Felébredek és kábán felülök az ágyamon. Rápillantok a telefonomra, este kilenc. Jól bealudtam... Felkelek és korgó gyomorral a táskámhoz nyúlok. Holnapra semmi leckém sincs kész. Csodás... Leültem az íroasztalhoz, és nekiálltam tanulni.
Reggel a rumlis szobámra ébredtem. Éjfélig tanultam, majd megfürödtem és próbáltam aludni. Bár lehetett vagy hajnali négy mikor még éhesen forgolódtam az áhyban. Késésbe voltam. Kipattanok az ágyból és felveszem az első ruhát, ami a kezembe akad. A hajamat gyorsan felkontyoltam és bedobáltam a táskámba a könyveket. Kiviharzok a szobából, a konyhába. Anya és apa már dolgozni vannak. Csodás... És tegnap nem ettem semmit. De már nincs időm enni... Majd a suliban veszek valamit a büfében. Felvettem a fekete kabátom, sálat tekertem a nyakamra és a táskámmal a hátamon elindultam iskolában.
-Komoly nincs nyitva a büfé?-állok a lehúzott redőny előtt, ahol a büfé szokott lenni.
-Elvileg korházba ment Mari néni-mondja egy random lány.
Igen, Mari néni a büfés nénink. Na szóval, ma nem eszek semmit, az már tuti.
Utolsó óra... Egésznap haldokoltam. Éhen halok, és legyzívesebben aludnék.
-Majd délután hívlak-ölel át Fanni.
-Szia!-válunk el egymástól.
-Szia!
A lépcsőn megyek le. Kicsit szédülök. Csak nem lesz baj, kit érdekel...
-Zsófi-szólít meg egy hang.
Kábán hátrafordulok. Áron az. A hangja még mindig símogató érzéssel társul. Nem válaszoltam, erőm sem volt. Csak megálltam.
-Gondolom nem fog érdekelni, amit mondok...-kezd bele.
-Áron-vágok közbe.
-De te nem...
-Áron...!
-Te nem lennél egy a sok közül-itt megállt.
-Áron-veszek egy mély levegőt.
-Igen?
-Nagyon rosszul vagyok.
Ezt kimondtam és besípolt a fülem. Éreztem, hogy elesek. Elhomályosodott minden...
VOCÊ ESTÁ LENDO
Ketten egyben... |BEFEJEZVE|
Romance„Közelebb lép, és odahajol. Az egyik kezével megemeli az állam, a másikkal a derekamtól fogva magához húz. Egy „szeretlek" szót lehell az ajkaimra, majd megcsókol. Mind ezt olyan gyorsan." |BEFEJEZVE|
