Mad in Love 2 Season / YuMark / Határozatlan Ideig Szünetel

4. Rész

Sziasztok! Itt lenne az új rész, remélem tetszeni fog! Kellemes olvasást!

Jaebum pov.

Már egy ideje ücsöröghetek itt, de még mindig nem tudok visszamenni – Az, hogy itt ülsz nem fog segíteni. – ül mellém Yugyeom, de most valahogy nem esik jól a közelsége: féltékeny lennék rá? Hisz mindkét szerelmem őt választotta helyettem, de miért?

-Yugyeom, menj be! – nézek magam elé. Nem akarok beszélgetni.

- Jaebum, kérlek! – sóhajt mélyen – Hallottalak bent...tudod Youngjae és köztem nincs semmi és többet nem is lesz! Amióta elmentél még beszélni is alig beszéltem vele! – fogja meg kezem, maga felé fordít és a szemembe néz, mivel könnyeket csal szemembe – Youngjae szeret téged, csak egyszerűen fél és nem tudja ezt elmondani! – hajtja le fejét – Tudod kicsit talán hasonlítunk...és bármit meg tennék, hogy olyan lehessek, mint te. Hogy elmondhassam mit érzek, hogy elmondhassam mennyire – vesz mély levegőt –, de nem tudom meg tenni.

- Mark szeret téged! – ölelem magamhoz. Tényleg így érezne? Abban igaza van, hogy ők nagyon hasonlítanak, de mi van, ha már nem szeret, vagy megbánta, hogy lemondott erről értem?

- Én is szeretem, de talán jobb lenne, ha ő nem így tenne... - hiába mondja, tudom, hogy nem engedné már el. Nem bírná nélküle, így is csak ő tartja még köztünk.

- Most utálni fogsz, de mit szólnál egy túrához? – vigyorgok rá és félig meddig komolyan gondolva. Igazából nekem lenne kedvem hozzá és talán Youngjae is jobban érezné magát.

- Azt, hogy én inkább haza megyek! – áll fel mellőlem, de nem engedem el. Nem-nem ezt nem ússza meg.

- Yugyeom! – kapok utána, de megcsúszok, így magammal rántom egészen a tóig csúszva, be a vízbe. Remek! Ez a nap lehet rosszabb? Kétlem...

- Jaebum, legközelebb inkább olyan helyre menjünk, ahol nincs víz! – mosolyog rám, ahogy kihúz a vízből, de látom rajta, hogy ideges kicsit. Remélem még nem rontottam el végleg a kedvét ma.

- Jaebum! – rohan hozzám Youngjae megölelve – Én-én tényleg bízom benned és-és – válik el tőlem – Miért vagy vizes? – ráncolja homlokát édesen, de mögötte megpillantom Markot is, aki szintén így néz ránk. Talán tényleg nem volt a legjobb ötlet ide jönnünk.

- Bele estem a tóba. – puszilok homlokára – Mindjárt jövők, aztán elmegyünk picit kirándulni és Yugyeom – fordulok barátomhoz, aki már rég Markot öleli –, nem szöksz meg!

Mark pov.

Jaebum furcsán viselkedik és mindketten hallottuk ahogy veszekedtek. Vagy legalábbis Jaebum veszekedett. Akár szakítottunk akár nem, azért rosszul esik így látni. Nekem tényleg sokat jelentett – Gyere, nekem is át kell akkor öltözni! – fogja meg kezem Yugyeom, maga után húzva. Na de miért kellek én ahhoz?

- Miért is nem tudsz egyedül öltözködni? – húzom fel szemöldököm. Nagyon remélem, hogy nem talált ki valami hülyeséget, mert nagyon nincs hozzá kedvem...

- Tudok, csak szerettem volna, ha a közelemben vagy. – fordul felém egy felsőben a kezében. Hm...valahogy nem tudok most hinni neki – Ha akarsz ki mehetsz, nem tartalak itt. – fordul vissza, én pedig mint akit rabságból engedtek volna ki, úgy igyekszek a konyhába.

- Jól vagy? – fordul felém Jaebum meglepetten, de nem törődők vele, csak leülök az asztalhoz. Nem tudom mi ütött belém! Csak-csak nem akarok egy szobában lenni vele, most nem – Mark, jól vagy? – fog karomra.

- Jól. Mikor megyünk? – mosolygok rá, így talán én is elhiszem, hogy jól vagyok. Eddig egyszer sem éreztem így magam, egyszer sem hittem, hogy képtelen lennék Yugyeommal egy szobában lenni, de most, amikor nem csinált semmit: igen. Nem értem magam, tényleg. Csak attól félek ő sem fog megérteni...

- Felőlem mehetünk most is. – bújik elő Yugyeom a szobából, bennem pedig megáll az ütő a fagyos hangjától. Megbántottam volna?