Ketten egyben... |BEFEJEZVE|

17. fejezet

-Most mi van közöttetek?-kérdezi Fanni.
Fannival egy megbeszélt találkozóra igyekszünk, a barátokkal.
-Szerintem még mi sem tudjuk... A csók óta minden megváltozott-válaszolok, majd leszállok a busztól.
-Szerintem kérdezd meg tőle!-mutat Fanni a hátam mögé.
Magam előtt találom Áront.
-Szia!-mosolyog az arcomba.
-Szia!-viszonzom.
-Előre megyek...-mondja Fanni, majd el is tűnt.
-Mire célzott Fanni az előbb?-kérdezi Áron.
-Hogy mi van közöttünk...-pirulok el.
-Mert szerinted?-kérdez rá.
-Nem tudom-kezdek el sétálni.
-És szeretnéd, hogy legyen?-kulcsolja össze az ujjait az enyémmel.
Libabőrös lettem. Persze nem a hidegtől. A kérdésre nem válaszolva, kínomban elnevetem magam. Ő is elkezd nevetni.
-Én amúgy szeretném-mondja nagy komolyan.
-Mármint azt?-nézek fel rá.
A hideg kicsípte az arcom, pirosan pezsgett. A hajam kilógott Áron pulcsija alól, amit szokásos módon beloptam.
-Azt-bólint.
Erre elnémulok. Valljuk be, én is szeretnék többet. Nyilván. De mi van, ha már napok óta többek vagyunk, mint barátok? A csók, az ölelések, a folytonos együttlógások... És most is kézenfogva sétálunk az utcán. Csak talán egyikünkben sem tudatosult.
-Zsófi-szólít meg.
Felpillantok rá, de ő csak a távolba néz. Orra piroslik, néha szipog egyet. Szemeit rebezsgeti, melyek bekönnyeztek a széltől.
-Vigyázni akarok rád. Szeretném, ha tudnád, rám mindig számíthatsz-mosolyog le rám.
-Ez kölcsönös-szorítom meg jéghideg kezét-Mint ahogy minden.
-Még az is?-kerekednek ki gyönyörű szemei.
-Igen-bólintok rá határozottan.
Most Áron pirult el. Szerintem ezt egy jó ideje várhatta, szegénykém. Egy helyben megállunk egymás előtt.
-Szeretlek!-ágaskodok egy csókért.
-Én is téged!-leheli az ajkamra, ahogy legutóbb.
Egy nyálas csókot nyomva az ajkaimra szorosan átölel. Ez után, mintha mi sem történt volna tovább folytatjuk az utunkat.
-Amúgy, anyu már napok óta találgatózgat, hogy hova tűnt a pulóverem...-neveti el magát.
Együttes nevetésbe merültünk, és sétáltunk tovább a már-már fagyos járdán, egymás kezét szorongatva... Itt kezdődött az egész.

Vége...