Ketten egyben... |BEFEJEZVE|

15. fejezet

Eddig tartott Hawaii. Beléptem az iskolába és egyből balhé kerekedett. Most az igazgatóiban ülünk én, Áron, Fanni és Zoé.
-Nem tudom, Zoé, erre mi okod volt-mondja az igazgató.
Zoé csak morcosan forgatta a szemét és nem szólt semmit. Én pedig csupa cola vagyok, a hajam tisztára ragad. A vállamra pedig Áron pulcsija.

*Visszaemlékezés*
Az ebédlőben ülünk Fannival és Áronnal mikor tűsarok kopogás hallatszik. Valaki meg állt mögöttem. Hátrapillantok és Zoé áll a fejem fölött.
-Mi van?-szól oda neki Fanni mogorván.
-Mintha nem tudnátok-néz rám bosszúsan.
Nem értettem mire céloz.
-Rácz, a kurvád tudta, hogy kavarunk, még is beszállt a buliba-néz a csaj Áronra.
Én is Áronra pillantok, aki gúnyosan nevet.
-Nem kavartunk-mosolyog gúnyosan-Egy egyszeri alkalom nem jelent semmit.
Egy kicsit kellemetlenül kezdtem érezni magam.
-Meg amúgy is... Ez jobb, mint én?-mutat rám-Hát nézzem már tükörbe!
-Zoé, baszd meg, állj le!-áll fel Fanni.
-Egy ilyen, mint te, sosem fog senkinek sem kelleni!-néz rám újból Zoé és a kezében lévő cola-t a nyakamba önti. Hatalmas sikollyal pattanok fel az asztaltól. Áron is felállt, aki erősen megragadta Zoé csuklóját és arrébb rántotta. A folyosó ügyeletes tanár látva a történteket, odaszaladr hozzánk és eltolta tőlünk Zoét. A sírás folytogatott. Nem bírtam... Olyan hirtelen volt ez az egész... Nem tudtam mi tévő legyek, csak szaladtam a WC-be. Áron jött utánnam, de csak eltoltam magamtól.
-Zsófi, miért rá hallgatsz?-kiabál utánnam.
Odalépek a mosdókagylóhoz és megmosom az arcom. Bár ezzel semmire se megyek, ugyan úgy ragadok. Áron belép a lány WC-be és elém lép. Leveszi rólam a vizes felsőmet, majd ő leveszi a zipzáros pulóverét, majd rámadja.
-Irigy-mondja.
Én csak hallkan követtem Áron mozdulatait, ahogy a pulóvert adta rám.
-Nadrágod ugye nem lett olyan?-kérdezi, s végigmér.
-Egy kicsit, de nem vészes-mondom hallkan.
-Jól vagy?
-Nem-mondom elcsukló hangon.
Áron széttárja a karjait és közéjük zár. A mellhasába fúrom a fejem, és elejtek pár könnycseppet. Áron lágyan megsímítja a fejem, és belepuszil a hajamba. Két perc csöndes összebújás után kibújok Áron karjaiból.
-Köszönöm...-suttogom és megtörlöm a szemem.
-Semmiség-mosolyog.
-Nem fogsz így fázni?-kérdem, ugyanis csak ez a pulóverje volt, és alatta egy vékony póló.
Áron csak vállatvon.
-Visszaadom, van kabátom-kezdem levenni a pulóvert.
Áron csak megállítja a kezem. Közelebb lép, és odahajol. Az egyik kezével megemeli az állam, a másikkal a derekamtól fogva magához húz. Egy „szeretlek" szót lehell az ajkaimra, majd megcsókol. Mind ezt olyan gyorsan.
*Visszaemlékezés vége*