Mad in Love 2 Season / YuMark / Határozatlan Ideig Szünetel

2. Rész

Sziasztok! Itt lenne az új rész, remélem tetszeni fog! Kellemes olvasást! :) 

Mark pov.

Yugyeom édesen ölel magához tánc után és úgy látom ma jobb kedve van. Talán a tegnap este az oka, vagy a mai kellemes reggel, de nagyon örülök neki – Hiányzol! – nyögőm ki, mi már régóta nyomja a szívem és szorosabban bújok hozzá. Tényleg hiányzik, szeretnék vele valami normális programot, mint azt egy kapcsolatban szokás, szeretnék vele egy romantikus vacsorát vagy bármit csak... csak egy kicsit szeretném, ha együtt lennénk szex nélkül is...

- Mark én – tol el picit magától, de mielőtt folytathatná Jinyoung ront be a terembe.

- Mark, JYP hívat. – mondja, majd már el is tűnik. De-de mért? Sosem szokott kifejezetten az irodába hívni, talán valami baj van? Yugyeomra nézek, ő viszont csak hamiskásan elmosolyodik.

- Menj csak, kint meg várlak! – mondja, majd elenged és elindul kifelé. Az ajtóra meredve – ahol nem rég eltűnt – elönt a kétség. Mit akarhatott mondani? Ő mi? Miért nem fejezte be? Eltolt magától, a szemembe akarta mondani, talán szakítani akar? Szakítani, hisz azt sem tudom együtt vagyunk-e még... Néha tényleg úgy érzem csak szexre kellek neki – Jackson is megmondta, hogy nem kapcsolatot akar –, de azt mondta szeret, azt mondta engem akar. Azt mondta igazi kapcsolatot akar velem... De még sem teszünk semmi mást.

- Nem akarlak elveszíteni Yugyeom! – hunyom le szemem, majd egy megszökött könnycseppemet letörlöm és az iroda felé megyek. Nincs elég gond még ez kell, persze...

Jaebum pov.

Miután Youngjaevel utána néztünk minden kikapcsolódási programnak mindketten a faház mellett döntöttünk, ami nem messze van egy kis tó közelében. Két szobás, így kényelmesen elférünk azért páronként. Bár nem tudom, hogy Yugyeom képes-e Markkal aludni, így ügyeltünk rá, hogy legyen egy plusz helység arra az esetre, ha mégsem. Tudom, hogy anno azt mondta Mark nem zavarja, de nem tudom hányadán állnak most, hogy Yugyeom ilyen önpusztító lett...

Lefoglalva mindent már tárcsázom is barátom, aki pár csengés után méltóztatik felvenni ­– Szia Yugyeom! Youngjaevel foglaltunk egy kis házat két hétre, holnap reggelre pakoljatok és gyertek át, innen indulunk, nemet pedig nem fogadok el! – hadarom el gyorsan és nagyon remélem, hogy nem akar ezen vitázni, mert ebből tényleg nem engedek!

- Szóval akkor még egyszer és lassabban. – szól bele a telefonba én pedig mély levegőt veszek és újra elismétlem – Nem! Nem akarok semmi házba menni, semmi kirándulós marhaságot és főleg nem titeket hallgatni éjjel!

- Elhiheted, hogy én sem akarom az exem hallgatni a legjobb barátommal... aki mostanság inkább viselkedik egy idegenként.

- Jaebum – szólal meg kissé megbántodva, de nem érdekel. Nem fogom tétlenül nézni, hogy tönkre tesz mindent maga körül és eltaszít mindenkit – nem akartalak megbántani! – mondja olyan halkan, hogy alig hallom, de tudom, hogy komolyan gondolja és ez jól esik – Rendben menjünk, de kirándulni nem fogok! – szögezi le én pedig jót mosolygok ezen. Tudom, hogy utál túrázni...

- Köszönöm! – teszem le a telefont és elújságolom a hírt Youngjaenek, aki már kevésbé örül ennek, de Istenem az ötlete volt.

- Csak ígérj meg valamit! – néz rám komolyan, az ölemben ülve át karolva a nyakam.

- Mit szeretnél? – mosolygok rá és tudom, hogy megint féltékeny, de egyszerűen annyira édes ilyenkor. Bezzeg amikor régen én voltam féltékeny...

- Nem fekszel le Markkal! – úgy tudtam, hogy ezt mondja.

- Nem fogok, de akkor te is ígérj meg valamit! – simítok ki egy tincset szeméből – Bízz bennem! Szerintem sosem adtam okot rá, hogy féltékeny légy és igazán bánt, hogy ennyire nem bízol bennem. – vallom be és akár mennyire ciki, így van. Sosem én voltam az, aki lefekszik mással, míg ő már így kezdte a kapcsolatunkat is és utána sem én voltam az, aki ezt akarta.

- Igazad van, te nem adtál rá okot, de én adtam elég okot ahhoz, hogy bármikor lelépj az életemből és azt még egyszer nem bírnám ki! – bújik hozzám, nekem pedig megfájdul a szívem. Egyetlenem, ne hibáztasd magad... bár ki tudnám ezt mondani egyszer hangosan is, de képtelen vagyok rá, mert talán még haragszom rá ezért. Nem tudom, de remélem egyszer leomlik ez a fal köztünk!

Mark pov.

Végezve végre Yugyeom felé veszem az irányt eltökélten: tudni akarom, mit kezdett el mondani! A kocsihoz érve ki szál és megcsókol, ami furcsa, mert még sosem tette ezt ennyi ember előtt és még én is elpirulok zavaromban – Mit akart tőled? – kérdi mikor már beültünk és elindul a lakása felé. Bár nála lakom, sosem éreztem, hogy haza térnék, főleg, amikor lépten nyomon Jackson cuccaiba botlom. Mint megtudtam sok ruhája, apróbb dolgai voltak Yugyeomnál és természetesen nem mondom, hogy dobja ki, de fáj látni őket. Nekem is hiányzik a fiú, de ezt nem mondhatom el Yugyeomnak.

- Csak lesz egy kis szünetem, mert a csapataim vagy turnén vannak, vagy pihenőn. Még sosem volt, hogy konkrétan egy hónap szabit kaptam volna. – mesélek, közben próbálgatom magamban hogyan is kérdezhetnék rá, de nem merek.

- Az pont jó, ugyan is Jaebum szervezkedett és bár nem értettem hova megyünk, de legalább két hétre. – közli, mintha ez természetes lenne, de én egy pillanatig elfelejtek levegőt venni. Nem akarok Jaebummal és Youngjaeval együtt lenni, főleg nem két hétig!

- Hogy mi van? Erről engem esetleg nem kellett volna megkérdezni? – fordulok felé dühösen.

- Engem sem kérdeztek, csak közölték a tényeket! – mosolyog rám szelíden, de csak mert tudja mennyire nem akarom ezt – Nekem sincs kedvem menni, de talán nem lesz rossz. Adj neki egy esély! – fordul vissza azt utat nézve belőlem pedig akaratlanul ki szakad a megjegyzésem.

- Te sem adsz esélyt nekem én miért adjak nekik?