csak, nem vagyok képes rá.. én nem tudom ezt megtenni, érted? - fakadtam ki.
- T-tesseek? - kerekedtek ki a szemei. - és biztos, hogy Williamtől, az én kicsikémtől van?
- Mi van? Hogy gondolhatsz ilyet? Igen, ezerszázalék, hogy az övé. De ugye nem mondtad el neki, hogy velem találkozol? - ez most komoly? Hát az eszem megáll. Ennyire úgy nézek ki, mint aki naponta vagy hetente mással fekszik le? Az szép..
- Sokszor hallom, amikor veszekedtek, hogy valami másik fiúról van szó. Innen gondoltam. Sajnálom. De most mit akarsz ezzel mondani? Nem mondtam el, ne aggódj.
- Csak akartam, hogy tudjon róla. Inkább jobb lett volna, ha évek múlva tudja meg, vagy akár soha, hogy van egy unokája? Szerintem joga van tudni, csak én beszéltem Williammal és ő azt mondta, nem fogja elmondani, és megfenyegetett, hogy ne mondjam el én se.
- És akkor most mihez kezdesz? - fogta a fejét.
- Én.. megszeretném tartani. Fel akarom nevelni. A szüleim mellettem állnak és segítenek.
- És szerinted jó ötlet egy biztos személy nélkül az életedben felnevelni azt a gyereket? Ismerem Williamet. Nem fog melléd állni, se most se máskor. Viszont én itt leszek neked, ha szeretnéd. Én látni szeretném az unokámat.
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e, de abban biztos vagyok, hogy már most boldog vagyok miatta, és mindennél fontosabb számomra. William pedig csináljon azt, amit akar, engem nem érdekel, de később ne jöjjön könyörögni nekem..
- Ugyan.. viszont nekem lassan mennem kell. De majd telefonon is tovább beszélhetjük majd, ha szeretnéd, vagy találkozhatunk megint itt. - állt fel.
- Rendben. Akkor majd beszélünk. Szia. - ő is elköszönt, majd fogta a táskáját, a vállára dobta, felvette a napszemüvegjét, és kisétált a bejárati ajtón.