17. // Június 20.

31 1 0
                                    

-Tudod Noel, sose értettem, hogyha az emberek alkoholizálnak, miért csinálnak dolgokat, amiket megbánnának?-mondtam kissé remegő hangon, majd felvittem egy vörös rúzst az ajkaimra.
-Mert a részeg emberek őszinték.-mondta nevetve, miközbe a telefonját nyomkodta az ágyon.
-Nem a mondatokról, hanem a tettekről volt szó.-néztem rá, majd vissza fordulva a szempillaspirálomért nyúltam.
-Később bánják meg.-mormogta, majd megforgattam a szemeim.
-Most ha betörném a telefonom képernyőjét, úgy hogy tudom mit csinálok, és később megbánom, akkor mivan? Nemtudom vissza csinálni, és nemtudok tőle bocsánatot kérni ha már megtörtént.-vittem fel magamra a sminket.
-Ahj Lena, hallgass már.-nevetett fel-elmondtam hogy nem kellett volna az a csók, ne vedd ennyire magadra.-sóhajtott.
-Ne? Mikor kibaszottul az volt az első csókom?-emeltem fel a hangom, majd ránéztem.
Lesápadt és letette a telefonját maga mellé, én pedig visszafordulva összeszedtem a sminkemet. Noel felállt, és én is szintén ezt tettem. -Kuvára nem tudtam, oké?-nézett rám, és magához húzott.
-A legjobb haverom vagy, hogy a picsába ne tudtad volna, hogy soha a büdös életbe nem volt még barátom.-kissé hangosan mondtam, majd kivonszoltam magam karjai közül és a táskámba pakoltam mindent. -Mennem kell haza, majd beszélünk, oké?-mondtam, majd kimentem a szoba ajtón, amit becsaptam. Najó, enyhe túlzás, de csapódott.

VisszafojtvaWhere stories live. Discover now