1. // Június 16.

93 6 0
                                    


Korán reggel Noel jött be a szobámba, aki a sötétítőt elhúzta az ablaktól, és besugároztak a vakító fénysugarak. -Noel, korán reggel van, és te most komolyan nem hagysz aludni?-húztam a fejemre a takarót, de azt is leszedte rólam. -Elfelejtetted mit beszéltünk meg egy hete?-nézett rám szúrós szemekkel, majd levette a párnát is a fejemről, ami alá furtam a fejem. -Nem, dehogy is. -hazudtam, majd lassan kinyitottam a szemeim, és megdörzsöltem őket. -Lena, öltözz, rohatul most lesz a deszkaversenyem egy órán belül, és te megigérted hogy eljössz velem.-nézett rám kissé csalódottan.
Majd feltápászkodtam az ágyból, és a szekrényből előszedtem néhány ruhát, és magamra vonszoltam, igyekeztem minnél gyorsabban elkészülni, és még a sminkem sem vittem olyan túlzásba, mint álltalába. 20 perc volt összesen az elkészülésem, utána indultunk is a deszkaversenyre. Semmi kedvem nem volt álmos fejjel nézni Noelt, hogyan meg összevissza a pályán, de muszáj volt, hiszem mégiscsak a legjobb barátom, és megigértem neki. Mikor odaértünk, a lelátóra felmentem, hogy találjak valami egész jó helyet, ahol tudok aludni, vagyis izé, nézni Noelt. Megláttam egy olyan személyt a lelátón, akit talán sose kellett volna meglátnom a deszkeversenyen. Elfoglaltam egy elég kényelmes helyet, és türelmesen vártam, hogy elkezdődjön.

VisszafojtvaHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin